Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 64. szám - A talált vagyon körüli vétség (Vége). 14. [r.]

Pest, péntek Aug\ 17. 1860. 64, szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : A talált vagyon köriili vétség (vége) az elvesztés fogalmának meghatározásához öszhasonlitó jogtudomány alapján. XIV. — Legfelsőbb-tszéki döntvény a ptk. 1356. §-hoz. — Irodalmi szemle. — Hivatalos tudnivalók. V A talált vagyon körüli vétség >7 (Vége). az elvesztés fogalmának meghatározásához öszhasonlitó jogtudomány alapján. / XIV. Czikksorozatunkat, melyben a tudomány jelen állása szerint a talált vagyon elidegenítésének természetét, s ennek nyomán megkülönböztetve a tolvajságtól és más rokon bűnesetektől, a talált vagyon körüli vétség megalapítását igyekeztünk kifejteni, azzal zárjuk be, miszerint határozottabban formulázni fogjuk, vagy legalább megkísértjük , azon kérdés megoldását : váljon a gyakorlati életben mily jogi szempontok szolgáljanak irányadóul annak eldöntésénél, hogy mikor tekintendők az ingó tárgyak elvesztetteknek , tehát találtaknak is , mily tények után lehet az elvesztés s találás tényét megalapítani, és igy mikor van helye a talált vagyon elidegenítése vétségének s mikor a tolvajság beszámításának ? Erre nézve főleg két vélemény árnyalat az, melyet lényegesb jelentősége folytán kiemelnünk kell. A porosz magánjogi törvénykönyv azon kérdés megoldására következő elvet állított fel : „A birtok elvesztettnek tekintendő, ha a birtokosnak, ki ingósága őrizetét, birtoklását elvesztette, egyszersmind lehetetlenné is vált, azon tárgyat ismét visszaszerezhetni" J>. A hannoverai törvénykönyv pedig a talált vagyon természetének felismerhetésére következő szabályt alapított meg : „Ki valamely tárgyat talál, melyről józanul fel nem teheté, hogy tulajdonosa azt végkép elhagyta volna, s azt jogtalanul magának elsajátítja, talált dolgok elsikkasztásában leend bűnös" 2). Az az elvesztetteknek tekintendők azon talált ingók, melyekről a találó józanul fel nem teheté, hogy azokról lemondott s azokat elhagyta légyen. Ezen két törvénykönyv által kimondott elv képviseli azon két irányt, mely a fentebb felállított kérdés megoldásánál mind a jogtudósok, mind a törvényhozások körében követetni szokott. Az első szerint a vétség létele tárgyilag, a másik szerint pedig alanyilag alapitatik meg. Tárgyilag, midőn kü Íj elek szerint határoztatik meg, *) ,Lehrbuch des preussischen Privatrechts' von Dániel IL 220. a) ,Criminalgesetzbuch für das Konigreich Hannover' vom 8. Aug. 1840. Art. 305. hogy az elidegenítés tárgya még a birtokos birtokában létezettnek, vagy abból elesettnek, tehát elvesztettnek veendő-e. Alanyilag, midőn a tettes tudatától, gondolkozásától feltételeztetik a találás tényének megalapítása, a mennyiben arra forditatik az eldöntő tekintet, hogy a találó az illető ingóságot a találás tárgyának tarthatta-e vagy sem. A tárgyilagos meghatározás különösen a római jogban van képviselve, melynek t. i. egy főszabálya volt az, mikép á birtok megszűntnek, a birtokolt tárgy elvesztettnek tekintendő, ha az előbbi birtokos részről megszűnik azon lehetőség, hogy a birtokolt tárgyra hatást gyakorolhasson, midőn tehát a birtokos nem tudja, hogy birtokolt tágya hol létezik. — Ez azon szabály, mely főleg azok által követtetik, kik polgárjogi elvek szerint kívánják meghatároztatni a talált s elvesztett tárgyak természetét s igy a talált vagyon elidegenítése vétségének lételét is. Ez ellen több — és pedig nem csekély fontosságuaknak látszó ellenvetések emeltetnek. Az hozatik fel ellene, hogy általa igen hosszadalmas, és bonyolódott vizsgálatok idéztetnek elő, azon küljelek létele felett, melyektől annak eldöntése függ, hogy bizonyos ingóságok találtaknak tartassanak-e vagy még az illető birtokában létezőknek vétessenek-e. Ennél természetesen a legnagyobb suly a volt birtokos nyilatkozatában központosul. Mihelyt ez azt vallja, hogy tudta, ismerte vagyona hollétét, annak birtokában létele, mi az elvesztést kizárja, alapítandó meg, miből következik az elidegenítésnek , mint tolvajságnak megalapítása is, mert akkor az elidegenítés csak a tárgynak idegen birtokbóli elvétele által történhetett. Az pedig, ha a volt birtokos nyilatkozatára ily suly helyheztetik, nem kevéssé aggályos, mert akkor a kérdés eldöntése majd egészen a károsodott fél önkényétől tétetik függővé, kit itt érdektelennek tartani épen nem lehet. Cselekvény is lehet ily kivilágítás, mert a károsult sokszor nem azt erősitendi, és pedig hitével is, mit tud, hanem mit hisz s gondol, s ez szerint valamit valónak tart, miben sokszor csalódhat. Mily nehéz p. o. annak hitelt adni, ha valaki erszényét elvesztvén, midőn az néhány óra vagy egy pár nap múlva megtaláltatik, azt állítja, hogy tudta, hol hagyta volt, tudta hogy ez és ezen a helyen felejtette, hol t. i. az később megtaláltatott 3). Ez okból más jogtudósok a talált vagyon jellegét más módon akarják meghatároztatni 4). Különösen nagy 3) Mittermaier : ,Das Vergehen der Aneignung verlorner Sachen.' Archív des Crim.-Rechts. 1852. 464 lap. 4) Walther : ,Über den Funddiebstahl' 1848, — Blöde : ,Jahrbücher des sáchsischen Strafrechts' I. 64