Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 59. szám - A talált vagyon körüli vétség 11. [r.]

234 nosát felismerheté ugyan; ez mind a mellett tulajdonát mint találónak, meg nem szüntethette, mert annak tu­datával a találás idejekor nem birt, hanem arra csak később juthatott. Kétségtelen, mikép a csomag tulajdonosa W. előtt nem lehetett ismeretes. Ma­ga Gr. a tulajdonosa bevallá, miszerint az semmi küljelek­kel sem birt, melyekből előbbi birtokosa megismerhető leendett. De más körülményekből sem lehetett azt meg­tudni, mert habár a kávésszolga gyanithatá is, hogy a ká­véházbn heverő csomag valamely ottani vendéget illet­heti, de hibázott minden további jelenség arra, hogy kié lehet azon számos vendégek körül, kik oly nyilvános he­lyen rendesen csak kevés ideig tartózkodna!;, sokan pedig közülök csak ki- s bemennek 5 különösen pedig arra, hogy váljon a még jelenvoltak valamelyikét illeti-e, ki hiány­zását még észre nem veheté, vagy pedig egyikét, és vál­jon melyikét azon vendégeknek, kik a kávéházat legkö­zelebb, vagy tán épen már hosszabb idő előtt hagyták el. Arra pedig épen nem találhatott W. elegendő jelenséget, hogy tudhassa, mikép a csomag Gr — nek tulajdonát képe­zi, minthogy a közös elismerésként az a kávéház belsejé­ben feküdt, mig Gr. maga állítja, hogy ő reggelizését a kávéház előtti helyek egyikén végzé, s csak egy kis időre ment be a kávéházba, hogy ott fizessen, de a nélkül, hogy ott leült vagy hoszasbau tartózkodott volna, miért a szol­gának — W—nek — nem lehetett semmi alapja Gr—nek mint birtokosának felismerhetése, minthogy a csomag nem létezett azon a helyen, hol ő ült reggelizésekor, hanem egy más helyen, hol csak kevés ideig létezett, és a hová a kávéház számos látogatói közül szinte többen és pedig hasonlóan csak rövid időre mehettek; és nagyon termé­szetes , hogy különben is azt sem veheté észre a fizeté­.sekkeli elfoglaltsága miatt, ha G. a közeli asztalra tett volna is le valamit. W. tehát nem bírhatott elegendő je­lenséggel annak felismerhetésére, hogy a kérdéses csomag azon a helyen, hol találtatott, Gr. által vagy egy más egyén által hagyatott e. Azon körülmény, hogy W. a hozzá intézett kérdezősködésből s egyebekből G—t a cso­mag birtokosának megismerheté, feltalálói tulajdonán többé nem változtathatott. Mert találónak az tekintendő, ki valamely minden felügyelet nélküli tárgyat fedez fel s vesz birtokába. A találásnak fogalma nemcsak azon esetet foglalja magában, midőn a tulajdonos'a dolog lételéről semmi tudattal sem bir (elrejtettek) hanem azon eseteket is, midőn előtte ismeretlen azon hely, hol vagyona létezik, (elvesztettek) vagy midőn előtte ugyan tudvalevő, de a feltaláló előtt ismeretlen helyen hagyta volt (elfelejtettek) stb. stb. A legf. tszék a íőtszék nézetét osztotta. Kimon­dotta ugyanis mikép, ha a kérdéses csomag a ká­véház ajtaja mellett a földön létezett s ott fedeztetett fel, mi egy tanú kihallgatása s póteskü letétele által volt bebizonyítandó — az elvesztett­nek s igy találtnak tekintendő ]). Következés­kép ha a kávéház valamely asztalán, hol tulajdonosa reg­gelizett, hagyatott általa el s az ott is fedeztetett légyen fel — elvesztettnek s igy találtnak is nem tekinthető. Ezen elv irányadóul szolgálhat azon esetekben, mi­dőn bizonyos tárgyak