Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 47. szám - A talált vagyon körüli vétség 4. [r.]

136 hatni, mert. birtokba jövetele, mi nem rosz szándékból történik , mint az eltolvajlásnál, hanem a véletlen által idéztetik elő, mi legkevesebbé sem mondható jogtalannak, épen ez okból végkép nem tekinthető törvénytelennek, kell tehát, hogy a találónál egy külön jogi szempont jöjjön közbe, mi törvényes állását jogtalanná alakítsa. És ez az illető vagyonnak jogtalan visszatartása, elsikkasztása, mi a causa possessionis önkényszerü elváltoztatásából ered. A tolvajságnál tehát a jogtalan elvétel — a talált vagyon elidegenítésénél pedig a jogtalan viszszatartás a bűnösség alapja — ezután mindkettő megegyezvén azon törekvésében, mely az elsajátításra, az idegen tulajdonjog megsemmisítésére irányoztatik, mind a tolvaj, mind az elsajátító tolvaj azt szándokolván, hogy a tulajdonos vagyonától megfosztassék. Azonban tolvajságnál a tolvaj s tulajdonos közt nem forog fenn semmi oly viszony, mely által a tolvaj az illető ingó vagyon birtoklására bármily jogigényt támaszthatna, a birtokbavétel által czélja egészen létesitetvén s befejeztetvén ; míg ellenben a talált vagyon esetében létezik a tulajdonos s találó közt ily viszony, mely a talált vagyon birtoklását nem engedi jogtalannak lenni. És ez a találás viszonya, mely a találónak jogot ád a vagyon birtoklására, de egyszersmind a tulajdonosnak a visszakövetelésére is, melynek a találó részéről a visszaadás kötelezettsége felel meg. Ennek megtagadása által lép át a jogtalanság terére s csak akkor éri el — elsajátítási bűnös czélját is, mi a tolvajságnál maga a birtokbavétel által eszközültetik. A találva elidegenítő tehát nem támadja meg a jogosultnak birtokjogát, hanem csak követelési igényét, melyet megtagadva vagyonát támadja meg s ezáltal követ el rajta jogsérelmet. E megtagadásban áll találásnál az elsajátítás, ugy hogy a tulajdonos viszkövetelési igényének, melyet elvesztett vagyona iránt támaszt, megtagadása eszközt képez csak 2), s az elsajátítás a czélt, melyre a bűntettes törekszik 3). Osenbrüggen: Abliandlungen aus dem deutschen Strafrechte. 1859. 96 lap. 2) Dr. Schwarze, Ober-Staatsanwalt in Sachsen : „Die Unterschlagung an vertretbaren Sachen." Archív für preuss. Strafrecht. 1859. 290 lap. 3) Legyen szabad a tulajdonos s elidegenítő közti viszonyra vonatkozó jogi különbségek kiemelésére egy jeles szász jogtudósnak, ügyvéd Gr oh mannák következő szavait idéznem: „Beim Diebstahl findet die Wegnahme einer fremden Sache aus dem Gewahrsam eines anderen statt, in der Absicht sich diese anzueignen, auf welche der Dieb ein Recht des Besitzes und der Besitzergreifung nicht hat. Das Verbrechsn ist mit der Ergreifung der Sache aus fremden Gewahrsam in der Absicht der Aneignung vollendet, und bedarf, wenn die Ergreifung nachgewiesen ist, keines weiteren Beweises, ura zur Untersuchung und Bestrafung gezogen zu werden. — Dies kommt daher, weil von den ersten Beziehungen an, in welche der Thater mit dem Object des Diebstahl tritt, ein rechtswidriges Verhaltniss stattfindet. . . . Ellenben : — wenn Jemand eine verlorene Sache findet, und sofőrt in der Absicht an sich nahm, sie sich anzueignen, so war doch dem Thater durch den Zufall des Findens die Beíugniss eingeraumt, die Sache so lange in rechtmássigen Besitz zu nehmen , und zu behalten, bis der Eigenthümer ermittelt ist; und auch dann steht der Pflicht der Rückgabe die Befugniss der Ketention gegenüber, bis die etwa auf Erhaltung der Sache verwendeten Kosten dem Finder vergiitet sind. Ob nun der Finder ohne von diesen ihm zustehenden Rechten Gebrauch zu machen , sofőrt zu der rechtswidrigen Aneignung vorschreitet, oder