Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 52. szám - A talált vagyon körüli vétség 8. [r.]

iest, péntek M 6. 1860. 52. szám. Második év. rORYÉMSZÉKI CSAMÖK, TARTALOM : A talált vagyon körüli vétség az Öszhasonlitó jogtudomány alapján. VIII. — Legfelsöbb-tszéki döntvény a p. perr. 2. és 123. §§-hoz stb. — Külföldi Pitaval. Vad orzás alkalmávali gyilkosság esete Poroszországban. (Vége) — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. K/A talált vagyon körüli vétség az öszhasonlitó jogtudomány alapján. I VIII. A talált vagyon elidegenítésének vétsége körüli tanok és törvényhozási rendszerek vizsgálatánál nem mellőzhetjük, hogy még a franczia és angol törvényhozásról említést ne tegyünk, e tárgy körüli jogi különösségeik megemlítése végett is. Mindkettőnél hiányzik a büntető törvényekben oly szabály, mely a talált vagyon elidegenítésének vétségi minősége s beszámitásáról rendelkeznék; miért mindkét államban egyedül a törvényszékek belátásuk s nézeteik szerint határoznak. Innen ez esetben a jog alkalmazásbani ellentételek s következetlenségek; azon hibás, korunk tudomány-állásával össze nem hangzó elveiken kivül, melyek ott a gyakorlatban a talált vagyon vétségei körül nyilvánulnak. F r a n c z i a országban a túlsúlyra emelkedett elv a talált vagyon elidegenítésénél abban központosul, misze rint a bűnösség mérlegezésére nézve számításba kell venni a talált vagyon birtokbavételénél nyilvánult száudok irányának különféleségeit. Ha — ekkép szól ezen tan — a találó mindjárt a birtokbavételnél azon szándékban volt, hogy a talált ingót vissza nem adva tulajdonosának azt elidegenítse, akkor ezen elsajátítás tolvajságnak veendő. Ellenben annak nem veendő akkor, ha a birtokbavételnél még nem létezett az elidegenítési szándok, hanem az a találónál csak később keletkezett, és csak később nyilvánult. Az első esetben a tolvajság több törvényszékek által lőn kimondva és megalapítva. így nevezetesen a lyoni (1829. jan. 17.) grenoblei (1823. jun. 2.) nimesi (1819. jun. 16.) által. Elsőnél egy árverésen vett régi szekrény rejtekében talált s a vevő által azután eltagadott pénz eltulajdonítása mondatott ki lopásnak, mi azzal indokoltatott:mert a vádlottnak, midőn felfedezéazon pénzösszeget, mely az elárverezett bútorban találtatott, tudnia kelletett, hogy az nem foglaltatott az eladásban, mely részére az árverési leütés által eszközöltetett, tehát hogyannak visszaadására köteleztetett; e helyett azonban ó a bútorban talált tárgyat elsajátitani igyekezett, s a felfedezésnéli tanukat annak elhallgatására kérte fel; mely tények a törvény értelmében ravasz elvonás tényálladékát képezik *). Maga a franczia semmitőszék is ily megkülönböztetésből szokott kiindulni. Az első esetben, midőn az elsajátítási szándok már a találás első perczeiben feltételeztethetett, már több izben kimondá a tolvajság vétségének lételét. E feltételezés mellett tolvajságnak mondá ki : midőn egy cseléd urának házában egy harmadik személy által elvesztett ékszert találván, azt magához vette, és midőn az kerestetett, eltagadá annak megtalálását (1817. jun. 5.) továbbá midőn bizonyos egyén az uton találván egy pénzes erszényt, szinte eltagadá, hogy azt ő találta meg, midőn tulajdonosa által az tőle visszaköveteltetett (1823. apr. 4. és 1840. máj. 15. döntvényekben) — hasonlóan, midőn egy munkás bizonyos pénzösszeget talált egy falban, melynek lebontásánál dolgozott, s melynek tulajdonosa ismeretlen volt; mi azzal idokoltatott, hogy a bünt. törv. 379. czikkéből következik, mikép a törvény nem tekint egyebet, mint csak a rosz szándokot annál, ki valamely tárgyat elsajátít, melyről tudja, hogy nem övé; és hogy a tolvajság vétsége önmagában is létezhet a tulajdonos minden viszkövetelése nélkül is, habár a tulajdonos nem is ismertetnék, s habár az előtt ismeretlenek lettek volna is azon jogok, melyekkel az elsajátított tárgyra nézve bírt (1828. máj. 29-ki döntv.) Egy 1846. máj. 22. keletkezett döntvényben pedig tolvajságban találtatott bűnösnek , ki egy bankjegyekkel tölt tárczát találván egy boltban , hol az tulajdonosa által, ki ott vásárolt, elfelejtetett, s ki azt elsajátította, s arra nézve hazug nyilatkozatokat tőn 2). — Hasonlóan több semmitőszéki döntvények vannak azon elv mellett is, mikép tolvajság vétsége nem található azon esetekben, midőn a találó nem a találáskor, hanem későbbjött az elidegenitésigondolatra s határozatra. Kimonmondatott ezen döntvényekben : mikép a találtak rosz szándoku megtartása nem képez mindig szükségkép tolvajságot, hanem arra, hogy e vétség kellékével bírjon, kívántatik , hogy először a kérdéses tárgy ne adatott legyen át önkénytesen a vádlottnak, hanem általa vétetett légyen el valakitől; és másodszor hogy a ravaszság, a rosz szándék, habár csak későbbi tények által nyilváuitathatott, már az elvélel perczében létezett s azzal azonositatott légyen; (1836. mart. 26.) továbbá : a vádlott az ország uton találván meg az elvesztett tárgyakat, azok elsajátításának szándokára csak azután jött, midőn azokat lakására vitte s ott letette; tolvajság vétsége pedig nem létezik, hacsak a rosz szándok, azaz önhasznának eszközlése más hátrányára, az elvétellel együtt nem jár; s ha e szándok a körülmények szerint utóbbi tények által nyilvánitathatott, mindamellett arra, hogy tolvajságot képezzen, kell hogy az a cselekedethez csatlakozzék, és magára az elvétel perczére visszavitethessék; miután tehát az esküdtek nyilvánulása szerint a vádlott az elsajátítási gondolatra csak az uton történt találás után, tehát későbbi időben jött, következik, hogy elvételi tette szándékosnak, rosz szándokunak nem mondható; és igy azon erkölcste*) H é 1 i e : Théorie du code pénal. 325 lap. 59. Fejezet. 2) Journal du droit criminel 1847. 122 lap. 52