Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 52. szám - A talált vagyon körüli vétség 8. [r.]

208 a bünt. törv. 178. §. alapján 2) mind Kalzra, mind Lindnerre halálbüntetést mondott ki. A feltörvényszék némi kifogásokat emelt e határozat el Ion. Nevezetesen az első pontra nézve felhozá : rnikép az felette ritkán jöhet elő, hogy vadorzók valamely birtokost, vagy vadászt azon okból öljenek meg, hogy tőle vadászatuk akadályát elhárítsák; azaz azon czélból, hogy vadászatukat akadálytalanul tovább folytathassák. És azt jelen esetben annál inkább mondhatni, minthogy, mint tudatik, vádlottak büntettük után a vadászatot tovább nem folytatták, hanem a tett helyéül szolgált erdőséget azonnal sebesen elhagyták. — Ezen ellenvetés azonban meg nem áll, mert a bünt. 178. §-a, mely az emberölés ezen sulyosb nemének tényálladékát megalapítja, s mely lyen alapszik az esküdtekhez intézett kérdés is, azon megalapítást az 1. és 2. pontra nézve per alternatívám tette, úgyhogy mind az egyik, mind a másik esetben halálbüntetést rendel alkalmaztatni. Hogy pedig a 2. pont alatti indok alapos, a tényállás szerint kétségbe nem vonható, mit a feltörvényszék is elismert. Mert számításba nem véve Lindner azon állítását, mikép maga 0. kiáltott utóbbira, s vette őt üldözőbe s azután megragadta, s lefogta, — kétségtelen, mikép mint F. lelkész és H. jószág igazgató is tanusitá, hogy a megöletett bátor s heves természetű, s egyszersmind szenvedélyes s a vadorzókat igen gyűlölő vadász volt, ki több ízben nyilvánitá, hogy vadorzókra találván, megtámadandja őket. ily egyéniség irányában megszűnik minden aggodalom, melyet támaszthatni lehetne azon feltevés ellen, hogy egy ily személy arra gondolhatott légyen, mikép két vadorzót a tetten elfoghasson. Azért az esküdteknek ezen határozata mind az államügyész, mind az esküdtszéki biróság elnöke által helyesnek nyilvánitatott. Lindner kegyelmi folyamodást adott be — de a hatóságok ellene nyilatkoztak. Mert állításainak semmi hitel sem tulajdonitható. Egy oly emberről ugyanis, ki a hullához vezetve, a szánakozás színlett bizonyítékai között szentül erősité, hogy a gyilkosságról semmi tudomással sem bír; és később meggyőzve állításai hazugságáról, részbeni bevallást tőn, feltehetni, hogy akkor, midőn élethaláláról van szó, bár az igazság rovására, nem fog semmi eszközt is használatlanul hagyni, hogy halálbüntetése végrehajtását elhárítsa. E czélra, mint nyilvánult, Lindner, ki ravasz volt és Kalzot szellemileg jóval felülhaladta, még ítélete után is folytatá fondorkodásait s mesterkéléseit önmegszabaditására, nevezetesen Kalzot rábírni igyekezvén, hogy ártatlansága mellett nyilatkozzék. így egy alkalommal a börtönben következőleg szólt hozzá : Réke! gondolj feleségemre s gyermekeimre, s eszközöld, hogy meg ne keljen halnom. A börtönész, ki hallá e szavakat, nem emlékezett ugyan többé Kalz válasza szavaira, de azt bizonyithatá, hogy azok nem tartalmazták L. 3) A porosz bünt. codexnek e §-a igy szól : „Wer bei Unternehmung eines Verbrechens oder Vergehens, um ein derAusíührung desselben entgegentretendes Hinderniss zu beseitigen, oder um sich der Ergreifung auffrischer That zu entziehen, vorsatzlich einen Menschen tödtet, wird mit dem Tode bestraft." ártatlanságának nyilvánítását s elismerését; sőt szemrehányólag is szóltak azért, hogy L. őt már előbb is elárul ta. — Egy börtöntársa pedig, egy kereskedő, ki testi sértés elkövetése miatt egy évre Ítéltetett, vállá, mikép egy napon következő szavakat hallá Lindnertől egy más egyénhez intéztetni : „barátom, mi 2 évig jó barátok valánk, maradjunk jövőben is azok ; lásd én ártatlan vagyok, vedd az egész dolgot magadra, — gondold meg, hogy nekem nőm s gyermekeim vannak — hiszen tudod, hogy csak egy halt meg, tehát csak is egynek kell értté kimúlni." A korona nevében a kegyelmi kérvény elvettetett és a büntető igazságszolgáltatás további folyamának szabad tér engedtetett. Lindner ezalatt a börtönben kimúlt. Kalz 1859. aug. 27. kivégeztetett. Törvénytár. A bel-, igazság- s pénzügyi minisztériumoknak 1860. máj. 13. kelt rendelete, kiható a birodalom egész területére, a lombard-velenczei királyságot s a katonai határőrvidéket kivéve. A czég-bejegyzések, a kereskedelmi s iparkönyvek, a fölhatalmazás és a kereskedelmi biróságok illetékessége tárgyában. (Folytatás). 9. §. Az ezen rendelet hatályossága előtt törvényszerüleg történt bejegyzések fönmaradnak , s a már bejegyzett vállalatokra a 8. §. határozatai is alkalmazandók. 10. §. Minden benyujtvány, melylyel valamely vállalatnak a kereskedelmi törvényszéknéli bejegyeztetése (2, 3, 4, 5. és 7. §§.) kéretik, 10 frtos (tiz forintos) bélyeg alá esik ; ha azonban ezen vállalat évenkinti országfejedelmi egyenes adók fejében pótlékok nélkül, azon időpontra vonatkozólag, melyben a bejegyzés kéretik, száz forintnál többet tartozik fizetni, ugy a bejegyzésért további illetékül ezen adók fölös összegétől még 10 százalék közvetlenül fizetendő. (Vége következik.) Hivatalos tudnivalók. Csődök. Sopronyi orsz. tszéknél Salzmann Károly helyb. szélmalom tulajdonos el. perü. Maresch József és Tomsich Bertalan bej. aug. 31 vál. sept. 3. — Bécsi orsz. kat. tszéknél báró Eyna tten Ágoston cs. kir. altábornagy hagyatéka el. perü dr. Budinszky Ágost bej. dec. 31. Egy ősségi elj. Sz eb énben Pfingsgraff Frigyes helyb. keresk. el. vez. Gunhardt Frigyes cs. kir. közjegyző; — és Mathey Gergely keresk. el. vez. ugyanaz. Csőduiegszüntctés. Miskolczi mtszéknél FriedEmanuel helyb. szeszkereskedó ellen. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros, fehérhajóutcza 7. sz. 2-ik emelet. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1860. Nyomatott Beim el J. és Kozma Vazulnál.