Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 48. szám - A talált vagyon körüli vétség 5. [r.]

190 delkeztek a törvényhozók, mint p. o. a toskánai (431. cz.) szardíniái (683. cz.) melyek szinte nem tekintik a talált vagyon elsajátítását tolvajságnak, s ennek büntetését arra nem is engedik alkalmaztatni. Nem kevéssé feltűnő, mikép a franczia büntető tkönyv a talált vagyon elsajátításáról nem tartalmaz rendelkezést, egy oly tkönyv, mely alapossága s tökéletes szerkezete által a legkitűnőbb helyet foglalja el. Ugyan e hiány található fel az angol törvényhozásban is, mi azonban nem meglepő, azon számtalan hiányok s középkori téves fogalmak közepette, melyekkel az még mindig el van árasztva. Éz elv hiány folytán ezen államokban egyedül a törvénykezési gyakorlat nyújt szabályokat, melyek a talált vagyon körüli büntetti esetekben irányadóul szolgálhatnak És innen van azután, mikép, mint később fogjuk látni, az e tárgy körüli igazságszolgáltatásban egységes és öszhangzó irány legkevesebbé sem található fel; a jogvédek különböző nézetekből indulnak ki, a bíróságok egymással ellentételes elveket és szabályokat alapítanak meg, és maga a legfőbb bíróság döntvényeiben, melyek Francziaországban igen nagy tekintélylyel bírnak, szinte nem nyilvánít egyformaságot s elvkövetkezetességet. Hogy pedig ez álapot, mely a jogviszonyokat mindig ingadozókká alakítja, a a jogbiztosság érdekére káros hatályú, semmi kétséget nem szenved. — Ekkép hiányosak az Ej szakamerikai államok törvényhozásai is, melyek rendesen az angol jogrendszer irányában haladnak. Azok is leginkább csak polgárjogi hatályokat tulajdonítanak a talált vagyon visszatartásának, a nélkül, hogy büntetőjogilag rendelkeznének felette. Még feltűnőbb azonban, mikép még mindig vannak törvényhozások, melyek figyelembe nem véve a tudodomány által tökéletesen tisztára hozott igazságokat, a talált vagyon elidegenítését még jelenben is tolvajság bűntettének veszik, vagy legalább azzal kapcsolatba hozzák s azzal hason jogi szempontok s tekintetek szerint rendelik büntetés alá vonatni. Ilyen a bajor törvénykönyv. Ennek 212. cz. ugyanis igy szól : „Wer aber eine verlorene Sache findet, und um sich dieselbe rechtswidrig zuzueignen, dem sich meldenden Eigenthümer oder Verlierer vorenthált, oder innerhalb 8 Tagén seinen Fund weder der Obrigkeit anzeigt, noch dem Publikum bekannt macht, ist des Diebstahls schuldig." A bajor codex tolvajlásra vonatkozó tanain mostanig, midőnegyuj tkönyv készül életbelépni, különböző időkben p.o. 1816-, 1848-ban, 1850-ben stb. több rendbeli változtatások törtéutek, a nélkül azonban, hogy az idézett 212. cz. reform alá vétetett volna. Megtartatott jelenig azon elv, melyet a híres Feuerbach Anselm korszakot képező büntető jogtanában arra nézve állított fel, s mely az általa készített codexbe is átment, s mely szerint a találtak elidegenítése valódi tolvajságnak tekintendő 1). J) Feuerbach: Lehrbuch des gem. in Deutschland gültigen peinlichen Rechts § 315 és e) nota. Hol ez áll : „Daher 1. an einer niemand eigenthümlichen, wiewohl in fremder Detention befindlichen Sache keine Entwendung möglich ist. Dagegen 2. wird dieselbe begaagen nicht nur an fremden Eigenthum in fremden Besitz, sondern auch an fremden Eigenthum, welches von niemanden besessen wird, oder in dessen Naturalbesitz sich der Verbrecher selber schon beGndet (Diebstahl an verlornen Sachen). Diese Falle von der Entwendung auszuschliessen — wie