Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 51. szám - A talált vagyon körüli vétség 7. [r.]

204 úttól. És Kalz, ki Obernitzet meggyilkolása után azonnal kirabolta, bizonyosan ugyanakkor elvette volna gyűrűjét is, ha azt ujján észreveheté. — Ugy látszik tehát, hogy Lindner a jelenetet csak azért költötte, hogy azáltal a testen talált több rendbeli sebesitések megmagyaráztathassanak, és hogy igazolhassa állítását, mikép a gyilkosság kivitelében egyedül csak K. volt a tényező, ő pedig teljesen ártatlan. A mi az állítólagos fenyegetéseket illeti, melyekkel L. szerint Kalz ő irányában élt hallgata^sága biztosítása végett, azok is költötteknek mutatkoznak, minthogy a tett után mindketten egymással a legbékésebben vendégeskedtek. Es azon körülmény is, mikép magának Lindnernek vallomása szerint 0. a földön feküdvén kiáltá : Fiuk, ne üssetek ! világosan arra mutat, hogy Lindner akkor nem volt onnan mint állitál2 —15 lépésnyi távolságban s nem is inté Kalzot a kíméletre, sőt inkább vele együtt rohant s ütött Obernitzre — mert különben ez nem szólt volna mindkettejükhöz — többes számban. Végre ha L. valóban ártatlan s azon borzadályos jelenetnek csak puszta nézője volt, fel nem tehető, hogy azon felfedező nyilatkozatával, ha nem mindjárt a tett után, de mindenesetre gyanubavétele után mindjárt első kihallgatásakor fel nem lépett volna; míg mint tudjuk ő azt sokkal később tevé. Mindezek oly fontos gyanujelek, melyek összefüggésben a többi kivilágított és fentebb közlött ténykörülményekkel, semmi kétséget sem hagynak aziránt, mikép a kérdéses gyilkosság eszközlésében Lindner is tettlegesen közreműködött. Hogy a kivitel mikép létesitetett, fel nem deritetett, csak az nagyon valószínű, hogy mind a kezdetnek mind bevégzésének ott kellé történni, hol a hulla találtatott és hogy a szerencsétlen a vádlottak által oly sebességgel rohantatott meg, hogy többé fegyverét nem volt képes használhatni; különben a köztüki küzdelemnek nyomokat kellett volna hátra hagyni, fel nem tehetvén, hogy egy bátor s erős fiatal ember, éltét látván koczkán állani, a legvégsőbb ellentállást s erőfeszítést ki nem fejtette volna. Ezek folytán tökéletesen alaposnak mutatkozott, hogy az 0—féle birtokoson elkövetett gyilkosság vádja mind Kalz, mind Lindner ellen emeltessék. És az államügyészség külünösen a meggondolva s eltökélve létesített gyilkosság vádját emelé ellenük, főkép a vádlottak egymásközti beszédjének alapján, melylyet L. paraszt hallott, s melyben előre nyilváuiták, hogy meglepetve készek akár Obernitzet akár vadászát agyonverni. (Vége következik.) Törvénytár. A bel-, igazság- 9 pénzügyi minisztériumoknak 1860. máj. 13. kelt rendelete, kiható a birodalom egész területére, a lombard-velenczei királyságot s a katonai határőrvidéket kivéve. A czég-bejegyzések , a kereskedelmi s iparkönyvek, a fölhatalmazás és a kereskedelmi biróságok illetékessége tárgyában. (Folytatás). 4. §. A 3. §-ban emiitetteken kivüli más iparvállalkozók a kereskedelmi törvényszéknéli bejegyzésre csak akkor köteleztetnek, ha vagy iparukat tagtársakkal űzni akarják s társasági czéget vezetni, vagy pedig ügyleteikben váltók avvagy a forgalomra szánt egyéb kötelező okiratok kibocsátásával foglalkozni akarnak. 5. §. A társasági szerződvény és czég bejegyzésének az illető kereskedelmi törvényszéknéli kieszközlésére mindazon közkereseti társaságok is köteleztetnek, melyeknek vállalati tőkéje egészen vagy részleg részvények által szerzendő be. 6. §. A kereskedelmi törvényszéknéli bejegyeztetés elmulasztása a kötött jogügyletek érvénytelenséget nem vonja ugyan maga után. A kereskedelmi és iparkamrák kötelesek azonban a bejegyzési kötelezettség (3—5. sz.) teljesitése fölött őrködni, s az azon kötelezettséget megszegőket a kereskedelmi törvényszéknek följelenteni, mely által ezekre kellő büntetés szabandó. 7. §. Oly részvénytársaságok számára, melyek nem közkeresetre alakultak, vállalatuk és czégöknek kereskedelmi törvényszéki bejegyeztetése , a kereskedelmi és iparkamara meghallgatása mellett, a kereskedelmi törvényszék által, s további folyamodás utján a politikai országos kormányszék és a belügyi minisztérium által megengedtethetik. 8. §. Minden a 2, 3, 4, 5. és 7. §§. szerint bejegyzett vállalatok számára következő határozatok érvényesek : 1. A vállalkozóknak jogában áll ügyleti íölhatalraazványokat adni, s kötelességükben fekszik az adott fölhatalmazványokat bejegyeztetni. 2. Az egymás között, vagy a közöttük és az 1852. nov. 20-án kelt törvényhatósági szabály (btl. 251. sz.) 57. §-nak 2, 3, 4. száma alatt, s az 1853. febr. 16. és 1853. jul. 3. kelt törvényhatósági szabály (btl. 30. és 129. sz.) 55. §-ban 2, 3, 4. számok alatt kijelelt személyek között az ott emiitett ügyletekből keletkező perlekedésekben, nemkülönben a csőd- és kiegyeztetési eljárásban a kereskedelmi törvényszék bíráskodása alá vetvék. Dalmátországban a kereskedelmi törvényszék illetékességének, a mennyiben az a perlekedő felek minőségétől függetlenül nem magán a kereskedelmi ügylet természetén alapul, a 2, 3, 4, 5. és 7. §§. szerint bejegyzett vállalatok csőd- és kiegyeztetési ügyeiben s mindazon peres ügyekben helye leend, melyek ezen vállalatoknak egymás közötti kötelezettségeire és megállapodásaira vonatkoznak. (Folyt, következik.) Hivatalos tudnivalók. Csődök. Zimonyi kat. közs. tanácsnál Stoisics Pál keresk. el. perü. Drenovácz József bej. aug. 14. — Deézsi kerül, tszéknél Mats kási Imre gyulatelki földbirtokos el. perü. Fodor Antal bej. aug. 9. — N.-Kőrösi szbirós. Steiner Mór keresk. el. perü. Czucz János és Varga Lajos bej. jul. 30. vál. jul. 31. — Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros, fehérhajóutcza 7. sz. 2-ik emelet. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1860. Nyomatott Beiméi J. és Kozma Vazulnál.