Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 65. szám - A magyar hit-bizományról - A magyar hit-bizományról

259 Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A peres eseteken kivüli eljárás 148. és 275. s köv. §§-hoz. Ha több érde kelt örökös valamely hagyatéki fekvöség eladása iránt folyamodik, az árverés ntján eszközölt eladás, azon oknál fogva , mert egyik vagy másik örökös az árverési határnap iránt különösen értesítve nem volt, meg nem támadtathatik. M.Péter megháláló zván, több örökös s közöttük Cz. László, mint nejének törvényes képviselője, egy a hagyatékhoz tartozó háznak eladását szorgalmazta. Az önkénytes árverés megengedtetvén, kellő módon kihirdettetett sa második határnapon K. D ö m e, mint legtöbbet igérő által, az 500 ftra tett becsáron fölül 675 fton megvétetett. Ezen eljárás ellen Cz. László né folyamodással egybekapcsolt előterjesztést nyújtott be, melyben azon oknál fogva, mert az árverési határnapról különösen értesítve nem volt, uj árverési határnapot kért kitüzetni. A n.-váradi c s. kir. orsz. főt szék 1859. jul. 6. kelt végzésével az emiitett folyamodásnak helyt nem adott s a megtörtént árverést jogerejében meghagyta. Cz. Lászlóné ennek folytán a cs. kir. legf. tszékhez folyamodott, mely is 1860. máj. 30. kelt határozatával, tekintetbe vévén, miszerint az emiitett ház árverezése a nyilatkozott üröküráok folyamodása folytán, kik között folyamodónő férje Cz. László mint törvényes képviselője is volt, lőn elrendelve, s a törvényes szabályokhoz képest eszközölve; s tekintetbe vévén továbbá, hogy a férje által törvényesen képviselt folyamodónőnek nem kellett volna várnia, hogy a távollevő örökösök számára rendelt gondnok által értesitessék, hanem a szükséges értesítést a hagyatéki bíróságnál is megszerezhette volna, a főtörvényszéki ítéletet helybenhagyandónak s folyamodónőt rendkívüli fölülfolyamodásával elmozditandónak találta. (1860. máj. 30. 14138. sz. a. kelt legf. tszéki határozat). Irodalmi szemle. Der Gerichtssaal. Zeitschrift fiir volksthümliches Recht und wissenschaftliche Praxis, herausgegeben von dr. A. Hye- Gluneck, Kari Mittermayer and Oskar Schwarze 1860.1. II. III. Heft. (Folytatás). Továbbá sz. igy folytatja : Poroszországban s más államokban is a franczia befolyásnak már volt azon hatása, mikép némelyek erővel bebizonyítani s alkalmaztatni is akarták, hogy azon értelmi hamisítás franczia fogalma a porosz, badeni stb. törvényekben is felleli alapjait, ámbár kimutattatott, hogy azon törvényhozások az érintett fogalmat seholsem fogadták be szabályaikba. — Végre sz. áttér az értekezése főtárgyául kitűzött fogalmak s vétségek a hazugság, hamisítás s csalásnak fejtegetésére. A tévedésbe hozatal , csalódás — mond sz. — azon átalános forma, a melyben az érintett vétségek az erőszakoskodási tettek ellenében megjelennek. Mind azon tettek, melyek a hazugság, csalás s hamisítás fogalmai alá esnek, s az ebbeli vétségeket állítják elő, mind a csalódás, a tévedés előidézésére törekszenek; magok azon tettek is mind tévesztő, csalódásba hozó cselekvények\ igy a csalódásbahozatal két t. i. cselekvő és szenvedő oldallal bír, a mint a csalódást eszközlő , vagy a csalódásba hozott személyiségéi '' vonatkozik. A puszta csalódásbahozatal büntetés tárgyává nem alakitható, mert átalános jog az igazmondásra, melynek nemcsak erkölcsi, hanem jogi kötelezettség is az igazságra feleljen meg, nem állitható fel. Az államnak van ugyan joga az igazságot kívánni alattvalóitól azon esetek ben, midőn a valóság eltitkolása az állam közérdekeit s jólétét veszélybe hozhatná. Azonban a magánjog körben a csalódásbahozatal, csak akkor eshet büntetés alá, ha ál tala valaki jogkörében megsértetik. A csalódás által külön megsértett magánjog látja el azt külön czéllal s tartalom mai, mely nélkül magánjog körében a tévedésbehozatni nem büntethető. — Ily csalódásbahozatal eszközei a hazugság, azaz a valónak szándékos elferdítése, hová a valótlan tényeknek igazak s az igazaknak valótlanok gyanánt való előadása tartozik; a hamisítás midőn a tárgyak valódisága elferditetik, midőn nem azon külforma alatt jelennek meg, mely béltartalmuknak felelnek meg. Midőn mást mutat külsejük s mást belsejük; és a csalás, midőn az fejeztetik ki, hogy valaki a csalódásbahozatal által megsértetett, vagy a tévedést okozó vagy azt felhasználó azáltal valamely hasznot eszközlött vagy czélzott stb. Wick törvényszéki tanácsos a szándékosság czime alatt megjelent értekezésében , e tannak csak azon egy részét tárgyalja, mely a határozatlan szándokosságról szól. Mindenikünk tudja, mily nagy fontosságú szerepet játszik a büntetőjogi esetekben azon kérdés eldöntése, váljon létezik-e szándokosság , s váljon az mily büntetési beszámítást enged meg. — Sz. következő elvet állit fel a határozott s határozatlan szándokosság eseté ről : A tettesnek a büntethetőségét meg a la pitó tényálladékról azon fogalommal kellett birnia (azt azon fogalom alá vonnia) mely alatt fogta fel azt a biró, midőn büntethetőséget alapító ereje felett határoz. — Lássuk mikép jön sz. azon elv megalapítására. A szándokosságra — mond sz. — határozott tudat szükségeltetik, tehát legelső kérdés, hogy milyennek kell lenni ezen határozottságnak; tehát hogy mikor létezik oly határozottság az öntudatban, mely a beszámítást kizárja. A lényegtelen határozatlanság, mely a tettnek oly tulajdonaira vonatkozik, melyeknek a fenforgó bűntett fogalma előállítására nincs jelentősége p. o. hogy a meggyilkolt egyén vörös vagy fekete, alacsony vagy magas volt-e, nem bír befolyással a beszámításra. Csak a lényeges határozatlanság bir azzal, azaz mely a tettnek oly jellegeire terjed ki, melyek a tény bűnösségének megalapítására befolyással vannak, midőn t. i. a tettes tudattal nem birt azon kellékekről, melyek a tettnek büntethetőségi minőséget szereznek. E határozatlanság azonban ismét lehet átalános vagy csak viszonlagos a mit a büntethetőség átalános kellékeire sem terjed ki a tudat, azaz azokra sem, melylyektől függ, hogy átalában valamely büntetés megalapítható lehessen; vagy csak a viszonlagos kellékekre nem, azaz : melyektől a büntetésnek bizonyos neme s nagysága feltételeztetik. — E fogalmak után sz. a beszámítás egyik elvéül mondja ki, mikép : az átalános határozatlanság a szándokosság fogalmát kizárja. — Mert ha a tettes képzelete, tudata oly határozatlan, mikép az még az átalános büntethetőség kellékeivel nem bir, akkor az tettét büntetés alá esőnek nem is képzelhette, azaz nem gondolta azt ugy, mint a szándokosság fogalma