Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 59. szám - A talált vagyon körüli vétség 11. [r.]

235 Közszerzemény-e, ha a vagyon csak az egyik hitestársra íratott. (Folytatás). Az osztálytervet illetőleg felperes kereseti igényénél megmarad , s az ellenfél részéről tett levonatok és módosításokra következőket jegyez meg : 1-ör A 2. sz. a. már előbb aggályosaknak nyilvánitattak, melyek t. i. a tárgyalásnál eredetben elő sem mutattattak, tehát mint költöttek elvetendők. — Minden egyes tételeinek is ellenmond mind az adósság valódisága, mind pedig maga az összeg mennyisége tekintetéből, mint azon állitásnak is, hogy ezen tételek kifizettettek , vagy hogy csak joga is lenne valakinek ilyféle követeléseket tehetni. Tagadtatik, hogy az apai végrendeletben meghatározott hagyományok és egyéb tételek még ki nem volnának fizetve, mert ezeket az elhalt apa és átalános örökös id. Gr. Szilárd már rég kifizette, és felperes óvást tesz azon alperesi szándék ellen, hogy eme költött tételek bukott hátrányára a hagyatékból levonassanak , mert a csődkiütése után az állítólagos hitelezők és követelők nem mulasztották el állítólagos még ki nem elégített követeléseikkel a bukott tömege ellen is fellépni, azonban ama tételek közül egy sem jelentetett be a hirdetményi határidő alatt, annál kevésbé pedig mutattatott ki azok valódisága; következéskép felpepes nem köteles ezen állítólagos követelések fejtegetésébe bocsátkozni, mert az eredeti adós halála mit sem változtat a hitelezők jogán, és ha ezek elmulasztották netaláni követeléseiket bukott ellen annak idejében a csődbe kijelenteni, alperesnek nem áll jogában, ama mulasztásokat azok javára ismét jóvá tenni. 2. Tagadtatik, hogy az egyedül az atya id. Gr. Szilárd nevére irt tárgyak a házasság alatt közösen szerzett pénzből szereztettek volna. 3. Tagadtatik, hogy a III. 12. 13. és 14. sz. közösen szerzett tőkék csak a kÖEös atya halála után az anya által szereztettek volna, ennélfogva a közös szerzemény sorából kihasitandók lennének, mert magában az apai hagyaték leltárában előfordul a 12. sz. a. tétel 5000 fttal és a 13. sz. alatti 2312 ft 54 krral, mint az apa életében szerzettek; — ép igy előfordul a közös kereskedelmi üzletből — mely soha sem adathatott át az anya magán birtokába — G. Athanáznak előlegezett 14. sz. a. tétel az apai hagyaték leltárában is, és a mellékelt adásvevési szerződés szerint ép ezen 4656 ft 7 krnyi összeget az anya, Gr. Athanáz fia számárai örökség megvételére fordította, miből természetesen az egész Gr. Athanázféle örökség szerzése mint közösen szerzétt pénzekből megvett a közös apai hagyatékhoz sorolandó, vagy legalább is az ezen nevére fordított 4656 ft 7 kr. mint közös vagyon az osztály alá esik. — 4. A mellékelt levonati nyugta 2084 ft 29 krról aggályosnak jelentetett ki, tagadtatik, hogy ezen nyugta következtében a csődtömegnek nem lenne többé joga a közös kereskedelmi üzlet kezelésére igényt tarthatni. Mert ezen nyugta csak egy pár hónappal bukott nagykorúsága után és kevéssel a csőd kiütése után, aligha nem a hitelezők megkárosítására — állíttatott ki, és ebben bukott eme fizetést csak a kihasítandó egész örökségére történendő részfizetésnek nevezte, a végfelosztást tehát magának még fentartotta; és mi a fődolog, osztályjogát fivérének Gr. Györgynek át nem engedte, ez tehát köteles volt netaláni azon részletfizetés alapjáni követelését az egész kereskedelmi üzletet illetőleg hasonlókép a csődtömegbe bejelenteni, vagyis igényét érvényesíteni, mert az egész nyugta és annak tartalmának megítélése a csődbírósághoz tartozik. Ép oly kevéssé lehet ezen nyugta tartalmából a törvényellenes leltár helybenhagyását következtetni, mert abban a további osztály világosan fenn van tartva. 