Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 57. szám - A malom- és halászati jogról 3. [r.]

vagyonátengedés jogkedvezményét, vagyonállásának kimutatása mellett az összes hitelezők ellen, kik egyenként megnevezendők, a csődnyitás iránti folyamodványban kérni, tehát folyamodó azon állítása, hogy ő a csőd tartama alatt a nélkül, hogy bizonyos határidőhöz kötve lenne, egyes hitelezők ellen a vagyonátengedés jogkedvezményét utólagosan is igényelheti, tekintetbe sem jöhet; jelen esetben pedig folyamodó sem első, sem harmadik folyamodványában báró Kávasi hitelezőjét meg nem nevezte, következőkép a csődrend 179. és 182. §§. határozatainak eleget nem tett. — Ezek folytán a felül folyamodásának helyt adni nem lehetett, és a felebbezett végzést annyival inkább helybenhagyni kelletett, mert nevezett báró Kávasi jogutódja Garvas József követelését a csődbe be nem jelentette, hanem egyedül a közadós személyére szorítkozik, s arra nézve a p—i kereskedelmi tszéknél fizetési meghagyást is eszközlött ki, mely az orsz. tszékhez benyújtott későbbi folyamodvány által meg nem erőtlenitethetik. (Főtszéki határozat 1860. jan. 24. 14770 — 859. sz. a.) A bukott által a két alsóbirósági öszhangzó Ítélet ellen beadott rendkívüli felülvizsgálati kérelemnek a cs. k. legf. tszék helyt adott, és mindkét alsóbirósági ítélet megsemmisítésével az első bíróságot oda utasította, hogy a közadós által kért vagyonátadás jogkedvezménye felett, azon hitelezőket illetőleg, kik azt annak önkénytesen meg nem engedék, kik közé G. József is tartozik, a bukott ellen indított bűnvádi vizsgálat befejezése után határozzon. -á)ei A : s£> noddo fiifijcoiiilf.d jJssel 'vgní inadoaiűn A Indokok. Mert a közadós a csődmegnyitásérti folyamodványában (1859. jan. 5.) egyszersmind a vagyonátengedés jogkedvezményét az összes hitelezők ellen igénybe vette, és ezen igény tárgyalására határnapul 1859. apr. 28. tüzetett ki, — továbbá ugyanazon adós később 1859. febr. 7. utólagosan adott folyamodványában ama hitelezők névsorát, kik ellen a vagyonátengedés jogkedvezményét igénybe venni és elrendeltetni kívánta, benyújtotta, abban pedig báró Kávasi helyett állítólag tollhibából báró Kovesi állott; azért a bukott ujabbi 1859. máj. 22. folyamodványa, csak eszköznek tekintendő a történt tollhiba kiigazítására, miért is feltételezendő, hogy a vagyonátengedés jogkedvezményének igénybevétele már eredetileg Kávasi hitelező illetőleg Garvas József ellen is bejelentetett Minthogy pedig a dolog ily állásánál, és tekintettel a csödrend 179. és 181. §§-ra a vagyonátengedés jogkedvezménye felett mind azon hitelezők irányában, kik abba önkényt beleegyezni nem akarnak, tehát G. Józsefet illetőleg is, csak a bűnvádi vizsgálat befejezése és eredménye után hozathatik határozat, — az elhamarkodva és elkülönözve hozott alsóbirósági Ítéletek megsemmisitendők voltak. (Legf. tszéki döntvény 1860. máj. 2. 