Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 71. szám

283 V é g t á r g j a 1 á s. Felségárulás vádesetében a budai orsz. tszék előtt aug. 28. s köv. napjain. (Folytatás). Az okiratok felolvasása a nevezett vádlottak jelené­ben a foradalmi katekismussal kezdetett meg. Közlünk némely egyes pontokat ezen s a többi a je­len vád tárgyául szolgált forradalmi iratok tartalmából, hogy kitűnjék, mikép azok valóban forradalmi müvek, melyek tökéletes felforgatást czéloztak , mi semmi józan ember czéljában sem lehet, ha a társalmi érdekeket s nem talán más czélokat tart szem előttt; és ha mind a szellemi, mind az anyagi kifejlődést évtizedekkel visszalökni nem akarja. .^í>ib9>í!o(xi9 maiolpiaü qéihíímd ?^gon eíriimis« lo növhcn AZ idézett mü, mely Táncsics terve szerint a külföl­dön kiadandó népkönyvnek legjelentékenyebb részét ké­pezendi, 3 főrészből áll. Az 1-ső átalában a forradalomról szól, annak elméletét adván, okai, stb. stb. fejtegetésével. A különböző időkben s különbféle helyeken előállt forra­dalmaknak legfőbb okául szerző a túlságos nagy és mér séketlen adókat jelöli ki ; az adók mérsékeltsége s igazsá­gossága mérlegét nem keresvén egyébben mint azok ki­vetésének, elrendelésének módjában; mely szerint mérsé­keltek s igazságosak sz. szerint mindazon adók, melyeket a nemzet képviselői vetnek ki, mig mérséketlenek s igaz­ságtalanok azok, melyek más hatalom határozatából ke­letkeznek; — mi — bizonyosan mindenki előtt rendkivül különösnek tetsző tan gyanánt fog előtűnni, melyet, nem említve azt, hogy semmi nemzetgazdászati alappal sem bir, a múlt és jelen kor történet lapjain olvasható adatok egyformán mint valótlan tant állítanak elő. Azonban elis­meri, mikép a forradalomnak más egyéb okai is lehetnek, melyeket röviden érint. Nyilvánít azután más nézeteket is, nevezetesen, a főpapok, a gazdagok s főurak ellenében is. — A 2-ik részben az érintett tanokat, melyeket bőveb­ben mi nem adhatunk, alkalmazza. Ennek czéljául egyenesen s minden himezés-hámozás nélkül, nem tüz ki egyebet, mint a jelen államrendszer gyökeres felforgatá­sát. A kivitelre elégelvén azt, hogy az angol parliament­ben már kimondatott : mikép minden népnek igaz joga van saját sorsa felett határozni. Az orosz rém eszébe jött ugyan szerzőnek, de azzal is könnyen készen van, azt állítván, hogy az orosz beavatkozás nem fog megenged­tetni. — Végre a 3-ik részben a forradalom kivitelének, eszközlésének módjairól értekezik. Ezen eszközök sz. sze­rint : a pénz, a fegyver és a sajtó. És mindenikre nézve azután közöl eszméket, melyek valódi agyrém szülemé­nyeinek^ beteg elme teremtményeinek tekinthetők, mely­lyek szerint vádlott részszerint azok előállítását, részint használatuk rendezését vélné elintézendőnek. Táncsics kérdeztetvén : elismeri-e ezt saját müvének, erre igennel felelt. Pápay hasonlóan arra nézve, hogy az volt-e birtokában, s azt irta-e le. D — veczky pedig azt nyilatkoztatá ki, hogy a 32-ik laptól szinte ugyanaz, melyet lemásolt. Azon már előbb is emiitett észrevételére, mikép vád­lott e műrül azt hivé, hogy a 48-ki forradalomra vonat­kozik, az elnök megjegyzé, mikép tartalmából láthatta, hogy abban a megyék működésének újra kezdéséről