a kávéházakban, vendéglőkben, s más ily nyilvános helyeken vesztetnek el s találtatnak fel, melyeknek minőségük iránt — a találó irányában — J) 1854. jan. 11. döntv. közölve a béc?i .Gerichts Zeit.' 1854 év 19. s köv. számaiban. számos kétségek szoktak keletkezni, mint az ausztriai bí­róságok eljárása is tanúsítja. Vannak joggyakorlatunk terén még több más itélvé­nyek is, melyek a jelen kérdés tekintetéből érdekesek. Igy p o. valaki az utczán egy kutyát szájkosár s nyak­szalag nélkül találván, azt magával vitte, de a gazdáját megnevezőknek nyilvánitá, hogy annak, ha jelentkezik, kiadandja; mely esetben a legf. tszék az alsó bíróságok ellenében kimondá : hogy azon kutya uratlannak tekin­tethetvén, elvitele megengedett volt, s azért lopásnak, s mivel az el nem titkoltatott, csalásnak sem tekintethetik (1853. jan. 7.) Ellenben egy esetben, midőn valaki szinte kosár és nyakláncz nélkül talált kutyát vett magához, és azt el is titkolta, a csalás vétségének lételét mondotta ki. (1855. jan. IC.) Különösen megemlítendő azonban a következő két eset és bírói határozat. Egy valaki bizonyos pénzösszeget talált, melynek tulajdonosát ismerte s mivel közelében volt annak azt vissza is adhatta volna, mindamellett azt megtartotta, s a hivatalos felszólításra azt eltagadta , s csak szigorúbb föllépés folytán adta ki. A legfőbb tör­vényszék e tettben a talált vagyon elidegenítésének vétsé­gét találta. (1855. apr. 25.) Ellenben egy más esetben, midőn bizonyos cseléd gazdája szobájában a padlózaton talált valamely ingósá­got, melynek tulajdonosát tehát szinte ismerte, és azt ma­gához vévén, elrejtette s elsajátította, a legf. tszék nem talált vagyon elidegenítését, hanem tolvaj ság vétsé­gét mondotta ki. (1855. jan. 10.) Utóbbi esetben különösen igen érdekes vitatkozás fejlődött ki. Némelyek mind a birák, mind az ügyvédek közül azon cseléd elidegenítési tettében talált vagyon elidegenítését látták; mig mások azt tolvajság vétségének tekintették. Az elsők ugyanis azon a szoba va­lamely távolabbi helyén létezett tárgyat elvesztett­nek^ igy a cseléd által megtaláltnak tekintették — azon körülmény folytán, mivel az a tulajdonos birto­kában már nem létezett, abból az már elvonatott, tehát rendelkezése alatt sem állott és igy reá nézve elvesztett­nek volt tekintendő. A másik rész ellenben azt állitá, hogy azon tárgy elvesztettnek nem tekinthető, mert az még min­dig ugyanazon helyen létezett, hol birtokosa is volt, ugy hogy az annak birtokát bármily pillanatban visszaszerez­hette volna. Nem találjuk érdektelennek e kérdés vitatásába mé­lyebben ereszkedni, miután ezáltal tetemesen megközelít­hetjük a talált s elvesztett tárgyak természetének felvilá­gosítását ; mi számos esetben, melyek a közéletben min­dennap előfordulhatnak, biztos útmutatóul szolgálhat. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Az apai örökrésznek az összes tömegbríli kihasi­tása s a házastársak közti vagyonközösség meg­szüntetésének kérdéséhez. Házastársak közti közös vagyon-e az oly fiágra szerzett adomá­nyos jószág, melynek szerzési ára a házasság alatt — állí­tólag a közösen szerzett vagyonból — fizettetett ki. A hág örökjog bejelentése s érvényesítése az ósis. pát. 11. §. szerint 1853-ban történt elhalálozásnál.

Next

/
Thumbnails
Contents