Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 60. szám

Pest, péntek Alig. 3. 1860. 60. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : A bányavállalatoknál előforduló kisajátításról. Igazs. min. fogaim, dr. Hegedűs Lajos úrtól. I. — Legfelsőbb-tszéki döntvény stb. (Folyt.) — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. A bányavállalatoknál előforduló kisajátításról. [gazs. miniszteri fogalmazó dr. Hegedűs Lajos úrtól. I. A tulajdon, a mint az a polgárisult nemzetek jogi fölfogásában kifejlődött természeténél fogva korlátlan és kizárólagos jogot képez, magában foglalja azon jogot a jószág állagáról minden nem tiltott módon rendelkezni, azt birni, használni s minden idegen befolyás ellenében elzárni. A tulajdonjognak ezen merev fölfogása azonban a gyakorlati életben nemcsak erkölcsi, de kivált közrendészeti s nemzetgazdászati tekintetekből több részben enyhittetik s mérsékeltetik. A tulajdonjog kizárólagosságának legnagyobb módosítását azonban azon már észjogilag is megengedett intézkedésben találja, miszerint a tulajdonos, közveszély idején, ha a közczél föltétlenül megkívánja, sajátját átengedni, tulajdonjogáról lemondani köteles. Ezen rendkívüli s ezért kivételes esetekre szorított jogkorlátozást, a politikai tekintetek befolyása alatt álló, sőt gyakran általuk vezérlett tételes jogtörvényhozás tovább fejtette s a tulajdonjognak a tulajdonos akaratja elleni kényszerű fölhagyását, oly esetekre is kiterjesztette, melyekben ezen fólhagyás, ha nem is föltétlenül szükséges, de a közjó tekintetéből felette kívánatossá vált. Ezen nézetnek hódolva keletkezett a ptk. 356. §-a, melyben elvül kimondatott, miszerint „a közjó szükségletére a,z álladalom tagja, ahhoz mért kártalanítás mellett, még valamely dolog teljes tulajdonát is tartozik átengedni1' ; mely elvnek kivitele s foganatosítása azonban a részletes kisajátítási törvényeknek van fentartva. Nemzetgazdászati szempontból a különböző termelési és iparágak között a bányaipar kitűnő helyet érdemel, a mennyiben korunk iparának két nélkülözhetlen anyagának, a vas és kőszénnek nyerésére van leginkább irányozva. Nevezetesen hazánkban , hol az egyrekeletkezö vaspályák s gözüsök, gyárak s a gépeknek a mezei gazdaság teréni folyton növekedő alkalmazása által a vasfogyasztás óriási magasságra emelkedett. A bányászat által a föld felszínének használata rendszerint nem akadályoztatik ugyan; mindazáltal, hogy a bányász a föld rejtélyes méhébe lejuthasson, a földszin sértését ki nem kerülheti s ezen felül gépeinek, müveinek felállítása, termelékeinek szállítása tekintetében a fölszinén is tetemes helyiségekre van szüksége, minek íólytán a földbirtokos érdekei gyakran kellemetlenül érintetnek, mely helyiségek nélkül a bányászat lehetlenné válnék. A földbirtokos és bányász ezen, nem ritkán összeütköző érdekeinek kiegyenlítése tekintetéből a törvényhozás a bányaiparos és földbirtokos közötti kérdéseket külön törvények által szabályozni igyekezett. Az 1854. máj. 24. kelt átalános bányatörvény 98. § a, a ptk. idézett §-ára hivatkozva azon elvet fejezi ki, miszerint minden földtulajdonos a bányamivelés üzletére szükséges telkeket, a bányavállalkozónak megfelelő kárpótlás mellett használat végett átengedni köteles. Ezen átengedés a későbbi következő szakaszok értelmében ideiglenes vagy végleges lehet; mindenkor azonban csak illő kárpótlás mellett történhetik. A bányamivelés, melynek előmozdítása tekintetéből a tulajdonjog kisajátítás alá vétetett, hol szűkebb, hol tágabb értelemben vétetik, a mennyiben alatta egyedül az alagok és aknákban iizütt bányászat, az ásványok puszta nyerése avagy a nyerteknek kisebb nagyobb mértékbeni feldolgozása, t. i. azok felapróz fémek kiolvasztása stb. értetik. A szerint a mint a bányamivelés tágabb vagy szorosabb értelemben vétetik annál inkább vagy kevésbé fogja a kisajátítás a tulajdonost érinteni. A törvény szövegét, szellemét s azon czélt is vévén tekintetbe, melyre irányozva van, alig ha tévedünk, miszerint a törvényhozó a kisajátítást nemcsak a szorosan vett bányászatra, hanem a bányamivelésre tágabb értelmében kívánta kiterjeszteni. Ezen nézet mellett harczol a btk. negyedik fejezet foirata is, mely bányászati vállalatokról (Bergwesens-Unternehmungen) szól, már pedig az eredeti német szövegben álló Bergwesen tágabb értelemben vétetik mint Bergbau vagyis bányászat; harczol továbbá azon körülmény, miszerint bánya-adományozás (Berkwerkverleihung) szóval a törvény (131. § ) tágabb értelmet kapcsol össze, világosan mondván, miszerint a bánya-adományozás följogosítja a bányabirtokost . . . ásványok nyerése, kiszállítása, fölkészítése és hasznosítása . . . végett bárminemű készületeket, gépeket, műhelyek állítani, mely utóbbiak közé különösen érczörlő malmok és törőmüvek, zúzdák, felező müvek, olvasztó kemenczék stb. számitandók. A fentebbi nézetet támogatja végre azon körülmény, miszerint ugyanazon törvényes ok, mely a bányák nyitására szükséges telkek átengedése mellett szól, a feldolgozásra szükséges térek átengedését is igényli. A feldolgozásnak ugyanis az ásvány telepek közvetlen közelében kell történnie, különben a szállítási költségek tiz — sőt százszoros összegre rúgván minden bányaüzletet lehetlenitenének. A bányatulajdonosnak tehát szükségkép meg kell adni azon jogot, miszerint az ezen müvekre alkalmas földet, ha máskép nem lehet kisajátítás utján megszerezhesse *). *J L. Granzenstein. Das alig. österr. Berggesetz. Bécs 1854. 194 lap. 60