5. Az a—i adományozott birtokot illetőleg tagadtatik, hogy ezen adomány kérésre 8798 ft 48 pkrt fizetett volna; tagadtatik , hogy a házasság alatt azon 3603 ft 38 krnyi értékű épületek építettek volna; tagadtatik, hogy ezen összeg \ része nővérüket Gr. Erzsébetet illetné, mert ezen igény támogatására az át. ptkből felhozott alap nem alkalmazható itt, hol az első szerzőnek még 1844-ben történt elhalta után keletkezett örökösödési jog az előbbi törvények szerint ítélendő meg. Az özvegy a közös atya elhunyta után csak mint űainak gyámja, tehát a még akkor kiskorú bukott részéről is, kinek örökjoga a leltárban is hivatalosan feljegyeztetett — mint ilyen kezelte a vagyon igazgatását. Az uj törvény behozatalakor bukott tehát annak már tulajdonában volt, melyet anyja az ő nevében mint gyámja kezelt, melyre tehát a vissza nem hatható törvények nem alkalmazhatók. Az ősis. pátens a férfi és leányág közti örökösödési jogkülönbségeket ugyan megszüntette; ezen változás azonban az a—i birtokra nézve csak jövőben juthat érvényre, mert az uj törvény behozatalakor a fiág a kizárólagos birtokban már benn volt; azok tehát, kik a már 1844-ben szerzett tulajdonjogot meg nem támadhatták, most sincsenek feljogosítva e részben igényt formálni. 6. A III. 20. pontra nézve tagadtatik, hogy ama kocsi, lovak és szerszám az özvegy és anyja kizárólagos tulajdonát képezték volna, mert ezen tárgyak szinte magok alperesek által is közszerzeményeknek elismertettek, ez osztályból tehát ki nem zárathatnak, és ha azok már eladattak, ugy azok értéke, valamint a III. 15. p. alatti állampapíroké is, azokkal egyenlőnek tekintendő. Végre az osztály módjára nézve, itt csak az előbbi törvények, névszerint az 1836.14. tcz. lehet irányadó, mely tcz. a közös birtok eladatását és a vételár felosztását elrendeli. Az ellenféltől idézett ptk. 843. §-a azon esetben is, ha itt az uj törvénykönyv volna alkalmazható, hagyatéki felosztásoknál nem irányadó, de épen a peres eljáráson kivüli törvény, mely a tárgyalási hatóság belátására bizza az osztályt, a tényállása szerint vagy természetben, vagy végrehajtási árverés után készpénzben teljesíteni. Jelen osztályi esetben az osztály tárgyát ingatlanok képezik, melyek kár nélkül el nem daraboltathatnak, és minthogy a csődtömeg csak árverés utján értékesitethetik, e részben is ismételtetik a kereseti kérelem. Alperesek viszonválaszukban átalában az ellenbeszédben mondottakhoz ragaszkodnak következő pótlékokkal az előbbi válaszra. 1. Tagadtatik, hogy id. G. Szilárd és Athanáz közös üzletet, vagy pedig valamely osztatlan ősi birtokot birtak volna, mely életbenlétekor soha sem osztatott el. Ezt felperesnek be kellett volna bizonyítania, azon állítása kiderítése végett : „hogy G. Athanáz vagyona mint osztatlan ősi birtok végrendelet nélkül is szállt volna G. Szilárdra; — ily bizonyíték hiányában pedig azon elv áll:hogy ama vagyon csak ex testamento szállt G. Szilárdra, tehát a házasság alatti közszerzeményt képez. — A nő érdeme, háziassága és takarékossága, mely által eme szerzemény fentartatott, mert tékozló nő a legtakarékosabb férfit is képes tönkre tenni, és eme érdekben tartalmaztatik a magyar törvények értelmében a közszerzemény theoriája. — 2-or Ellenmondatik minden jogi következtetéseknek a G. Athanázféle fekvőségek át nem Íratását G. Szilárd nevére illetőleg; s továbbá szorosan ragaszkodnak alperesek azon állításukhoz, hogy főkép a városi fekvőségek átíratásakor, ezek csak ingóknak tekintendők;— ingóknál pedig a pol-