Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 48. szám - A talált vagyon körüli vétség 5. [r.]

19 ! sának minél tökéletesb valósítására. E mellett még nagyfontosságú kérdés az : váljon a tolvaságul nem tekinthető talált vagyon elsajátítása mily beszámítás alá veendő, mily vétségnek tekintendő; és hogy a törv.hoz ások nak e tekintetben mily jogszempontból kell kiindulni? Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Az 1840. 15. tcz. II. r. 111. §-nak alkalmazásához. A polg. perrendt. 126. és 142. §§-nak eseteiben ; %'alamint a 44. és 140. §§. szabályai körül. Az üzleti könyv hiteles kivonatának elömatatása által elégtétetik-e az 1840: 15. tcz. II. r. 111. §. kívánalmainak ? Szükséges-e e mellett az eredeti üzleti könyvet az első tárgyalásra elhozni s előmutatni ? Az azt nem teljesítő felperes köteles-e az előmntatásra rendelt nj tárgyalás halasztási költségeit viselni ? W. Lipót M. Moritzot 63 pft adósság miatt kereskedelmi könyvkivonat alapján beperelte. A tárgyalás alkalmával alperes tagadván, hogy adós volna, felperes követelésének bebizonyítása végett főkönyvére hivatkozik. Minthogy azonban azt alperes aggályosnak nyilvánitá, felperes pedig azt e tárgyalásra el nem hozván, elő nem mutatta, az eljáró első folyamodási bíróság 1858. sept. 4. 12761. sz. a. végzésével ama könyvnek bírósági megtekintése végett uj tárgyalást rendelt, s felperest a p. perr. 44. és 140. §§. értelmében 3 ft halasztási költségben elmarasztalta. Ezen végzés eilen felperes a költség megtérítését illetőleg felülfolyamodott, főkép azért, mert a kereskedési üzleti könyv nem olyan okmány, mint a minőt a p. perr. 140. §. érint, tehát nem olyan , a melyekről a 140. §. azt rendeli, hogy eredetijök a főügyben rendelt tárgyalási határnapra elhozatassék, s ha kívántatik 137. §-ban megalapított joghátrány elkerülése alatt bírósági megtekintés végett előterjesztessék. És azt a tárgyalásnál azért nem kell és lehet felhozni, mivel arra a kereskedésben minden perezben szükség van, jelen esetben pedig a kivonat közhivatalnok által hitelesítve lévén — mint hiteles okirat teljesen pótolja az üzleti könyvet. A főtszék a felebbfolyamodás elvetése mellett, a felebbvitt első bírósági végzést helybenhagyta. Indokok: Mert a p. perr. 140. §-a, mikor az okirat eredetijének felmutatását kívánja, illetőleg rendeli, az üzleti kereskedési könyveket ki nem vette; jelen esetben pedig, midőn alperes által az üzleti könyveknek törvényszabta módoni vezetése kétségbe vonatott, és az eredetiek előmutatása végzésileg el is határoztatván, arra nézve a határidő is kitüzetett, tartozott volna felebbfolyamodó üzleti könyveit nemcsak előmutatni, de a halasztási költségeket saját hitelének érdekében is megfizetni; miután pedig ezen kötelességének eleget nem tett, felebbfolyamodása elvetése mellett a felebbvitt végzést e helyen is helybenhagyni kelletett. (Főtszéki határozat 1859. jul. 26. 6054. sz. a.) Az e határozat ellen felperes részéről közbevetett rendkívüli felülvizsgálati kérelem folytán a cs. kir. legf. tszék e kérelemnek helyt adott és az alsó bírósági Ítéletek megváltoztatásával, azt ítélte, hogy felperes nem köteles a halasztási költségeket megtéríteni, és hogy azok felett csak a végitéletben határozandó. Indokai: Mert a p. perr. 142. §. azt rendeli, hogy a kereskedelmi s iparüzleti könyvek megtekintését illetőleg a 126. §-ban előirt szabályok követendők. — Már pedig felperes a hiteles könyvkivonat felmutatása által az 1840 : 15. tcz. II. r. 111. §-nak eleget tett, nem volt tehát szükséges, hogy kereskedelmi üzletkönyvét az első tárgyaláshoz elhozza, s ha alperes állítására, hogy felperes nem is vezet rendeskönyvet, a 112. §. szerint annak előmutatása találtatottvolna szükségesnek, nincsen ok arra, hogy ezen halasztásnak költségei felperesre róvattassanak, és ezek tekintetéből a p. perrendt. XXIV. fejezetének szabályaitól eltérés történjék. (Legf. tszéki döntv. 1859. dec. 29. 13599. sz. a.) Külföldi Pi tavai. Vad orzás alkalmávali gyilkosság esete Poroszországban. (Folytatás). Kalz harmadnapra az esemény utáu — apr. 25. — Finsterwaldon egy boltban találkozván B. ismerősnőjével, ettől újdonságok után tudakozódott, mire az O. meggyilkoltatását emlité. „Igen — mondá Kalz — ezt neki igy kellett bizonyosan akarnia, mert ha ő senkit, sem bántott volna, bizonynyal senki sem ütötte volna őt agyon." Oly felelet, melyből szinte láthatni az összefüggést, lélektani összeköttetést bűnös öntudatával. Mintha már előre mentségeket akart volna feltalálni bűnös tettére. Midőn Finsterwaldból haza felé ment, útközben K. asztalosmesterrel jött össze, és ettől kérdezősködött puskamüves után, ki neki egy szétszedett fegyvert összeállítana s agygyal látna el. Ennél nem lehetett más gondolatja, mint az, hogy az elrablott, de szétszedett fegyvert állithassa helyre. És e tény annál nyomatékosb bizonyíték ellene, minthogy kihallgattatásakor azt tagadta, míg a tanú azt szemében és pedig teljes bizonyossággal ismételte, e tanú hitele ellen pedig semmi ok sem lehetett kétkedni. Az elfogatásakori körülmények is igen nyomós gyanujelet tartalmaznak ellene. Kalz már a távolból meglátta a hatóság embereit, kik elfogatására jöttek. Erre mindjárt Balke szabó szobájába ment, és a nélkül, hogy még akkor tudhatta volna valakitől, hogy elfogatása elrendelteti s csakugyan az ő elfogatása czéloztatik, belépve a szobába mondá Balkenéhez : Nézze azok én érettemjönnek! És az ott létező gazdasszonyának Schumannak mondá: Te menj szobádba, én itt maradok, és azt fogom nekik mondani, hogy én vagyok a szabó. A tanuk bizonyolják, hogy e szavaknál halálsápadtan nézett ki, és reszketett egész testében. És igy állt a kályhának azon oldala mellé, mely nem volt az ajtó irányában. E viselet és nyilatkozatok csak akkor érthetők, ha a vádlottnak bűnössége feltételeztetik. Ezek a Kalz ellen tanúskodó vád s gyanú tények. Habár tehát önvallomása a gyilkossági bűnössége beismeréséről hiányzik is, a bünjelenségek lánczolata elle-