Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 52. szám - A talált vagyon körüli vétség 8. [r.]

207 nek M. Sándornak , idősb M. Sándor által 1835. jun. 5-én T. Jánosnak elzálogosított külső és belsőségekből álló Curiát minden azokhoz tartozó épületekkel a . . . . ftnyi zálogösszegnek stb. lefizetése mellett 14 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett kibocsátani : Indokok. Felperesnek azon állítása, miszerint atyja a birtokában levő nemesi curiát tartozékaival együtt 1835. jun. 5. alperesnő férjének 11,000 vftért elzálogosította, mely a mindkét részről valónak ismert A. alatti záloglevél által is bizonyittatott, alperesnő által ép oly kevéssé tagadtatik, mint az, hogy ő ezen curialis telek birtokában légyen, nemkülönben annak ugyanazonsága, mennyisége és helyisége ellen nem tétetett kifogás. Alperes részéről a 3. sz. alatti auctionalis okmány alapján támasztott azon kifogása, miszerint a záloglevélben kikötött zálogévek 20 évvel megtoldattak s igy jelen kereset időnek előtti légyen, élmozditandó volt, mert id. M. Sándornak ezen okmányon lévő aláírásának a 2. sz. alatti engedményen lévő aláírásával lett összehasonlítása folytán kiderül, miszerint a 3. sz. alatti aláírása 2. szám alatti mására van utánozva. A 2. sz. alatti aláíráson ugyan is éles irónnal tett vonások vehetők észre, melyek az aláírás betűinek nyomán vonattak, s mely vonásoknak a 3. sz. alatti aláirás betűi tökéletesen megfelelnek, olykép miszerint az utóbbi az elsőnek hasonmása (facsimiléje) gyanánt tűnik fel; melyek az eredetivel csak azon vonásokban nem egészen egyenlők , melyekben az irónnal az eredetin húzott vonások ettől különböznek. Minthogy pedig ugyanazon kéztől származó valódi aláirások a vonalok irányát, fektét és vonását tekintve, annyira soha sem hasonlók, hogy egymásra rakva s a világosságnak tartva egymást vonásról vonásra fedezzék, mint ez a 2. és 3. sz. alatti iratokon látható aláírásoknál történik; minthogy továbbá a 3. sz. alatti okmányon határozatlan és remegő kézzel irt vonások, a szabad és gyors kézzel irt 2. szám alatti, továbbá az A. I. alatti záloglevél, nemkülönben a II. 7, 8, 14. és 16. sz. alattiakon látható aláírásokkal ellentétben az előrajzolt vonások félve utánzását tanúsítják s az utóbb idézett okmányokon az aláirások egy tollvonással írattak, míg a 3. sz. okiraton az M. kezdő és végpontjának s az S. kezdőpontjának elgömbölyitett alakja, a Sándor szóban előforduló d betű kacskaringjának felső hajlásában előforduló szögletek, az r-nek szabadozott, nem egy vonással irt végpontja, szemlátomást javítástól származnak; minthogy végre a 2. sz. alatti okmányon látható utánvonás eltérései a 3. sz. alatti aláírásnál szigorúan utánozvák, úgyhogy a hasonmás csakis ezen csekély eltérésekben különbözik eredetijétől a mint ez különösen az M. szóban lévő d betű kacskaringjának a tojásdadságtól a gömbölyded felé eltérő alakjából, a t betű tompán eltörött, nem pedig csúcsba végződő csomójából világosan kitűnik; kétséget nem szenved, miszerint a 3. szám alatti aláirás nem származik M. Sándortól, hanem az a 2. sz. alatti aláirás utánzása stb. stb. Alperesnő ezen reá nézve terhes ítélet ellen semmiségi panaszszal egybekötött felebbezést nyújtott be, s a kérdéses ítéletet megsemmisitetni kérte; mert, büntetésre méltó cselekvény fordulván elő a bíróság a polgári pert beállítani s az ügy megvizsgálását a büntető birósághoz áttenni köteles lett volna. A p—i cs. k. orsz. főtszék 1859. aug. 8. kelt határozatával azonban a semmiségi panaszt elvetvén, az első bírósági Ítéletet hagyta helyben. Indokok: Alperesnek azon semmiségi panasza, miszerint jelen perben az eljárás, daczára annak, hogy a 3. sz. alatti okmányon látható aláirás hamisítottnak találtatott a polg. perr. 2. §-a értelmében, be nem állíttatott, az oknál fogva el volt vetendő, mert az idézett 2. §-hoz képest, csak akkor állítandó be az eljárás, ha a per folytában valamely meghatározott személy ellen merülnek fel gyanuokok, jelen per folytában azonban a 3. sz. alatti okmányon látható aláírásnak meghamisítása tárgyában valamely meghatározott személy ellen semmi gyanuok nem fordul elő. Alperesnő ennek folytában a legf. tszékre részint semmiségi panaszt, részint felülvizsgálati kérelmet nyújtott be; a cs. kir. legf. tszék azonban 1860. máj. 15. kelt ítéletével a semmiségi panaszt s a felülvizsgálati kérelmet, az utóbbit azonban csak részben félrevetvén az alsó bírósági ítéleteket, a mennyiben azok által a tárgyalás beállítása meg nem engedtetett, a zálogjószág kiadása pedig elrendeltetett, helyben hagyta. (1860. máj. 15. I34S%5Ö. sz. a. kelt legf. tszéki határozat.) Külföldi Pitaval. Vad orzás alkalmávali gyilkosság esete Poroszországban. (Vége). A vizsgálat befejezése után esküdtszéki tárgyalás tartatott, melyen a vád s védbeszédek után , melyek lényegileg a fent előadottakban központosulnak , az esküdtek elébe következő kérdések intéztettek i Bűnös e Kalz — ésLindner — hogy 1857.év apr. 23. a weissagki határon Obernitz földbirtokost szándékosan s eltökélve megölték légyen? Az esküdtek felelék : Igen, bűnös mind Kalz mind Lindner O. szándékos megölése bűntettében, az azonban nincs bebizonyítva, hogy a tett eltökélve hajtatott légyen végre 1). Azon további kérdésre : Bünös-e, hogy a kijelölt tettet idegen birtokoni törvénytelen vadászat alkalmával követte el, azért : 1. Hogy azon tilos vadászati vétség gyakorlása ellenébe állt akadályt eltávolítsa; 2. Hogy a tetten kapástól menekülhesse n. Az esküdtek szinte: igent mondottak mind Kalz mind Lindner irányában. Ennek következtében a törvényszék ezen a gyilkos ságot nagyon megközelítő súlyos emberölés büntette miatt *) Az elő-eltökélés el nem fogadása teljesen alaposnak tűnik elő , mert a meggyilkolás kivitelének menete nem lett felvilágosítva ; és mert épen a legveszélyesebb sebzések Obernitzon saját fegyverével történtek , ugy hogy a tett előre való eltökélését nem vehetni bebizonyitottnak, miután azon eltökélésnek a kivitel módjára s eszközeire is ki kellett volna terjeszkedni.