Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 69. szám

276 vizsgálati fogsága már 6 hóig tartván, ily hosszas idő alatt reá visz­sza nem emlékezhet. Az elnök kérdésére bevallja, hogy azon iratot P—paitól kapta, ki csak azt mondá neki, hogy olvassa el, tehát csak olvasás végett adta át, semmit sem szólván arról, hogy másokkal is közölje, tehát hogy terjesztés végett adja kezeibe. E1 n. Hogy jutott azután azon irat más kezeibe ? H. Én azon iratot, miután semmi fontosságot sem helyeztem benne, mint haszontalan, semmi értékű papirt más ily iratokkal zse­bemből kivetettem a szobámban , hol öcscsémmel együtt laktam, lé­tező asztalra, melyen mindenféle más iratok, újságok s egyebek he­vertek halmazban. Hogy azután onnan hová lett, nem tudom. E 1 n. Minthogy , mint mondja, öcscsével együtt laktak , csak szólt neki azon iratról, és beszélgettek együtt felőle, és láthatta az öcscse, midőn olvasá ? H. Nem olvastam az öcscsém előtt. És sem nem emlitém azt neki, sem nem beszélgettünk róla. E1 n. Hogyan jött azután öcscse kezeibe. H. Alkalmasint az asztalon, hol hevert, megtalálta. Az asztal kanapénk előtt áll. Eln. Hogyan értelmezte azon iratot, milyczélt s törekvést fe­dezett fel benne ? H. Erre nem felelhetek, mert csak egyszer olvastam el, és ak­kor is igen felületesen, mi után megbirálhatására, s megitélhetésére képes nem lehetek. Eln. De azt világosan láthatta az irat tartalmából, hogy ab­ban a függetlenség kivívásáról, elszakadásról, uj király választásról s más ily forradalmi dolgokról van szó: tehát tudhatta azt is, hogy az ily tilos s veszélyes dolgokat fel kellene jelenteni s kötelessége lenne följelenteni. H. Azon iratot P-v-paitól kaptam, kit rajongónak ismertem, s majdnem elmebetegnek tartottam, s kiről átalában ez volt az egye­temben a vélemény. Azért nem tulajdonítottam semmi fontosságot azon iratnak, mely kezei közül jött ki. Azt pedig épen nem gondol­tam volna, hogy egy ily iratka egy erős államra nézve veszélyes le­hetne. És azt véltem, hogy ily fonák kivitelű ügy részvétre, rokon­szenvre nem is számolhat. Ily csekély értékűnek tartottam azon iratot, miért reá semmi gondot sem fordítottam, nem is találtam szükségesnek reá nagy vigyázattal lenni, azért vetettem ki az asz­talra más iratok közé minden óvatosság nélkül. És mivel ily csekély értékűnek tartottom, azért a feljelentésre érdemesnek sem véltem volna. Hogy semmi fontosságot sem helyezék reá, az is mutatja, mi­kép azt másokkal nem is közlöttem. E 1 n. Meddig tartotta magánál ? H. Nem tudom, meddig volt nálam, lehető hogy több napokig volt zsebemben más egyéb iratokkal. Mert atyám mellett foglalkoz­ván, az ő ügyeiben különbféle iratokat vettem magamhoz , melyek­kel zsebem mindig tele szokott lenni. E 1 n. Mivel azon iratot fel nem jelentette, ez arra mutat, hogy annak tartalmát magáévá tette, eszméit megosztotta, azok rokon­szenvére találtak, s azokat pártolta s terjeszteni igyekezett. H Nekem, mivel atyám mellett az iskolámon kívül nagyon el­voltam foglalva, kevés szabad időm maradt. Azért az irat igen felü­letes elolvasása után nem volt időm sem, hogy közelebb megfontol­jam annak tartalmát, hogy mélyebben gondolkozzam eszméi felett. Azután még hozzá adja, hogy azon iratot