Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 69. szám

275 Emlékezhetünk Táncsics vallomásából, habár igen rövid említés folytán, mikép ő a forr. káté eszméinek keletkezésére s azok általa eszközlésbe vett leírására nézve kiváló fontosságot helyezett a már szinte emiitett u. n. adó-katekismusra s az abban hirdetett s hatóságilag is terjesztett tanokra. Ezekben az tanitatván , hogy az adófizetés a honpolgárok legelső és legszentebb kötelességük, hogy kötelesek utolsó falatjukat is oda adni az adó megfizetése végett, továbbá hogy az absolut-határtalan engedelmesség a felsőbbségi rendeletek iránt szinte szent kötelesség, hogy az kötelesség még az igazságtalan , jogtalan stb. intézkedések irányában is stb. ezek olvasására — mint vádlott mondá — vére felforrant, és Jehetetlen volt, hogy azon elvekkel ellentétes s azok lerontására szolgáló tanok Írására ne határozza magát — nem vélvén megengedhetni s eltűrhetni azok szabad, minden ellenmondás nélküli terjesztését. így keletkezett a forradalmi káté , melyben az ellentétes tanokat kívánta kifejteni s elterjeszteni. Ily fontossággal birván az adó-káté a legfontosabb vádtényül szolgáló irat keletkezésére, védője a mai ülés elején annak egy példányát a törvényszéknek bemutatta s átadta. (Később mint látni fogjuk felolvastatását is indítványozta). A vádlottak kihallgatásában ma báró K—sz Ivor következett. Ez, kinek a törvényszék színe előtti magaviselete némi visztetszést okozott, röviden megemlítvén családi viszonyait, nevezetesen hogy atyja dán származású Walmoden ezredi lovas tiszt volt és édes anyja J. magyar földbirtokos leánya; s hogy Pozsony-SzarvasKőrösön iskolázott s most Pesten jogász stb. elfogatása okául bizonyos forradalmi iratok bírását s terjesztését hozta fel, milyen különösen az u. n. E 1 ő s z ó s Tartalom czimü iratka. Erre nézve nyilvánitja, mikép valakitől olvasni kapta, de nem tudja kitől; mintegy 2—3 hétig volt kezénél ; azt közölte többekkel. Azon kérdésre, kikkel közié, egyenesen feleié, hogy nem mondja meg. Arra pedig, hogy mi czélja volt az iratoknak, világosan nyilvánitá, hogy a rokon érdekű nemzetiségeknek egyesítése és függetlenségük eszközölhetése. Továbbá az elnök emiitvén, mikép azon iratban a további közlés s terjesztés mindenki legszentebb kötelességének mondatik — K. ezt nem akarja elismerni, csak kíváncsiságból olvasván és terjesztvén is. Elnök. Tudhatta ezen iratok törvénytelenségének minőségét. K. Tudtam. E1 n. Tehát a terjesztés törvényellenességét is ismerte és tudta. K. Tudtam azt Í3. E 1 n. A benfoglalt eszméket is akarta terjeszteni. K. Erre nem volt szükség. Ezen eszmék mindenütt el vannak terjedve ; ismeretesek azok a legutolsó pórtól a hatalmas urakig, a szegény viskóktól a hatalmas palotákig. Nem kell azokat többé terjeszteni. Én csak az iratot terjesztettem. Azután megemlitendőnek találta, mikép az ő nézete s combinatiója az, miszerint KözépEurópa e vidékén 4 államnak kell keletkezni s ezek a Görög, Aldunai (oláh), Lengyel és Magyar. Az elnök további kérdéseire bevallá, hogy más forradalmi iratokat is birt u. m. az Ifjú Barátim czimüt is, ezt is közlötte másokkal, de nem mondja meg sem azt, kitől kapta, sem azt, kikkel közlötte , azt pedig, hogy ki irta, ki szerkesztette , Tancsics-e vagy más, nem tudván. „Birtam — mondá — a forr. katekismust is, de nem mondom meg kitől, szerzőjét nem tudón. Saját példányomat, minthogy kéz alatt értesültem , hogy nálam házkutatás fog tartatni, elégettem. Különben ezen iratot is közlöttem másokkal, felolvasva azt némelyek előtt." A 7 nemzetiségekről szóló iratot s még más szabad költeményeket nem olvasott — vallomása szerint; P—pait — ki tegnap volt kihallgatva — csak távolról ismerte —- de vagy kétszer meglátogatta őtet — a kérdéses iratokat azonban nem tőle kapta. H—diéket szinte csak távolról s egyiket mint jogász társát ismeré , azonban azoknál is volt vagy kétszer, először valami házi mulatságban, melyre hivatalos lőn, s másodszor a mulatság utáni látogatás fejében. Hogy birtak-e ők oly iratokat, nem tudja. D—veczkit még Pozsonyból ismeri, de szinte közelebbi viszony nélkül; sem én nem kaptam, sem ő én tőlem — mondá — forradalmi iratokat. E 1 n. Az öreg D—veczky a vádlott D. atyja azt mondá, mikép fia öntől kapott bizonyos iratot. K. Nem kapott tőlem semmit. A 11. ü g y. Ön mint jogász , mint olyan , ki a törvényeket tanulja, tudhatá, hogy ily merényleteket feljelentenie kötelessége leendett s hogy annak elmulasztása bűntényt képez. K. En a hazára s nemzetem iránti érzelmeim és tartozásaim szempontjából veszem a dolgot. Ha azon merénylet hazám institutiójai ellen intéztetik, legelső leendek , ki azt feljelentendi. Különben a kérdéses iratoknak semmi fontosságot sem tulajdonítottam, épen nem hittem, hogy azok s terjesztésük valami fontossággal birjon , s oly hatalmas állam irányában , minő Ausztria , nagy horderővel bírhasson. Az eszmék fontosságát azonban ismertem s beláttam. És itt kifejti azon különbséget, mely meggyőződése szerint az iratok és az azokban terjesztett eszmék között forog fenn. „Különben — mondá az elébe tett kérdésekre — azon eszméket én már ugy is birtam, mielőtt a vádiratokat olvastam volna. Én ezen eszméket nem tanultam azon iratokból, mert azokkal már előbb is birtam. Azért nem is azon okból olvasám, hogy azokból tanuljak , arra nekem nem volt szükségem. Csak kíváncsiságomnak akartam eleget tenni, tudni vágytam , hogy ugyan mi foglaltatik bennök. Másokkal is csak azért közlöttem , hogy lássák ők is , mit tartalmaznak. Közlöttem ismerőseimmel, mert azt hittem , hogy ők is birják azon eszméket és hason gondolkozásuak. Lázitási szándékom azonban legkevesbbé sem volt, én nem akartam senkit is ingerleni, s lázítani.'í Kinyilatkoztatja az illető kérdésekre azt is, hogy a jelen állam rend irányában veszélyes voltukat elismeri. Azonban a már fent is érintett megkülönböztetéssel. „Az itt kérdésben forgó iratokban foglalt eszméknek veszélyességét tudta és ismeri el; de nem azon iratoknak veszélyességét is. Azon kérdésre .- osztja-e és magáéinak vallja-e az azon iratokban hirdetett elveket ? Azt feleié ; csak számos és fontos kivételekkel. Mert a forradalmi kátéban sokat talált, mit igen túlzottnak tart, sokat mi kivihetetlen, többet pedig közülök épen nem helyeselhet. (Eziránt vádlott mint később látni fogjuk másnap részletes nyilatkozatokat s bővebb rosszaié megjegyzéseket is tőn). E 1 n. Ily megjegyzéseket azon iratok elveiről tett-e másoknak is, közölte-e helytelenítő véleményét másokkal is? K. Igen — másokkal is közlöttem. E1 n. Tehát nem kívánta azon eszméket akkép valósitatní, mint azok azon iratokban tartalmaztatnak. K. Erre nézve nekem semmi czélom, semmi eszmém sem volt. Én semmi ilyesmire nem gondoltam, távolról sem azon iratok olvasásánál. Én csak kíváncsiságomnak akartam eleget tenni, de nem is gondoltam arra, hogy mi a teendő, vagy mi lehetne itt eszközlendő; szóval semmi czél, semmi cselekvés sem képezé gondolataim vagy óhajtásaim tárgyát. Ezután H—di Kálmán pesti jogász jelent meg. Röviden megemlítvén, mikép szülei pestiek levén; mindig Pesten lakott s járt iskolákba , hol most a jogtudományokat tanulja, nyilvánitja azt is, hogy letartóztatásának okát csak az illető rendőrbiztostól tudta meg, mely a márt. 15-ki demonstratio mellett bizonyos forradalmi irat, az E 1 ő s z ó nak birtoklásában állt. Az előmutatván neki a törvényszék előtt, tartalmát az általa olvasottal ugyanazouosnak vallja, de a kézirat azonosságáról nem szólhat, miután