Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 69. szám

Pest, kedd Sept. 4. 1860. 69. szám. Második év TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM l Jogeset a ptk. 1345. és 1401. §§. kérdésében. — Irodalmi szemle. — Végtárgyalás. — Hivatalos tudnivalók. Jogeset A ptk. 1345. és 1401. §§. kérdésében. K— Tivadar gy— i lakos F— Tivadar, mint néhai J. Mihály végrendeleti végrehajtója s J. Mihály özvegye báró D. Auguszta ellen keresetet nyújtott be 4000 ftnyi követelése s járulékai megítélése iránt. Ennek folytán a periratok becsomozása után az e—i megyetörvényszék következő Ítéletet hozott. Alperesek tartoznak a keresetbe vett 4000 pft tőkét ennek 4% kamatjait s a perköltségeket 14 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetni. Indokok: Mert 1-ör a kereset alapjául szolgáló kötelezvény minősége alperesek által legkevésbé sem vonatott kétségbe, abban pedig mindkét alperes levén a keresetbevett 4000 pft tartozás visszafizetésére kötelezve, ezen oknál fogva abban alpereseket elmarasztalni kellett. Mert 2-or alpereseknek a keresetbe vett összeg mily aránybani kifizetése iránt a tárgyalási jegyzőkönyvben felhozott kifogásaik csak önmagok közt felmerült viszonyokra vonatkozván, azok felperest követelésében legkevésbé sem gátolhatják , — s igy világos szerződés léte mellett azok bíróilag sem vétethettek figyelembe. A mi pedig a kamatokat illeti, azok kikötve nem levén, csak a kereset napjától a ptk. 994. §. értelmében 4°/o volt megítélhető. Végül a perköltségeket illetőleg, miután alperesek a perlekedésre jelen tartozásuknak idejébeni nemfizetése ál tal magok szolgáltattak okot, őket mint vesztes felet a p. perr. 573. §. értelmében jelen perköltségben valamint az Ítéleti bélyeg illetékben is elmarasztalni kellett; — megjegyeztetvén, miszerint az ítélet csak egyik, t i. másodrendű alperesi képviselőnek azért adandó ki, minthogy tárgyalás alkalmával mindkét alperes e tekintetbeni kivánatát jegyzőkönyvbe igtatta — (1858. aug. 2. 2895. szám alatt). Ez Ítéletet másodrendű alperesnő felebbezte, minek következtében a főtszék az első bírósági ítéletet F. Tivadart illetőleg érintetlenül hagyandónak, folyamodónőt illetőleg pedig helybehagyandónak találta. Indokok: Elsőrendű alperes F. Tivadart illetőleg az első bírósági Ítélet érintetlenül hagyandó volt, minthogy e részben nem történt felebbfoíyamodás. Másodrendű alperesnő D. Auguszta az első bíróság által helyesen marasztatott el, mert a kereset alapjául szolgált okmányt, melynek valódiságát kétségbe sem vonta, önmaga irta alá, és a fizetési határidő már 1857. apr. 24. lejárt. Másodrendű alperesnő azon kifogást teszi ugyan, hogy fizetési kötelezettséget reá róni nem lehet, mert a felperestől vett jószágrész, melynek vételára iránt látszik ama adóslevél kiállítva lenni, férjének hagyatéki tömegébe bevonatott, és mert a beperelt adósság a végrendelet 3. pontja szerint J. Mihály hagyatéki tömegét terheli. Ezen kifogás azonban jelen perben azon körülményné fogva, mert másodrendű alperesnő az adósleveleket minden fentartás és megszorítás nélkül irta alá — felperes pedig J. Mihály végrendeleti intézkedésébe bele nem egyezett, — a ptk. 1345. és 1401. §§. értelmében figyelembe nem jöhet. — Folyamodónőnek azonban szabadsá gában áll kárpótlást a hagyatéki tömegen követelhetni A késedelmi kamatok és perköltségek megtérítését illetőleg az első biróság a ptk. 995. és 1334. §§. és a p perr. 573. §. értelmében helyesen itélt. (Főtszéki határozat 1859. dec. 30. 13739. sz. a.) Irodalmi szemle. Der Gerichíssaal. Zeitschrift fiir volksthümliches Recht und wissenschaftliche Praxis, herausgegebed von dr. A. Ilye - Gluneck, Kari Mitlermayer und Oskar Schwarze 1860.1. II. III. Heft. (Folytatás). Az előbb már közlött elv kifolyása, mikép külföldi által külföldön elkövetett bűntett a külföldi biró által szinte fenyíték alá veendő, mivel a külföldiek is élvezik ugyanott a törvény oltalmát, és külföldiek is tartoznak annak engedelmességgel. — Egy további elv :mikép a belföldi hatóság fel van jogositva,hogy a honpolgár által külföldön elkövetett vétségeket is megbüntethesse — habár igaz is, hogy azon tett nem a belföldi állam jogrendjét támadta meg, hogy nem a belföldi törvény sérelmét tartalmazza, hogy a külföldi törvények a belföldi hatóságokra nézve, az állam fensősége folytán, kötelezők nem lehetnek, és hogy a belföldi polgár a külföldi területről való eltávozása után megszűnt a külállam s hatóság ideiglenes alattvalója lenni. Mert ha ily esetekben a belföldi hatóság felléphetése tagadtatnék, az államnak erkölcsi feladata támadtatnék meg. s az egyszersmind elkülönöztetnék a többi államoktól. Lehetetlen, hogy a polgárisult államok, önfelségi jogaik szűkkeblű felfogása miatt, az alattvalóik által külföldön elkövetett bűntettekről tudomást ne vegyenek s a véletlenre bizzák, váljon külföldön megfenyitethetik-e vagy ez 69