Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 61. szám

243 lékeztetésére, azoknak a vádlottali szembesítésére, az illető személyeknek sérelmek elleni ótalmazására, a vádlotthoz intézendő végkérdés tételére, a tanú és szakértők kihall­gatásának kiegészítésére, és végre előre nem láthatott uj bizonyítékok előállithatására szorítandó. Az államügyészség főkép a Franciaországból átvett fogalmak folytán hatáskörének üdvös határain egészen felül emelkedett. Az igazságosság nagyon sürgeti, hogy irányában a vádlott kellő egyensúlyban legyen. A sz. ez elvet főleg a vádkereset keresztülvitelének szempont­jából fejtegeti. Nézetei főleg következőkben központosul­nak. Nem lehet helyesleni, mi néhol divatozik, hogy a vádirat az esküdteknek a tanácskozási terembe való vitel végett átadassék, mi a szóbeliség elvével ellentétben áll, de a vádnak kezeibe helytelen fegyvert is ád. — A bíró­nak egyik fél bizonyolására sem kell befolyást adni, de csak azon kikötéssel, hogy a bírónak megmaradjon azon szabadsága, hogy kiegészítőlég közremüködhessék. Nyo­mós aggályok vannak az ellen is, hogy a vádirat az es­küdtek és közönség előtt felolvastassák; a tapasztalat ta­núsága szerint a tényálladékon túlterjedő vádiratok leg­inkább csak az esküdtek összezavarására, elfárasztására, és elfogult vélemények alakítására szolgálván, és míg az élőszó az esküdtekre nagy hatással van, az iratok felolva­sása azokra csekély befolyást gyakorol; miért felolvasása helyett czélszerübb az összes vádrendszernek, és a bizo­nyítási eljárásban való keresztülvitelének szóbeli átnéze­zetét adni. — Azon fontos kérdésre nézve, váljon a tanuk és szakértők kihallgatása az őket előmutató személyek t. i. a vádlónak vagy védőnek, avagy pedig az elnöklő bí­rónak kezei közé tétessék-e le, azon véleményt nyilvánít­ja, hogy a tanukat előállítónak adassék az első szó, ellen­felének pedig a második, ugy hogy keresztvallatás álljon elő, mig az utolsó szó és a közvetlen végkérdés a vádlott­hoz a felvilágosítás, mentség és felelőség érdekében, vala­mint a tanuknak személyes megtámadása elleni védelme is a birónak adassék át. — A mi a védelmet illeti, a választási jog bizonyítékaira nézve a védelem ne legyen kevéssé jogosított, mint a vádló; tehát több korlátok alá ne vettessék. Ugyanez áll a végelőadásokra nézve is, csak­hogy a birónak a rendreutasitás mindenki irányában a­dassék meg stb. stb. A második czikkben Sun delin nem annyira a német bűnvádi eljárásra vonatkozó reform kivánatokat, mint csak némely — nem igen sokoldalulag kifejtett — nézeteket ád aziránt, hogy az esküdtszékeknek s illetőleg eljárásuknak mikép kell szerveztetni, minél azonban majd­nem legnagyobb s bizonyosan Iegérdekesb részt azok ké­pezik, miket az előbbi jogtudó a bírósági szerkezet kifej­lődésének rövid értesítésével a jury jelentőségéről s politikai irányáról mond. És ez utóbbi mindenesetre megérdemli a figyelmet. Tudjuk, mikép azon ellenvetések, melyek e rendkívül nagyfontosságú államintézet ellen ho­zatnak fel, s melyek kétségtelenül mindenütt elterjedésé­nek s alkalmazásának, a társalom nem csekély veszteségé­vel, legfőbb akadályát képezik, leginkább abban közpon­tosulnak, mivel az esküdtszéki intézetnek lé­nyegileg s tulnyomólag politikai jelentő­séget tulajdonítanak. A hatalom és a korlátlan uralgás felé hajlongó államférfiak abban csak politikai tö­rekvéssel azonosult politikai intézetet látnak, melynek a politikai élet kifejlődésére igen nagy befolyást tulajdoní­tanak , s ettől politikai rendszerüket féltik, melyet hisz­nek az államszerkezetben egyedül üdvösnek s biztosnak. Innen a Jegmagasb körökben a jury iránti ellenszenv, melyet