is van szó, mi csak a jelen időkre vonatkozhat, tudhatván vagy emlékezhetvén , hogy 48 előtt a megye hatóságok megvoltak és 48-ban sem szűntek meg működni. Erre vádlott azt hozá fel mentségéül, hogy 1848. évben még csak öt éves volt. Báró K—sz most szinte alkalmat vett megérinteni azokat, miket a felolvasott kátéban túlzásoknak vagy ki­vihetetleneknek tart. Oda sorolja nevezetesen saját nézete szerint a jelen állam rendszer változtatását, mely szerint maradhatna s fentartandó lenne, kellő reformok mellett. Oda sorolja sz. azon kikeléseit s megtámadásait is, melye­ket nagyjaink ellen intézett, kik vádlott szerint minden hiányaik mellett is nagy érdeinüek. Azt épen veszélyes­nek nyilvánítja, mit szerző javaslott, t. i. hogy mind­azok, kik a jelen állam rendszer mellett nyilatkoznának, számüzetessenek s kiirtassanak. A 3-ik részt pedig átalában kivihetetlennek tekinti. $ih\\ öl ^£'19X8" iín n"7^n -ifif-o jlfirwr ÍÍJIJJJ iíulflbfinol A .Í9S Az elnöknek abbeli kérdésére, hogy ezen itt érintett rosszalló észrevételeket csak magában gondolta-e. vagy azokat mások előtt is nyilvánitotta-e; b. K—sz azt feleié, hogy azon nézeteit mások előtt is kifejezte, különösen akkor, midőn az olvasott műről szó vala. Erre rövid szünet tartatván, azután igen meggyérült hallgatóság előtt és az összes vádlottak jelenlétében nz ,Előszó s Tartalom' czimü irat olvastatott fel. Ifjú i . . • . . . u ir j sn * si i •> ti . >' ÍI ij ' Ez rövid foglalatját ismerteti azon műnek, mely Táncsics által a 7 Nemzetségek czim alatt íratott, s mely bizonyos szomszéd népiségekről szól, mely kéziratban levő mű azonban, melyet szinte külföldön kivánt nyo­matni, nem kerülhetett a hatóság kezei közé, s igy a je­len tárgyalás tárgyául sem szolgálhatott. A felolvasottat Táncsics elismeré saját müvének. Hindiék, b. Káss pedig, hogy azaz, mit olvastak. Dra­veczky nem emlékezik reá, hogy olvasta-e. iöhsHfisa 'í .i^ae^tedíMüTe so -\\bb$A ieq — rI jl/s(Jieutifií Az államügyészség megemlité azon kétségeket, uiely­lyek aziránt vannak, váljon T. az Előszót és a 7 nemzeti­ség czimü müvet egyidőben irta-e; Táncsics elismeri, hogy különböző időkben irta, az Előszót t. i. csak későbben, miért azt Pápainak is csak később adta át leirás végett, mit Pápai is bizonyított. Végre az ,Ifju barátim'-féle rövid iratka olvasta­tott fel, mely a hivatalos német lapban 1849. oct. Táu­schung der ungar. Revolution czimü czikk ismertetését czélozza az abból vont következtetésekkel, melyben t. i. az inditványoztatott, hogy hazánkban bizonyos megjavitha­tatlan magyarokról jegyzék készítessék, hogy azok azu tán a bírálómból örökre számüzetessenek. — Ez okból irt azután a fentebbi czim alatt Táncsics egy felszólítást a mostani fiatalsághoz, mely egészen izgatási szellemben s$ka aos« bnii08idsin($3 .w.v Hzh\\óhú as^é^aé! ptaisa Táncsics és Pápai elismerik az irat ugyanazonossá­gát, báró K — sz, H. Árpád nyilatkozatuk szerint olvasák. Zajzoni ismételi, hogy csak a rendőrségnél olvasá, s csakis első lapját, H. Kálmán olvasá, de nem tudja kitől kapta. Pápai pedig azt nyilatkoztatja, hogy nem emlékezik, mi­szerint Hindynek átadta volna, valamint nem adta Zaj zoninak sem.

Next

/
Thumbnails
Contents