erst, nachdem er von allén ihm zustehenden Rechten Gebraucb gemacht hat, zu derselben übergeht, bringt keinen Innen látható, mikép a talált — s az eltolvajlott vagyon elidegenítése egészen különböző bűnösségen alapulván, amaz tolvajságnak nem keresztelhető, hacsak ellentétes vétségeket egybe keverni, vagy a lopás jogi fogalmát megváltoztatni nem akarjuk. Az pedig a nép erkölcsi érzületét és tudatát tetemesen sértené, mert bármit rendeljen is a törvényhozás, azt nem fogja eszközölhetni, hogy a nép a talált vagyon megtartásában tolvajságot tekintsen. Bármil^iagz szándékot nyilvánítson a^találó — mond Hélie 4) --*!<*ttében még sem fog találtatni oly súlyos bűntett, mint a lopásban. Azért ha a törvény a tolvajság s talált vagyon elidegenítését egyenlőn találja büntetendőnek, s arra nézve különbséget nem alapított, az nem fog történhetni, hogy az erkölcsi törvény által ily különbség ne tétessék. Az, ki elsajátítja azt, mit talált, ugy szólván maga az előtte nyílt alkalom által csábitatik el; távol attól, hogy bűntettre készült volna, s nem bűnös többé, mint csakhogy azon alkalmat vissza nem utasitá. Elhitetheti magával , hogy tulajdonosa elhagyta vagyonát; kit nem ismervén nem hihette, hogy tolvajságot követ el, és ha róla később tudomást nyert, tettét már nem fedezheté fel a nélkül, hogy szándukát gyanúsítsa. Hogyan lehessen e tettest — bár bűnös is — hasonlítani ahhoz, ki a tolvajlás szándokát előre teremté, ki tehát előre készité a büntettet s így hajtá is végre. E két tény azon nagy választék által van elkülönözve egymástól, mely egy előkészített s oly vétség közt létezik, mely minden előmegfontolás nélkül követtetik el; elválasztva különösen azon bűnösség által, mely a lopás végrehajtása által feltételeztetik,s mely a talált vagyon egyszerű megtartásában épen nem nyilvánul. Végre el kell ismerni azt is, hogy a vétségnek minél sulyosb következményei lehetnek, annál nagyobb szükség van szigorú elnyomására. Már pedig a tolvajság erőszakos sérelmekre vezethet, míg különben is mindig alapos aggályokat idéz elő a társalomban; midőn hason eredmények épen nem állnak elő a talált vagyon eltagadásának tényéből. Tehát csak is igazságtalanul lehetnek a büntető törvény által összekeverhetők. Ez a tudomány nézete F r a n c z i a országban , hol azonban, mint alább látni fogjuk, a talált vagyon körüli vétség tárgyában a jogélet s'főleg joggyakorlat még tetemes balnézeteket tartalmaz. Ez a tudomány állása Németországban is. „A törvényhozónak — mond egyik legnagyobb jogtudósa M itt er maié r 5) — nem szabad soUnterschied in der Beurtlieilung dieser beiden Handlungen hervor, denn in beiden Fállen standén dem Tháter dieselben Befugnisse auf die Sache zu, und in dem Vorhandensein dieser Rechte, nicht in der Ausübung derselben liegt bei Aneignung der Unterschied von dem Diebstahl, bei welchem diese rechtliche Beziehung zwischen dem Thater und der Sache nicht statt fand." — Ueber den Begriff der Unterschlagung. Archiv des Crim.Rechts 1852. 228. lap. *) Theor. d. Cod. poen. VT. köt. 326 lap. 5) Das Vergehen der Aneignung verlorner Sache mit Rücksicht auf neue Gesetzgebungen und Rechtssprechung. Archiv des Crim. R. 1852. 456 lap. Ugyan e jogtudós azt is mondja : „Selbst da, wo der Finder sogleich mit der Absicht die Sache sich als Eigenthum anzueignen sie an sich nimmt, ist dicHandlung nicht dem Diebstahle gleichzustellen, da auch hier die Ansicht, dass doch der Eigenthümer die Sache als verloren betrachtet, oder nicht zu ermitteln ist, dies Bewusstsein der Strafwürdigkeit sehr vermindert, und die wahre diebische Absicht sich erst da offenbaren wiirde! wo dem Finder derjenige bekannt wird , welcher auf Zurückgabe ein Recht hat."