fel sem adhatta, mert akkor Őtet fogták volna el. Arra pedig, hogy feljelentése annak mit tudott, s annak egyszerű elterjesztése reá bajt nem hozhatott volna — azt válaszolá, hogy nem akart árulkodni. Eln. Nem emlékezik más iratokra? H. Emlékezem még az Ifjú barátim czimüre, melyet szin te olvastam, de a nélkül, hogy birtokomban lett volna. E1 n. Kitől kapta ? H. Nem kaptam senkitől, mert nem jött birtokomba. Arra pe­dig, hogy azt ki közölte velem, nem emlékezem. E In. Más iratokra emlékezik még. Volt tudomása a 7 nemze­tiségek s forradalmi káté féle iratokról ? H. Ezekre nem emlékezem, azokról nem volt tudomásom, ezen müvekről csak fogságom alatt hallottam először. Eln. Mit hallott, kitől származtak az Előszó s Ifjú barátim iratok ? H. Hogy ezen iratokat ki irta, ki fogalmazta, azt nem hallot­tam senkitől, és igy nem is tudom. Eln. Minek tartotta azon iratot ? H. Én proclamatiónak vettem ; de csak oly elmefuttatásnak, mely csupán valami gyönge elméből jöhetett ki, s mely csak valami rajongó elme szüleménye lehet. Az én nézetem az, mikép Magyar­ország más uton is elérheti azon czélt, hogy históriai jogainak ér­vényesítését valósíthassa. Es arról győződtem meg, hogy oly esz­méknek pártolói nem lehetnek. Azután kinyilatkoztatja, mikép mint az Előszó czimü, igy az Ifjú barátim-féle iratnak is felségárulási minőségét nem ismerte, azt hogy felségárulási merényletet tartalmazna, nem is gondolta — azért nem is jelentette fel. A védő azon kérdésére : kit gondolt azon irat szerzőjének, azt feleié, mikép azt beszélték, hogy külföldről jött. Sokan tudtak róla, de nem emlékezik reá, hogy kitől hallotta. Azt pedig, hogy olvasták is többen, nem tudja. Megemlíti a védőügyvéd még azt is, hogy a vizsgálati iromá­nyokban arról tétetik említés, mintha vádlott a kérdéses iratokat tovább terjesztette volna is. Erre vádlott határozottan kinyilatkoz­tatja, hogy azt sohasem ismerte el, s olyas valamit, mi azt tanusitá, soha sem mondott. Én az egészet — ismételé — üres rajongásnak, elmefutatásnak, fölhevült vagy beteg képzelődés müvének tekintet­tem, s olyannak, mely csak valami rajongótól eredhetett, miért an­nak semmi fontosságot sem tulajdonítottam. Utánna testvér öcscse H—d y Árpád hivatott elé. Megemlítvén. mikép jelenleg a felgymnasiumban 8-ad éves tanuló s hogy mindig Pesten járt iskolába, elfogatása okául az Elő­szó müvet vallja, elbeszélvén egész őszinte nyíltsággal, mikép a for­radalmi irat birtoklása iránt kérdeztetvén a rendőrbiztos által, azt felelé,hogy nincs birtokában, mire megmotoztattak ruhái s a kérdé­ses irat több más haszontalan papírokkal szivartárczájában talál­tatott. (Folyt, következik.) Hivatalos tudnivalók. Csődök!" Az előbbi számunkban érintett csőd a radnai szol­gabiróságnál nem Hasman János, hanem Herrmann János haszon­bérlő ellen nyittatott meg. Nagykaposi szbirós. Neumann Mór ottani keresk. el. perü. Bot Menyhért és Pilisy András bej. oct. 21. vál. oct. 25. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK"' jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros, fehérhajó­utcza 7. sz. 2-ik emelet. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1860. Nyomatott Beim e 1 J. és Kozma Vazulnál.

Next

/
Thumbnails
Contents