Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 47. szám - A talált vagyon körüli vétség 4. [r.]

187 ha a nép jogérzetét azáltal tévútra vezetni, hogy egy súlyos bűntett szempontja alá soroljon oly tetteket, melyeknél egészen különböző bűnösség szolgál alapul, s melyek az átalános hit szerint azon jogtekintet alá nem illenek. Azért a talált vagyon elidegenítését tehát nem szabad tolvajság gyanánt tekinteni; s ha még is tenné azt a törvényhozó, akkor csak a sulyosb bűntett miatti elitéltetés iránti iszonyt gyöngítené,s egyszersmind zavarba is hozná a nép eszméit a tolvajság fogalmáról; mig maga a bűntettes is nagy sérelmet szenvedend hafenlóvá tétetvén a tolvajhoz, ki becstelen tettet követett el, mit felőle nem mondhatni." Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A ptk. 24. s a polg. perrendt. 198. és 683. §§-hoz. A halottnyilvánitási eljárásban a halálozás időpontja tanuvallományok által megállapitathatik-e ? A halál az emberi társadalomban számtalan jogok elenyésztének s viszont keletkezésének alapja s föltétele lévén, annak megállapítása a jogéletben nevezetes feladatot képez. Innen van , hogy a polgárisult államokban többrendű intézkedés tétetik , ezen ténykörülménynek lehetőleg biztos módoni megállapítására. Gyakran azonban mint a tapasztalat mulatja, nem elég tudni, váljon egy bizonyos személy meghalt-e? de kívánatos, sőt szükséges tudni, mily időpontban történt a halálozás.— Hol küzokmányok tanúskodnak, a dolog akadálylyal nem jár, ellenben ott, hol tanuk általi bizonyítás forog kérdésben, nem csekély nehézségek keletkezhetnek; főleg ha a tanuk általi bizonyítás a törvényes vélelembe megy át. A ptk. 278. § értelmében azon nap, melyen a holtnak nyilvánítás jogerejüvé vált, tekintendő a távollevő jogszerű halálozási napjául, a p. perr. 198. §-a pedig rendeli, hogy a tanuk általi halott bizonyítás alkalmával az Ítéletben a halálozásnak a tanuvallományokból kiderülő időpontja is kiteendő. Ezen jogszabályok fölvilágositásául szolgáljon a következő jogeset : H. István 1848-ban honvédnek állván, 1849-től fogva hiányoltatott s hollétének semmi jelét nem adta. Neje H. Erzsébet férjét halottnak tartván, uj házasságra lépni kívánt, mi czélból a H. István halottnak nyilvánítását szorgalmazta. E végett P. István és V. Józsefié, mint tanukra hivatkozott, kik látták, hogy férje H. István a csatában elesett. A g- ... megyei törvényszék a gondnokok meghallgatása s a tanúk vallományainak kivétele folytán 1859. évi augustus 10-én 2111. sz. a. következőleg: itélt: H. Is tv án, nejének B. Erzsébetnek uj_ házasságra léphetése miatt bíróilag holtnak nyilvánittatik s halálozásának napjául 1849. évijunius 28-ka tétetik ki. Indokok: H. István az át. ptk. 24. §-nak 3. pontja szerint halottnak nyilvánítandó, mert a hit alatt kihallgatott s egy időről való két aggálytalan tanúnak egyhangú nyilat ozata által a p. perr. 158. §-a érteiméber. jogszerüleg igazolva van, hogy a hiányolt egyén 1849. évi Péter Pál nap körül közel halálveszélyben forgott s mert azóta több mint három év lefolyta óta hiányoltatik : Ugyanis P. István és V.József tanuk eskü alatt vallják, hogy jelen voltak, midőn H. István 1849. évi június hónapban a császári hadsereg ágyuzássali megtámadása előli menekülés, illetőleg rendetlen visszavonulás közben arezra esett s mozdulatlanul maradt, hogy a veszély oly nagy volt, miszerint a tanuk, mint szinte volt honvédek, H. István halála felőli meggyőződés végett, ahhoz vissza sem térhettek s ez utóbbit később nem is látták; ezen kivül P. István határozottan állítja, hogy H. István az említett alkalommal ágyú golyó által lőn találva, mi onnét is valószínű, mert mindkét tanúnak egyhangú nyilatkozata szerint H. István arezra elesett a borjú fejére fordult s ő maga mozdulatlan fekve maradt, H. Istvánnak közel halalveszélyben forgása tehát jogilag begyőzve van. Továbbá az 1857. nov. 10-én kibocsátott s a hivatalos lapokban közzétett hirdetvényben kitűzött egy évi határidő a nélkül telvén el, hogy H. István megjelent vagy életben létéről a törvényszéket értesítette avagy felőle a gondnok tudósítást kapott volna, e szerint H. István azon idő óta, midőn közel halál veszélyben forgott t. i. 1849 június óta nevezetesen több mint a törvény által kívánt három év lefolyta alatt hiányoltatik. Ezekhez képest az át. ptk. 277. s a p. perr. 683. §§-ban előirt eljárás befejezése után H. István bíróilag holtnak nyilvánítandó volt. H. István halálozásának napjául 1849. évi jun. 28 ka volt kiteendő, mert a közel halálveszélyt mindkét szemtanú 1849. jun. végére teszi és pedig P. István Péter és Pál nap tájára, V. József pedig határozottan Péter és Pál előtti napra, tehát jun. 28-ra emlékszik. A soproni cs. k. o r s z. f ő t s z é k , melyhez az iratok hivatalból fölterjesztettek 1859. nov. 23. kelt határozatával az első bírósági ítéletet oly módosítással hagyta helyben, miszerint H. István halálozásának napjául ptk. 278. §-a értelmében azon nap légyen tekintendő, melyen az ítélet jogerejüvé válik. Ezen főtszéki ítélet a cs. k. legf. tszéknek 1860. máj. 9. kelt határozata által is helybenhagyatott. (1860. máj. 9. 3843. sz. a. kelt legf. tszéki határozat). Külföldi Pitaval. Vad orzás alkalmávali gyilkosság esete Poroszországban. (Folytatás). Ezeken kivül azonban több más tények is merültek fel és bizonyultak be, melyek vádlottnak bűnösségét, részben pedig Lindner vallomásának valódiságát teljesen kimutatják. így p. o. az, mikép a bűntett ideje után néhány napra az O. fegyverének agya csakugyan azon határdomb alatt találtatott meg, hol L. azt Kalz által elrejtettnek állitá. Az illető tanuk pedig igazolták, hogy az 0. fegyveréhez tartozó. Továbbá az erdő szigorú átvizsgálata után a Lindner lakától mintegy 600 lépésnyire egy fenyőfa alatt egy zsák találtatott, melyben egy elavult rongyos felöltöny, egy puska, vadászfegyver, és egy kétcsövű fegyver vérfoltos csőjei zöld szíjjal léteztek. A fegyver s a csövek töltve voltak. E fenyőfától, melynek kerületében különbféle ismertető jelek u. m. levágott ágacskák stb. voltak