4068. sz. a.) A bűnvádi vizsgálat befejezte után az első bírósági orsz. tszék a fennebbi legfőbb tszéki döntvény értelmében következő uj határozatot hozott : Miután a közadós által folyó évi 221-dik szám alatti beadványban, melyben a fizetési tehetetlensége bejelentett, a vagyonátengedés jogkedvezménye az összes hitelezők ellen kéretvén, egyszersmind általa a vagyon és adóssági állapota kimutatásának előterjesztése végett a csődrendtartás 34. §-a szerint halasztás szorgalmaztatván „az adósságokróli kimutatásban a 4. tétel alatt a báró Kávasiféle 1700 pft követelés benfoglaltatik; miután továbbá a követelő báró Kávasit a közadós által csak tévedésbői neveztetvén báró Kövesinek, ezen tévedés okozta névfelcserélésből a közadósra káros következmény nem háromolhat; és miután az előrebocsátottak szerint a vagyonátengedés jogkedvezménye az összes hitelezők , és igy a báró Kávasi-féle követelésre nézve is kérettetvén, a közadós ellen a csődrendtartás 64. és 182. §§. nem alkalmazhatók; ennélfogva adósnak a vagyonátengedés jogkedvezménye iránti kérvénye a hibásan báró Kövesinek nevezett báró Kávasi s illetőleg ennek jogutódja Garvasi Józsefre is értelmezendő. Különben folyamodó adós az ellenfélnek okozott s 10 ftban megállapitott perköltségek megfizetésében elmarasztalandó volt. • Büntető-jogi esetek. A gonos szándékról btl. 1. §-hoz. A bűntetthez gonosz szándék kívántatik. K. Ferencz, 35 éves, nős, 3 kiskorú gyermek atyja, feljelentetett, hogy ő mint a b—i katonai öltöny készítő bizottmánynál alkalmazott ruhaszabó, 1859. nov. —én 2 rőf posztót, mely 5 ft 6 kr. értékesitetett, a kezénél levő vég posztóból lemetszett, derekára tekerte, s a bizottmány házból kivinni megkísértette, igy tekintve az 5 ftot haladó értéket, és szolgálati minőséget tolvajlást követett el, illetőleg a 176 §. II. c. alá eső tolvajság megkísérlésében lett (btk. 8. §.) bűnössé! K. Ferencz bevallotta, hogy ő 2 rőf posztót elakart vinni, de védelmére felhozta, hogy ő azt egy vég posztóból gazdálkodta meg; neki kiadatott egy vég posztó, hogy abból szabjon ki 12 nadrágot, ő azt ki is szabta, és a felmaradt 2 rőföt rajta senki sem követelvén, vissza akarta fedezményül tartani, miután a bizottmány sokszor rosz kiszabásoknál kárpótlást szokott venni, — tagadta mindenek felett azon gonosz szándékot, mintha ő tolvajsági büntettet akart volna elkövetni. Hivatkozott az egész szabóvilágra, melynek rendszabályai szerint az ily ruhanemeknéli kimérések hasonló haszonnal szoktat véghez menni, anélkül hogy valaki e miatt tolvajság bűntényében vált volna bűnössé. A tszék bűntettnek és pedig tolvajságuak vette a cselekvényt, gonosz szándékkal párosulva, mely akkor is bűnül tulajdonitatik, ha más gonosz czélzatból merényeltetett is, miből a rosz bekövetkezett. — A bizonyítékok ezek : a) Cselekvő ismerte tilalmasságát, és kártékony következményit cselekvényének — mégis : b) munkaadója iránt nem zabolázta azon indulatot, mely nemcsak egyszerűen kártékony, hanem gyári munkálatoknál közveszedelmü; c) az okfőre tekintvén, K. Ferencz cselekedetének bűnössége maga cselekvő akaratában gyökerezik azáltal, hogy önhaszna végett, idegen ingó vagyont másnak birtokából, annak beleegyezése nélkül elvonni iparkodott. Vádlott tolvajság kísérlete végett vádállapotba helyeztetvén, 1859. dec. hó 10. végtárgyalás alá vonatott, és a btl. 171. 176. §§. II. c, illetőleg 8. §. alapján bűnösnek mondatott ki. Tekintettel azonban, hogy töredelmesen bevallotta tettét, még büntetve nem volt, az öszletet, mely bűntényhez kívántatik, csak 6 krral haladta, a tény kísérletnél maradt, vádlott családos stb. a btk. 178. §. alapján, vonatkozólag az 54. s 55. §§-ra egy heti, egy napi