Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 45. szám - A talált vagyon körüli vétség 2. [r.]

180 azonosságot bebizonyítani képes lehessen; — főleg pedig a B. a. levél által a kimutatás nem tekintethetik előállítottnak aziránt, hogy ezen tanúvallomás már az előbbi perekben is elő nem mutathatott volna, minthogy N. Abr. tanú már ott is kinyilatkoztatta, hogy saját bizonyítvánva fia N. Samu által íratott, kinek tudomása e dologról tehát a visszahelyezést kérelmező előtt már akkor is tudva lehetett; — és végre a kiskorúságnak puszta bizonyítása által sem mutathatnék ki a fizetési kütelezettségektőli mentessége, melyeket felperes kötött ki, mint a cs. k. legf. tszék 1855. jul. 18. 6195. sz. a. határozata indokaiban kiemelé,azalbák kiállításakor alperessel pénzüzlétben állott. A H. Hermann tanúnak elvettetését igazoló uj bizonyítékok, mint E. rokon levelei is minden nyomósság nélküliek , minthogy az első tanú vallomása nem bir az ítéletre befolyással, E. pedig már az előbbi perben (1854,) kihallgattatott. Az elébbi állapotbai visszahelyezés pedig az előbbi per tényleges és törvényes alapjainak uj felfogására nem állapitathatik, mint az az alsó bíróságok által történt és minek kellene valóban egyedül a mondottak szerint történni, és épen azért a p. perr. 335. §. alkalmazása mellett az alsó bírósági ítéletek megváltoztatandók,és a költségek megszűnteiével visszahelyezést kérelmező elutasítandó volt. (Legf. tszéki döntvény 1860. jan. 25. 13757—859. sz. a.) Külföldi P i t a v a 1. Vad orzás alkahnávali gyilkosság esete Poroszországban. (Folytatás). Közvetlenül azonban magára a gyilkosságbani részvételére Kalznál különös nyomatékú azon vallomás, melyet arra nézve vádtársaLindn er tett 1857. jun 5-én. Ez következőleg hangzott : „Azon év apr. 23-kán — csütörtökön a breitenaui korcsmában találkozott Kalzzal, ki előbb elhagyta az ivószobát, de B. csűrje mellett megvárta, s ott felszólította, hogy menjen vele vadászni, hogy egy őzet lőjjenek, melyet a finsterwaldi pék keresztelőre rendelt meg nála. Ő eleinte visszautasitá a felhivást, de később megígérte társi közreműködését, miután K. őt lakásán újra felkérte, és neki a martalék felét oda ígérte. Összebeszélésük szerint szántóföldje körül az erdő kezdetén kelletett találkozniok. K. egy zsákot hozott két lőfegyverrel. Egy oldaluton mentek a kis bahreni — weissagki országútra, és azután ő vitte a zsákot a fegyverekkel. Innen balra tértek be az erdőbe és a Gahro és Grabig közti uton egy negyed és fél hét között egy helyre értek, hol a dubraui erdő egy rozsfölddel határos. Midőn itt K. valami 6 — 8 lépést előre ment, hogy az őz nyomait kutassa, egyszer egy bokor megül 0. kiugrott. ,Mit akartok itt? — kiáltván. Mit csináltok itt? Mitek van a zsákban? Adjátok azt ide.' — 0 — Lindner — hogy fel ne ismertessék, meghajolva, és a zsákot bal kezében tartva, elfutott és 0. által üldöztetett. Mintegy 1000 lépésnyire azonban 0. által utóiéretett, ki őt jobb kezével gallérjánál megragadta. így futott — azt maga után húzva, még vagy 126 lépést, és ekkor azon helyre értek, hol később halva találtatott. Itt épen őt 0. arczával a földre nyomta, midőn K. a bokrok közül előugrott s ezen szavakkal : Várj kutya! 0. urat tőle elrántotta és a földre vetette, és miután jobb térdjét mellére szorította, e szavak közt : „kutya, most meg kell halnod" körülbelül egy perczig fojtogatta őtet. Ezalatt L. mint állítja, mintegy 11 lépésnyire távozott tőlük az erdőbe kis Bahren felé. Midőn visszafordult , Kalz jobb lábát 0. ur mellére tevé, ennek baloldalán feküdt fegyver csőjét felkapta és magasra emelvén — daczára, hogy ő maga — Lindner kiáltá ,Jaj, ne bántsd' és daczára 0. kérésének, ki mondá : Fiuk ne üssetek ! — a fegyvernek alsó részével a földön fekvő arczára minden erejével egy ütést tett. Ő — Lindner — még tovább futott és innen látta, hogy 0. többé nem mozgott és hogy K. a testén tapogatódzott. Ekkor még 200 lépésnyire futott, midőn félelme s rémülése folytán ereje elkezdvén hagyni, megállt, mikor Kalznak füttyentését hallotta. Ez véres kezekkel, és 0. fegyverének darabjait hozva, jött és mondá : ,A kutya nem moczczan többé, elég már neki" — K. a fegyver kakasát hátulsó öltönyzsebébe tette és a puskát kivette a zsákból. Ut közben azzal fenyegeté, hogy megöli, ha elárulni találná , azután 0. puska agyát Z. paraszt földének határ dombjába elásta. Tovább menve, ugy látszott az ő — Lindner — hallgatóságában teljesen nem bizott, őt agyonlőni akarta, de azzal felhagyott. Erre, mivel haza menni igen világos volt, leültek. Ó azután, a zsákot a fegyverrel, átadta Kalznak s magában távozott el. Este Kalz eljött bozzá, és a kályha mellé ülvén, nadrág zsebéből különféle tárgyakat vont elő, és neki hátat fordítván azokat megmutatni vonakodott." E vallomáshoz Lindner egy későbbi kihallgatásakor még következőt adott. Midőn K. a zsákból a puskát kivette, e szavakkal : a kölöknek még egy szép gyűrűje van az ujján — még egyszer visszatért 0. hullájához, és midőn visszajött, mondá:,A kutya még hörgött, azért még néhány ütést adtam puskámmal a fejére.' Lindner szembesitetvén Kalzzal, szemébe mondá mindezeket, melyeket imént előadtunk. Kalz, mint a vizsgáló biró világosan megjegyzé, reszketett egész testében — de tagadá mégis bűnösségét s azt mondá : hogy bizonyosan ennek — Lindnernek — kell 0. gyilkosának lenni. (Folyt, következik). Hivatalos tudnivalók. Csődök. Nyíregyházi szbirós. M a r t i n y i József helyb. szabómester el. perü. Kőmives Károly bej. jul. 31. vál. aug. 8. — Temesvári orsz. tszéknél Waldmann Leni csőd alatt levő rőfös keresk. Waldmann Jakab neje el. perü. Neoplo Pál és Prepeliczay Albert bej. aug. 25. vál. sept. 5. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Elő fiz e tósi árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros, fehérhajóutcza 7. sz. 2-ik emelet. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1860. Nyomatott Beiméi J. éa Kozma Vazulnál.