korunk felvilágosodásának, szabadelvű kifejlődé­sének minden fegyverei sem lehettek képesek mindeddig legyőzni. Szükséges tehát azon nagyfontosságú hasznok folytán, melyek ezen jogintézetből a társalom jólétére há­ramolhatnak, hogy az elterjedését gátló előítéletek, a po­litikai balfogalmak , eloszlatassanak, hogy különösen ki­világitassék, mikép ajury intézetében mindenek­felett és lényegileg csak jogi, igazságszol­gáltatási és nem politikai intézetet kell ke­resnünk. Mihelyt ezen nézet átalános meggyőződéssé fejlődhet, a jury átalános életbeléptetésének is legerősb gátjai le fognak hullani, kivévén a primitív állapotot, melyben még némely népiségek szellemi kifejlődésünkre nézve tespedeznek napjainkban is, és a mely culturai ál­lapot vagyis oly állapot, mely még minden culturát nél­külöz, sok helyütt s különösen keleten és éjszakon a nép­nek a bíráskodásba való befolyását meg nem engedheti. — Ezen nézet elterjesztésére vezetnek sz. következő sza­vai : „Az esküdtszék valódi politikai jelentősége — mond av25. lapon — valódilag jogi természetében rejlik. Ben­sőleg legkisebb összeköttetése sincs a politikai párt s főleg felforgató törekvésekkel. A jurynak valódi s üdvhozó ér­téke egyedül csak az igazságszolgáltatásnak, jognak és államnak lényével s czéljaival való öszhangzása szerint mérlegeztethetik — mint minden más jogintézetnél. Azon homályos árnyaknak, melyeket ezen eszme a zavart s háborgós időkben nyert, nem szabad a jury valódi lényé­be való tekintetünket elhomályosítani. Azon véleménynek, hogy a jury nem egyéb mint az ingatag, az idő körülmé­nyeihez mért jogpolitikának eszköze, mely csak arra szol­gáljon, hogy magasb politikai czélok végett a jogot bito­rolja s mely az államhatalom s annak az egyes polgárok jogkörébe való önkényszerü betolakodásai iránti ellentál­lás eszközlésére szolgáljon, legcsekélyebb jelentősége sincs a jury megítélésénél. A szörny s romlottsági körülmények lehetősége semmi formák, semmi intézmények által sem távolitathatik el. A visszaélések lehetősége sem lehet ala­pos kifogás. így p. o. a politikai bünperek eldöntése min­denütt ki van téve az uralkodó politikai pártnézetek be­folyásának. A jury valódi értéke azonban nem abban áll, hogy politikai pereket döntsön el, mint ezt elég borza­dálylyal láthatni mind az angol mind a franczia jury tör­ténetéből; valamint czélszerütlensége sem igazoltatik az­zal, hogy a politikai mozgalmak idejében ily pereket hi­básan intéz el. Sőt inkább a jury valódi politikai értéke abban áll, hogy az egyike a legjobb s leghatályosb esz­közöknek, a törvényes rendet, s joguralmát megalapítani, az élőjogot a nemzet életébe beoltani, és azt közös jóvá, s átalános meggyőződéssé emelni. ;Es a legüdvösb elv a jog s államrend megszilárdítására a politikai kifejlődésnek minden szakában. Azonban kérdés, a jognak a népéletbe való átültetését nem lehetne-e máskép mint csak azáltal elérni, ha a nem törvénytudók az igazságszolgáltatásban részt vesznek ? sohasem. A közügyeknek a honpolgárok vér s testévé való átváltoztatása, a törvényekben megtes­tesült közrendnek közös jóvá való alakítása, csak a tevé­keny érdekeltség, a csak a személyes működés részvéte által eszközöltethetik. A bűnvádi igazságszolgáltatás a közéletbe puszta nézés és látás által át nem mehet; csak az fogja azt teljesen közügynek, a saját jóléte ügyének tekinteni, ki annak erejét önmaga szentelheti. Ha sikerül­het a nép jobbján, azokat, kiket mind szellemi, mind er­kölcsi tekintetben a nemzet vezénylete illet, az esküdt­széki ülésekben a jogrend védelmébeni buzgó részvétre megnyerni; akkor többet fogunk nyerni, mint a mennyit

Next

/
Thumbnails
Contents