Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 69. szám

274 alól magokat hazájokbai menekülésük által kivonhassák. Minden polgárisult állam feladata közreműködni a jogbiztosság fentartására és azt nem tenni függővé az állam hatáskörétől. Ez okból, ha a külállam nincs többé azon helyzetben, hogy valamely büntettet megfenyíthessen s a megsértett jogállapotot helyreállítsa, akkor ezt helyette a tettes államának kell teljesítenie. Ez mint a törvények s államszerződések világosan megalapiták, nemcsak joga, vagy erkölcsi kötelessége, hanem valódi jogkötelezettsége a belállamnak, mely nélkül egy tökéletes és átalános jogrend, és azzal az államoknak észszerű együttlétele fen nem tartathatnék. Es magára a honára nézve sem lehet közömbös, hogy abba egy oly egyén tért vissza, ki külföldön tette által oly törvény sérelmet követett el, mely az átalános jogrend megszegése is. Az ily egyén bűntelensége hazájában az átalános jogérzületet sértené meg. Az államoknak a jogvédelemben egymás viszonos istápolása épen ugy fekszik átalános közös érdekükben, mint közös kötelezettségükben. És e büntető hatóság ily átalános érdekeken nyugszik, és nem a külföld képviseletén. — Azonban ezen elvhez sz. mint lényegest egy más elvet csatol; mely szerint a belföldi büntető jognak a belföldiek külföldöni bűntetteire való alkalmazhatása korlátlan nem lehet; és a mely szerint : különösen a belföldi büntető törvénynek a külföldön létesített büntettek irányában való folytonos hatályossága el nem ismerhető. Ennek igazsága kitűnik a következőkből : A belföldi külföldöni büntette által legközelebb a kültörvényeket sértette meg. Minden ily bűnesetben legelső kérdés, az az állam tényleges törvényét támadta meg. Miután tehát e bűntett a külállam bűnt. törvényei ellen intéztetett, természetes, hogy azon állam hatósága is a külföldnek azon vétségét saját állama törvényei szerint bünteti, és nem nézheti a külföldi saját haza törvényeit. A hon bűnt. törvényei tehát a honpolgárt külföldre nem kisérhetik. Egy főelv tehát, hogy a külföldi büntette miatt azon törvények szerint ítélendő, melyek a bűntett helyén uralkodnak. (Folyt, következik). Végtárgyalás. Felségárulás vádesetében a budai orsz. tszék előtt aug. 28. s köv. napjain. Előleges közlemény. A jelen perben szombaton sept. J. kihirdettetett az ítélet. 1. Táncsics M. 15 év súlyos börtönt kapott; 2. báró K sz. bizonyítékok elégtelenségéből felmentetett ; 3. D—veczky M. hasonlóan bizonyok elégtelenségéből felmentetett; 4. P—pay ártatlannak nyilváníttatott; 5. H —dy Árpád ártatlannak nyilvánitatott ki; 6. H —dy Kálmán bizonyok elégtelenségéből mentetett fel; 7. R—b máskép Zajzoni ártatlannak nyilvánitatott. Az első, második (illetőleg atyja) harmadik és 6-ik vádlott részéről a fóllebbezés bejelentetett. Az ítéletet érdekességénél fogva annakidejében indokaival együtt terjedelmesen közlendjük. Különben a végtárgyalás folytatása következő : T. után P—pai jött elő. Halavány, szenvedő arcz. Mind az orvosok, mind az egyetem orvoskara tanusitja elme- és kedélybetegségét — már 2 s fél év óta, mialatt (1858-ban) öngyilkossági kísérletek is jöttek elő nála ; de nem oly mértékben, hogy beszámitá3 alá vehetőnek ne tekintethetnék; csak bizonyos rögeszmékben szenved, összekötve kedélybajával. Vallomásának lényege ez. T—csal az utczán ismerkedett meg s azután őt többször meglátogatá, mely alkalommal átadá az ,E 1 ős z ó t' csak olvasni, nem lemásolás végett, mit azonban tőn s H— val közölte is — a kézirást magáénak vallván. Nem gondoltam a mű eszméit kivihetőknek — mondá — azért közlém is másokkal. Az elnök azon észrevételére , hogy gyöngébbek kezei közé is jöhetett, kiknél hatást gyakorolhatott, ismételé, hogy nem gondolt reá s csak H. kíváncsiságát akará kielégíteni. — Elismeri azt is, hogy az If j u barátim iratot ő irta le, kapva szinte T—tói olvasásra s közölte másokkal is, de nem emlékezve, kikkel — H. D. K. és R. ismerőseivel azonban nem. A forr. kátéról vallja, hogy szinte T—tói kapta leirásra, mit egyszer tett, de azt sem nem olvasá fel, sem nem közié másokkal. Azon elnöki jegyzetre, hogy e káté többek által Íratott, nevezetesen D—veczki által is, Táncsics pedig azt mondja, hogy ő P—pain kivül másnak át nem adta, tehát másokhoz csak általa juthatott, máskép D—kihez hogyan is juthatott volna? — azt feleié vádlott, hogy nem tudja, talán tudtán kivül jutottak hozzá, mert szekrénye hol tartá nyitva volt; és habár terjedelmes is, s csak rövid ideig használhatták, lehet hogy egyszerre többen írták , nála mintegy 2 hétig levén az ira'.. A fel nem jelentést azzal indokolá, hogy nem akart árulkodni, s nem is találta valami praktikusnak , mi feljelentést érdemeihete. A 7 nemzet-műt is leírta s azután viszszaadta, tovább nem közölvén. Nem jelenté fel, mert T —csot nem akarta bajba hozni — mire megjegyeztetett, hogy csakugyan tudta tehát, hogy az oly mű, mely bajt okozhat. Öngyilkossági kísérleteinek okául azt adá, hogy sorsával elégületlen, nem élvezhetvén az élet javait vágyai szerint, több anyagi javak után esengvén. D—veczki volt a 3-ik kihallgatott. Ez — Pesten a reáliskola látogatója — elismeri, hogy a forr. kátét valakitől kapta leírás végett, azt azaz 3-ik részét le is irta , de nem tudja ki adta neki át — és a mű többi részeit nem is olvasta. — Az szokás tanulók közt — mondá — hogy egyik a másiknak, ha felkérik, leír valamit, mit ő is már máskor többeknek tőn; meg is nevezve egy párt. Mem jelentettem fel — mondá — mert nem tudtam, hogy fel kell jelenteni, nem is tartottam valami különösnek , nem fogtam fel czélját, nem is gondolkoztam aziránt, hogy mi az — és azt is gondoltam, hogy 48-ki forradalomra vonatkozik. Az elnök azon szavaira mikép saját atyja mondá, miszerint tőle hallá , hogy az ifjúság közt bizonyos iratok keringenek, hogy szerzésükre atyja felhivá, s annak azt felelte volna , mikép délután majd jövend egy házalló zsidó, kitől vehet egy olyant, és az el is jött, s attól a kátét 15 ftért megvette és azután azt az atyja a rendőrségnek átadta — válaszold vádlott : mikép mindarról semmit sem tud. Aziránt, mintha P—pait magánál rejtegette volna, mondá, mikép borok szállítása végett Kőbányába kellvén mennie, az utczán meglátta P—pait s elhitta magával, honnan későn jővén vissza P—pai nála hált — de közeli barátságban nem állt vele, nem is kapott tőle iratokat, mint nem K— tói sem kit nem ismert. Másnap — aug. 29. — a vádlottak kihallgatásának folytatása. Mielőtt ez eszközlésbe vétetett T. és P. védője Szilágyi V. kelt fel.