Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 67. szám - Zsidó jogelvek a kölcsön iránt s az uzsora 2. [r.]

267 Mert A p. perrendtnak alperes által idézett 242. §-a s annak iránya oda megy, hogy a tárgyalás folytában a felek által előadott körülmények alapján a bíróság által az ítéletben megállapított eskü, minden lényeges módosítás nélkül teendő le : mindazáltal a törvényhozás szelleme, különösen a p. perr. 18. §-a jelen esetben is hasonlatosan oda mutat, miszerint felperes követelését az ítéletet szentesítő cselekvény, a vallásilag fontos eskületétel mozzanata előtt is leszállíthatja. Alperes felebbezése folytán az eperjesi cs. k. orsz. főtszék 1860. febr. 20. 1357. sz. a. kelt határozatával az első bírósági végzést megváltoztatván, felperest az esküminta utólagos megváltoztatása iránti kérelmétől elmozdította , mert a p. perr. 242. §-a értelmében, a valamely peres fél által kínált esküt az Ítéletbe ugy, mint azt a bizonyító kívánta és ajánlotta kelletvén felvenni, a jogerejü ítélet által már megállapított eskü megváltoztatása a p. perr. 247. és 268. §§-ai értelmében épenséggel meg nem engedhető, mert továbbá a p. perr. 18. §-a, a követelés leszállítását felperesnek csak a válaszban engedi meg s mert végre a polg. perr. 350. §-a, melyre felperes hivatkozik , jelen esetre, midőn nem pusztán tollhibáról van szó, nem alkalmaztathatik. Felperes felülfolyamodása folytán a cs. k. legfőbb tsz ék 1860. máj. 1. kelt határozatával az orsz. főtszék ítéletét, az abban foglalt indokoknál fogva helybenhagyandónak találta. (1860. máj. 1. 4145. sz. a. kelt legf. tszéki határozat). Irodalmi szemle. Der Gerichtssaal. Zeitschrift für volksthtimliches Recht und wissenschaftliche Praxis, heraasgegeben von dr. A. Hye- Glnneck, Kari Mlttermayer und Oskar Schwarze 1860.1. II. III. Heft. (Folytatás). Még egy érdekes értekezést emelünk ki e folyóirat eddigi három füzetei tartalmából, azt t. i. melyben a tudós s egyszersmind kitűnő gyakorlati jurista Schwarze azon a büntető jogéletben érdekes kérdést tárgyalja: v a 1jonazon e s e t b e n , h a v a 1 a k i k ü 1 f ö 1 d ö n elitéltetett, s ez itéletevégre is haj tátott, vi sszatérte után hónába, a belföldi hatóságok előtt bűnügyében ujolag megujitathatik-e a bűnvádi vizsgálat, s váljon lehet-e annak helye csak ellene, terheltetésére, vagy k edvezőleg az ő részére is? — E kérdés vitatására egy érdekes bűnvádi eset szolgált alkalmul, melyben egy szászországi honpolgár Poroszországban elitéltetvén, miután büntetése fenmaradt részére megkegyelmeztetett, hónába tért, hol ártatlansága kiderithetése végett a bünvizsgálat újólagos megkezdetését akarta kieszközleni, mely Poroszországban neki megtagadtatott; előbb magát az értekezés íróját, mint Szászország főállamügyészét ügyébeni véleményadás végett megkeresvén, melyet az idézett értekezésében nyilvánosság elébe is hozott. Ezen érdekes bűneset következő : Ollermann kir. erdésztiszt Poroszországban Hochauban 1852. máj. 23. napkelte előtt kiment a lakához közel fekvő erdőbe vadtolvajok után lesbe. Többet azonban nem ment vissza övéihez. Délután két óra felé az erdőben egy árkon keresztül feküdve találtatott, az élet minden jele nélkül, halála mint azonnal látható lőn, lövés által eszközöltetvén. Lábainál az árok mellett feküdt megtöltött fegyvere, azonkivül sapkája, pipája s jegyzőkönyvecskéje is, zsebkendőjét erősen