Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 62. szám - A talált vagyon körüli vétség 12. [r.]

Pest, péntek Aug. 10. 1860. 62. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM ; A talált vagyon körüli vétség (folyt.) az elvesztés fogalmának meghatározásához öszhasonlitó jogtudomány alapján. XII. — Legfelsőbb-tszéki döntvény stb. (Folyt.) — Irodalmi szemle. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. \Jk talált vagyon körüli vétség' (Folytatás). az elvesztés fogalmának meghatározásához öszhasonlitó jogtudomány alapján. A találás s elvesztés jogi fogalmának pontos meghatározása szükségeltetik okvetlenül arra, hogy a talált vagyon elidegenítése bünüs minőségének megítélésében a bírák s egyéb jogászok közti vélemény ingatagság s habozás megszüntetessék. Arra pedig lényeges kellék a birtok s birtoklás jogi természetének megalapítására. Mert valaminek elvesztése csak azon valami birtoklásnak megszűntét jelentheti. Míg a birtoklás folyamatban van, a birtokolt ingó elidegenítése csak a birtokból való elvétel által lehető, mi már a tolvajság fogalmát állítja elő. Ellenben a találtak elidegenítésének jogi eszméje áll elő, mihelyt azon ingó birtoklása megszűnt, mely elsajátítatott. Innen kétségbevonhatlanul a birtok, birtoklás és másrészt a találás s elvesztés fogalmai közötti legközelebbi és szükségképi összefüggés. Következéskép, hogy a talált vagyon elidegenítésének jogi fogalma s tényálladéka megalapithatása végett, a találás s elvesztés fogalmát meghatározhassuk, kell hogy vizsgálat alá vegyük : m i b e n áll a birtok, meddig tart a birtoklás, melyek ennek végső határai, mikor kezdődik a birtoklás megszűnte? Ennek kifejtése s megalapítása végett nagyobb tekintélyre nem hivatkozhattunk Savigninél, különösen e tárgynál, mely körül e világhírű tudós a birtokjogról irt classikus munkájában oly mély és sokoldalú ismereket tárt fel. E jogtudós a birtok, birtoklási viszonyokról s azok megszűntéről következőleg ir : Az egész birtoklás valamely vagyounál az a feletti korlátlan phisikai uralom öntudatában rejlik. És hogy ezen öntudat előálljon, létezni kell az akaratnak azon vagyont sajátunkul bírhatni (animus),de egyszersmind szükséges, hogy létezzenek phisikai feltételei azon lehetőségnek, hogy azon öntudat előállhasson (corpus). A birtoklás folytattatik, ha ugyanazon feltételek (animus et corpus) folytatólagosan léteznek, a melyek által a birtok szereztetett; az azonban nagyon természetes, hogy itt a birtoklás folytatására nem szükségeltetik a közvetlen phisikai uralom, mint szükségeltetett az annak kezdetére, sőt inkább az csak azon folytatólagos lehetőségtől függ, hogy azon közvetlen viszonyt tetszésünk szerint visszaállíthassuk (reprodukálhassuk). Az első föltétel a birtoklás folytathatására a birtokunkban létezett tárgyhozi phisikai viszony, miáltal lehetővé tétetik, hogy mi arra hatást gyakorolhassunk. E lehetőségnél azonban nem kívántatik, hogy az úgymint a birtok szerzésénél, közvetlen és jelenlegi legyen, hanem elegendő, ha ezen közvetlen uralomnak viszonya tetszés szerint előállítható. „E szerint — folytatja — a birtoklás csak akkor szűnik meg, a vagyon akkor vesz el, ha azon természetszerinti befolyás gyakorolhatása egészen lehetetlenné vált, mint a római juristák mondák: Nervus filius, res mobiles, excepto homine, quatenus sub custodia nostra sint, hactenus possideri, idem quatenus, si velimus naturalem possessionem nancisci possimus (L. 3. §. 13. de poss.) — Mi elvesztettük a dolgot, miután megfosztattunk a phisikai lehetőségtől, azon dolog felett rendelkezhetni. — És egy más idegen cselekvénye nélkül is megfosztathatunk hatásunk lehetőségétől, ha t. i. azon hely, hol vagyonunk létezik előttünk vagy ismeretlen, vagy nekünk az hozzáférhetetlen; Si id quod possidemus ita perdiderimus, ut ignoremus ubi sit,desinimus possidere. Az utolsó pontnál azonban még egy megjegyzés vált szükségessé. Ha ugyanis vala<i vagyonát házában (lakhelyén) őrizete alatt tartja, vagy kincsét kinn a mezőn elássa, nem fogja azok birtokát elveszteni, habár azon dolgokat azonnal meg nem is találhatja — azon római szabály szerint : D e si n er e a nobis possideri. — Dissimiliter atque si sub custodia mea sit,nec inveniatur, quia praesentia eius sit, et tantum cessat interim diligens inquisitio (L.44. pr. de poss.) Mert azon különös intézkedés (custodia), mely eltartására tétetett, biztosítja annak jövőbeni fellelhetését. A birtokosnak tehát vagy bizonyosan ismernie kell azon helyet, hol vagyona létezik, vagy annak az ő különös őrizete alatt kell léteznie; de a custodia átalános feltételéül nem tekinthető; ha t. i. valaki bizonyos dolgot az erdőben hágy, s arra még azután is egész bizonyossággal emlékszik, épen nem veszté el annak birtokát. Innen azon római tétel : Nerva filius — (mondja) res mobiles, quatenus sub custodia nostra sint, hactenus possideri; idem: quatenus si velimus naturalem possessionem nancisci possimus (L.3.§.13.de poss.) Az az Nerva azt mondja, mikép a birtoklás folytatására elegendő a custodia — t. i. az őrizetünk alatti létei, valamint Nerva szerint a birtok megalapított akkor is, ha vagyonunk nincs ugyan in custodia, hanem oly állapotban , mikép képesítve vagyunk a természeti birtokban tartást (naturalem detentionem) bár mikor visszanyerhetni. Arról ugyanis, kinek ingója házában van, de azt meg nem találja; nem mondhatni : si velit natúr, possess. nancisci potest; és arról, ki erdőben hagyva 62