Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 66. szám - Zsidó jogelvek a kölcsön iránt s az uzsora 1. [r.]

262 ben, midőn olcsóbb kölcsön adatik, oly föltétellel, hogy az adós azt azon időben, midőn drágább szokott lenni, az akkoroni vásári áron fizesse meg, ugy ezen üzlet a kamattörvény által nem tiltatik, mert nem lehet meghatározni, minő kamatot vett a hitelező, ki egyébiránt az árut hevertethette volna, a meghatározott ideig. Ha a kölcsön pénzben adatott s a visszafizetés árukban köttetett ki, ugy a kötelezettség t e 1 j e s i t e n d ő, hacsak a kamattörvénynyel nem ellenkezik; a hitelező p. o. kiköti, hogy adósa a neki kölcsönzött pénzért, egy bizonyos helyen, hova az adós utazik, bizonyos ott olcsóbb áron kapható árukat hozzon , ez szabad üzlet. Azon kölcsönöknél, melyek nem pénzben, hanem más javakban, oly kikötéssel adatnak, hogy szintazon nemű, minőségű és mennyiségű javakban visszaadassanak, nem tesz különbséget akár emelkedett időközben áruk akár leszállt, hacsak a kamattörvény nem tiltja. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A ptk. 10. s a törvényhatósági rendszabály 13. és 42 §§-hoz. A szokás, habár be van bizonyítva, de törvény által megerősítve nincsen, tekintetbe nem veendő. A szerződési illetőség szorosan értelmezendő s az egy ügyre nézve kikötött bíróság ugyanazon felek között más ügyben keletkezett perre nézve ki nem terjesztethetik. L.Antal n.váradi lakos egy debreczeni malomban őröltetvén, öröltetési dij fejében 467 pfttal tartozásban maradt. Cs. Jó z s e f ennek folytán L. Antal ellen ezen összeg megvétele iránt a debreczeni cs. kir. megyei tszék előtt pert indított. Alperes a bíróság illetősége ellen tett kifogást, de az első bíróság ebbeli kifogását félrevetvén, őt a kereseti összegben s járulékaiban elmarasztalta, mert mint az indokoknak az illetőségre vonatkozó részében mondatik „alperes maga sem tagadja, hogy a felperesi malomban őrletett. Az A. D. és E alatti okmányokból s a — sz. a. jegyzőkönyv szerint kihallgatott tanuk vallomásaiból pedig kétségtelenül kiderül, miszerint a kereseti összeget, az öröltetés természeténél fogva alperes helyben tartozott volna is teljesíteni s igy a bíróság a szokásDál és a létrejött szóbeli szerződésnél fogva a keresetlevélben felhívott kötvények értelmében illetékes. Alperes semmiségi panasza folytán a n.-váradi cs. k. orsz. tszék az elsőbirósági ítéletet megszüntette. Indokok. A szerződési bírói illetőség, az illet. szab. 43. §-a szerint akkor áll be, ha a hely, hol a fizetésnek történnie kell világosan meghatároztatott : ily szerződés alperes ellen, ki személyére nézve N.Váradhoz tartozik, fenn nem forog, minthogy a D. alatti levél másnemű tartozásra vonatkozik és azon gyakorlat, miszerint az őrlési dijak helyben Debreczenben fizetendők a ptk. 10. §. szerint törvényes erőre soha sem emelkedhetik. Felperes ezen reá nézve terhes határozat ellen folülvizsgálati kérelmet nyújtott be, de a cs. kir. legf. tszék tekintve, miszerint a személyes bírósági illetőség a törv. hat. rendsz. 13. §-a értelmében rendszerint alperes rendes lakhelyétől tételeztetik föl, tekintve továbbá, miszerint a D. alatti, bizonyos váltóüsszeg tárgyában kelt levél, a szerződésszerű birói illetőség megállapítására a törvényhatósági rendsz. 42. §-a értelmében jelen perben alkalmasnak nem tekinthető, a III. alatti tanuk által bizonyított helybeni fizetést tárgyazó gyakorlat pedig a ptk. 10. §-a ellenében zsinórmértékül nem szolgálhatna, — felperes fölülvizsgálati kérelmének helyt nem adott. (1860. jun. 26. 677. sz.a. kelt legf. tszéki határozat). Irodalmi szemle. Der Gerichtssaal. Zeitschrift für volksthümliches Recht und wissenschaftliche Praxis, herausgegeben von dr. A. Hye- Gluneck, Kari Ulittermayer und Oskar Schwarze 1860.1. II. III. Heft. (Folytatás). Mittermaier néhány nevezetes, ritkábban előforduló büntetőjogi esetet közöl azon döntvényekkel, melylyeket azok a bíróságok előtt nyertek. Egyikben azon kérdés fordul elő : váljon mennyiben lehet testi sértés miatt büntethető azon orvos, ki tudományos kísérletek tétele végett valamely személyt siphilitikus anyaggal oltott be? Francziaország Lyon városában történt 1858-ban, mikép a közkórházba egy gyermek, ki fej bajban szenvedett, vitetvén be, az a siphilis betegségek osztályába tétetett által, hol az illető orvosok rajta a siphilis anyaggal oltás kiséletét tevék, minek folytán daganatokat kapott, melylyek két havi betegséget okoztak ; a fejbaj különben oly rendes orvoslás alatt levén, mi azon év augusztus havában szerencsésen be is végeztetett. Az államügyészség azon két orvos ellen testsérelem miatt bűnvádi vizsgálatot indított, azon alapból, mikép azon sértések tudományos kísérletek miatt okoztattak, mig az orvosok azt álliták, hogy azon beoltást a fejbaj gyógyítása végett használták. A törvényszék mindkét orvost bűnösnek találta, és a szándékos testsérelem okozása miatt pénzbirságra ítélte. Ezen érdekes birói határozat *) indokaiból kiemelendők a következők : Vádlottak azt hozzák fel ugyan mentségekül, hogy eljárásuk büntető törvény fenyítéke alá nem eshet, hogy azon eszköz használata nem történt pusztán tudományos kísérlet végett, hanem főleg a gyermek fejbaja orvoslására, és csak mellékesen akartak, a mennyiben lehető a legvitatottabb kérdések egyikének megoldásához járulni, mindig azonban orvosi jogosultságuk határai között maradva; végre hogy semmi szándokuk nem volt ártani, vagy valamely ellenséges szándokot nyilvánítani; — azonban az elsőre nézve kimondatik, mikép a jelen vád tárgyát képező cselekvények a bűnt. code 311.cz. által büntetendőknek nyilvánított sebesitések sorába tartoznak, minthogy a törvény átalános kifejezése szerint azoknak tekintendők a csekélyebb sebesitések is, melyeknek következése alkalmas lehet a testre vagy egészségre valamely bajt okozhatni; a második mentségi okra az indokok megjegyzik : mikép az orvosok jogai s kötelezettségei a tudomány irányában, bizonyos határokkal bírnak; mikép jogai polgártársai érdekében való önfeláldozásától s azok segélyezésében kifejtett buzgalmától függnek, mikép tudománybeli kötelezettségei azon tekintet által korlátoltatnak, melylyel betegei ügyének tartozik, miből követ*) Érdekes különösen, mert mint M. megjegyzi, ez a legelső tszéki határozat, mely a fenforgó kérdésben mostariig hozatott.