markába szorítva tartván. A reggeli, melyet magával vitt, még nem is volt érintve. A hely, hol hullája feltaláltatott, lakhelyétől csak negyedórányira feküdt. Mint mondottuk jegyzőkönyvecskéje a hulla mellett találtatott. Az fel volt nyitva, s az irón közepére fektetve. A könyvecske lapozgotása után azon meglepő felfedezés történt, mikép két egymás irányában álló és még egészen tiszta lapon ónnal irt következő szavak voltak olvashatók és pedig a jobb oldalon : ,En Seiffert által lövettem meg. 01lerm ' A bal felén pedig : ,Én Seiffert által lövett ' A jobb oldaloni szavak erőteljesebben írottak voltak, mint a balrészeniek. E tekintetből két eldöntő fontosságú kérdés volt felvilágosítandó, t. i. hogy azon szavak Ollermann kezétől származtak-e és lehető volt-e, hogy 0. még a halálos lövés után is írhatta légyen azon szavakat. A szakértők mindkettőre igennel feleltek. Azon írásnak 0. kétségbevonhatlanul saját kézirataival való összehasonlítása után a szakértők azt bizonyolák, mikép azon a könyvecske mindkét lapán olvasható szavak általa írattak. Az orvosok pedig azt tanusiták, hogy 0. ki meglövése után még 5 perczig élt kétségtelenül képes volt még azon szavakat leirni. — A mi a tettes személyiségét illeti, Seiffert név alatt azon egész vidéken csak egy egyéniség ismertetett, ki egy közeli urasági erdőben vadász volt, de ki egyszersmind nemcsak mind igen vakmerő s veszedelmes, hanem mint megrögzött vadorzó is volt ismeretes, ki vadlopásért már több izben volt büntetve. Ollermann őt, mint több rendbeli körülményekből kitűnt, igen jól ismerte. Csak 4 héttel szomorú kimúlta előtt találkozott vele egy közeli korcsmában^ midőn 0. Seiffertet ujjával fenyegetvén, hozzá következő szavakat intéze : „Seiffert vigyázzon — ne jöjjön többé közel hozzám társaival vagy pajtásai val."A hullában sűrűen közel egymáshoz talált óndarab kák öszhasonlitattak S. fegyverei töltényével, de ennek nem lett semmi sikere. Viselete azonban 0. halálának hírére igen feltűnő a gyanús volt, mint a tett napján is igen lehangoltnak és búsnak mutatkozott. A gyanút azáltal akará magától elhárítani, mikép igazolni törekedett, hogy máj. 22. s 23-án lakhelyéről nem volt távol. E bizonyolás azonban elégtelennek találtatott. Octoberben esküdtszék elébe állitatott s a tárgyalás befejeztével az esküdtszékhez 3 kérdés intéztetett t. i. hogy S. bünös-e 0 szándékos és előelhatározással eszk<",zlött megölésében; vagy bünös-e abban, hogy ő Ollermannt, nehogy általa vadorzási kísérleténél gátolva legyen, vagy hogy az általai elfogatási megakadályoztassa,szándékosan agyonlőtte légyen; vagy bünös-e annak szándékos, de nem elhatározott agyonlövetésében? Az esküdtek az első kérdésre nemmel, a másodikra pedig nagy többséggel igennel feleltek. A törvényszék, habár S. folyvást ártatlannak állitá magát, reá a halálos büntetést kimondotta. A közbevetett semmiségi panasz elvettetett, s az ítélet végrehajtása legfelsőbb helyen is megerősitetett s elrendeltetett. S. megmaradt ártatlansága bizonyolása mellett, kegyelmi kérvényt azonban, mely arra homályt boritandott, nem akart benyújtani. Kivégeztetésére már minden készületek megtétettek, midőn véletlenül azon tudósítás érkezett a törvényszékhez, mikép Ollermannak utódja Scheffer is, és pedig majdnem ugyanazon a helyen, hol annak hullája találtatott, szinte orgyilkosán agyonlövetett. E gyilkosság gyanúja