Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 61. szám

242 azonban a bányavállalkozótól a bányászat által a telekben okozott megromlásért illó kárpótlást követelhet. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Az apai örökrésznek az összes tömegbőli kihasitásas a házastársak közti vagyonközösség megszüntetésének kérdéséhez. Házastársak közti közös vagyon-e az oly fiáéra szerzett adományos jószág, melynek szerzési ára a házasság alatt — állítólag a közösen szerzett vagyonból — fizettetett ki. A fiág örökjog bejelentése s érvényesítése az Ö9is. pát. 11. §. szerint 1853-ban történt elhalálozásnál. Közszerzemény-e. ha a vagyon csak az egyik hitestársra íratott. (Folytatás). A mindkét fél által a törvényes időben történt felebbfolyamodás következtében a fótörvényszék az országos törvényszék Ítéletét helybenhagyandónak találta. Indokok: Miután a keresetlevélben I. alatt felhozott tárgyak G. Athanáz végrendelete szerint id G. Szilárd, mint átalános örökös egyedüli birtokába jutottak, emez leányának pedig hagyománykép csak 25000 vft jutott, azért ez ama tárgyakra jogigényt sem tarthat, tehát azon tárgyak nem a házasság alatt közösen szerzett javaknak tekintendők, és ennélfogva a meghalt özvegynek alperesek anyjának, sem volt azokra szerzeményi joga; ugy a fenemiitett tárgyak az apai hagyatékhoz sorolandók, és a három figyermek között felosztandók és pedig az emiitett végrendeletben 2. és 3. tétel alattiak levonása nélkül; felperes tagadása ellenében alperesek semmivel sem bizonyiták be, hogy ama összegek az átalános örökös által még ki nem fizettettek légyen. Épen igy az apai hagyatékhoz tartozónak tekintendő az a—i jószág is, mely kizárólag a fiág számára adományoztatott, és alperesek azon kifogása, hogy az adományos összeg a házasság alatt a közös pénzből fizettetett volna ki, ha be is lenne bizonyítva, az adományos okmány ellenében, figyelembe nem jöhet; az ősis. pátens 5. és 11. §§. szerint pedig a fiág örökösi bejelentése az anya és özvegy irányában nem volt szükséges. A II. sz. alatti szőllőket és szántóföldeket illetőleg, ezek minthogy egyedül az atya id. G. Szilárd nevére vannak irva, következéskép azokra nézve az özvegynek közszerzeményi joga szinte nincsen, az apai hagyatékhoz számitandók, és a gyermekek között 4 egyenlő részre osztandók. Végre a III. alatt emiitett tárgyak a 12. 13. 14. 15. és 20. tételek beleszámításával, mint a házasság alatt közösen szerzettek, csak felényiben számitathatnak az apai hagyatékhoz, melyből azonban a fenemiitett tételek nem vonhatók le, mert azok a leltárak szerint már a házasság alatt léteztek. — Ezeknél fogva az első bírósági ítélet, és pedig mind a kereskedelmi üzletet illető 16675 ftra nézve, tekintettel a 3. alatti nyugtára, mely szerint ifi. G— Szilárd részét még a csőd kiütése előtt megkapta, — mind pedig a keresetben kért ingatlanok árverésének meg nem engedését illetőleg helybenhagyandó volt, mert ezen közös vagyon értékének tetemes vesztesége nélkül fel nem osztathatik, kovetkezéskép a ptk. 843. §-a itt nem alkalmazható, sőt ellenkezőleg az eladás alpereseknek kipótolhatlan kárt okozhatna. (Főtszéki határozat 1859. jul. 12. 17862. szám alatt). (Vége következik). Irodalmi szemle. Der Gerichtssaal. Zeitschrift far volksthümliches Recht and wissenschaftliche Praxis, heransgegeben von dr. A. Hye - tilaneck, Kari Mittermayer and Oskar Schwarze 1860.1. II. III. Ueft. (Folytatás). Az első czikkben több igen hasznos gyakorlati eszmék s megjegyzések fejtetnek ki azon viszonyról, melyet a bűnvádi eljárásban a bírónak, védőnek és közvádlónak kell elfoglalnia, melyet sz. akkép kiván rendeztetni , hogy az arra vonatkozó működés egymástól elkülönöztessék ugy, hogy mindeniknek tisztán és bántatlanul meghagyattassék mindaz, mire saját érdeke önálló és erőteljes előmozdítása végett alapelvileg szüksége van. Ez okból a vádlott és közvádló a lehetőségig hason jogegyenlőségbe helyhezendók, hason önálló és korlátlan müködhetéssel, kik közé állítandó azután a bírósági előlülő, hogy az a főeljárást figyelemmel kisérje s erőteljesen vezesse, az előtte működő személyeket, ha szükséges, minden különbség nélkül jogosultságuk határai közé utasítván, és hogy az egyszersmind hason tekintettel mindkét rész érdekeire, a munkálatot, véglegesen kiegészítse és bevégezze. Ennek kifolyása leend, mikép az erők hatályosabbakká tétetnek, az egész eljárás rövidebb leend, s egyszersmind az igazságosság elve is előmozditatik, mert az állampolgároknak s különösen a vádlottaknak is az igazságszolgáltatás iránti bizalmuk erősbitetni fog. — A főtárgyalás központját a biró képezi, kinek első feladata az egész eljárás vezetése mire a szabad mozgáson kivül, erőteljes befolyás végett a rendreutasitás s az egyes cselekvények sorozatának kijelölése jogával kell bírnia. Másik feladata a vádlott kihallgatása, minél elvül szolgáljon, hogy a vádlott ne állittassék valami pertárgyként a közvádló ellenében, hanem az kizárólag csak a biró által vonassék feleletre, s ez is akkép történjék, hogy a régi inquisitionális forma eltávolitassék s minden unszolás s tolakodás mellőztével, csak a tényálladék s a vádlott arra vonatkozó személyes viszonyainak fölvilágositása czéloztassék. — Az, ha az államügyésznek közvetlen s korlátlan, minden perczben gyakorolható kérdezési jog adatik, mi többnyire s főleg Németországban valódi rohamot képező inquisitióvá alakul, átalában rosszalandó. — A biróság méltósága s önállása, s a vádlott irányábani igazságosság azt igényli, hogy a közvádló kérdezési joga csak egyes ténykörülmények kipuhatolására szoritassék, vagy ha közvetlenül, akkor a biróság azon jogával, hogy a vissza- s illetőleg rendreutasitás általa használtathassék.— Az államügyészségnek a franczia jogélet szerinti hatalmas állása a vádlott egyenjogúsági állásával öszsze nem egyeztethető. — A biróság harmadik feladata abizonyitéki eljárás vezetése. E jelen alakjában levő jogosultság a vádrendszer tökéletest) keresztülvitelére korlátolandó lenne akkép, hogy az csak a bizonyítékok sorozatának végleges meghatározására, hamis eskü iránti intésre, az átalános kérdöpontok szerinti kihallgatásra, a tanuknak előbbi vallomásaikra való em-