viele es thun — ist Az uj bajor bünt. törv.terv, mely több év óta jelenben is tárgyalás alatt van, mint később fogjuk látni, a jelen codexnek itteni igen feltűnő hibáját helyre hozni igyekszik, 293. czikkébeu a talált vagyon elidegenitését többé nem tekintvén tol vaj ságnak, és azt egészen más jogtekintetek szerint mérlegezvén. Az oldenburgi bünt. törvény ugyanezen irányt követi. Ennek 217. cz. t. i. öszhangzólag a bajorral szinte azt rendeli : „Wer aber eine verlorene Sache findet und um sich dieselbe rechtswidrig zuzueignen vorenthált stb. stb. ist des Diebstahls schuldig." Midőn e törvénykönyv 1821-ben revisio alá került, a 217. cz. utolsó tételerist des Diebstahls schuldig, következőre változtattatott által : „wird wie ein Dieb bestraft." Hogy azonban ezen változtatás magán az alapelven s büntetési irányon semmi lényeges változást nem idézett elő, könnyen belátható. Ide sorolható még az olasz codexek közül a pármai s a németek közül az altenburgi,a mennyiben a büntetést a tolvajság büntetése szerint mérlegezik s igy szinte a lopás körüli jogszempontokból indulnak ki. A pár mai nevezetesen világosan rendeli, hogy a tolvajság büntetése alkalmaztassák, ha a találó 3 nap alatt a talált vagyont az elöljáróságnak fel nem jelenti. (446.cz.) Az altenburgi pedig 241. czikkében azt mondja ki : hogy a talált vagyon visszatartása az egyszerű lopásra mért büntetés felével fenyítendő, ha a találó előtt a tulajdonos ismeretes volt, vagy később ismeretes lett stb. stb. Hogy ezen büntetési tan, mely a tudomány tételeivel homlokegyenest ellenkezik, a gyakorlatban is hiányos és hátrányos eredményekre vezet, mutatja az illető államok jogélete. Bizonyítja ezt különösen Bajorországnak igazságszolgáltatása. Itt ellentétben a törvényekkel — mi nem csekély baj — az ujabbkori juristáknak átalában az a meggyőződésük, hogy a talált vagyon elsajátítása nem képezhet tolvajságot. Innen az ellenkező elvet megalapító törvény az alkalmazásban sokféle viszályokra szolgált alkalmul. A nép jogérzülete nagy sérülést szenvedett, midőn a bíróságok kénytelenitettek oly cselekedeteket tolvajlásként fenyitetni, melyek a becsületes embereknek nagy száma által épen ugy elkövetethettek volna. A dolus szerencsétlen gyanitása érvényesítetett, midőn a találtnak törvényes idő alatti be nem jelentéséből, vagy oly cselekedetekből, melyek az élet viszonyai szerint sokkal inkább közönyösségből származnak, mint gonosz szándékból, dolus lételére tőnek következtetést, és a bíróságokat tolvajláskénti büntetésre kényszeriték, hacsak az oly nehéz ellenbizonyítás nem sikerült. Ez csak átalános roszalást vonhatott magára 2); valamint a törvény és bíróságok iránti tisztelet s bizalom csökkentését, — mit a jogbiztosság érdekében minden államban a lehetőségig kellene kerülni. Eddig fejtegetésünk és törvényhozási szemlénk tárgya s czélja csak a körül forgott, hogy a talált vagyon elidegenítése a tolvajságtól elkülönözendő. Ez azonban még nem elegendő a büntető igazságszolgáltatás hivatáwenigstens grundlos : weil weder Geist noch Buchstabe deutscher Gesetze der Anwendung dieser römischen Bestimmungen widerstreitet. Den Diebstahl an wahrhaft verlornen Sachen für unmöglich erklaren, weil die Apprehension widerrechtlich sein miisse, ist darum ohne Grund, weil der Verlierende zwar seinen Besitz verliert, aber nicht sein Eigenthumsrecht." ittermaier : das Vergehen der Aneignung verlorner Sachen. Archív des Crim. Rechts. 1852. 443. lap.