Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 45. szám - A talált vagyon körüli vétség 2. [r.]

179 midőn a talált vagyon elidegenitése fordult elő, mindig a tolvajlás vétségére gondoltak és annak eszméjéből indultak ki. Ha tehát elismerjük is, hogy a németek a Diebstah.lt — és diebl. Behaltent egymástól megkülönböztették; és ha elismerjük is, hogy hibás azon nézet, minélfogva (mint Cropp, Quistorp stb. álliták) az ily ingók megtartása szorosan a közönséges D i e b s ta h 1 nak lett volna tekintendő; azt mind a mellett be kell szinte vallanunk, hogy azt a németek sem különözték el a lopástól, hanem mindig annak osztályába sorolták , s azért azzal hason tekintetek szerint is tárgyalták. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Az előbbi állapotbai visszahelyezés kérdésében, a polg. perrendtart. 253. 360. 366. §§. alkalmazásával. A bírósági itélvények által megalapított jogviszonyok ingatagságának elkerülése végett a viszhelyezési jogorvoslat szorosan a törvény korlátjai között tartassék. Azon átalános kifogás , hogy a tárgyazott ténykörülmények és bizonyítékok a jogvéd által nem kellőleg használtattak, mint viszhelyezési alap, figyelembe nem vehető. Arra alapul csak a döntő ténykörülmények felhozásának, azok tagadásának , és a bizonyítékok előállításának elvetésből eredt elmulasztása szolgálhat és csak ez vétethetik arra jogosító vétségnek, nem pedig az azokból a jogvéd által tett következtetések tökéletlensége is. Ily ügyvédi vétségnek nem tekintethetik p. o. a jogvédnek a tanúkihallgatásnál! meg nem jelenése. Az 1729. 37. tcz. alapján a kamatfizetés általi usuroboratio a bíróság által hivatalból is szem előtt tartandó. Az előbbi állapotbai visszahelyezés az előbbi per tényleges s törvényes alapjainak uj felfogására nem alap itat ha tik. (Vége). Az alperesnő által közbevetett rendkívüli felülvizsgálati kérelemnek a cs. kir. legf. tsz ék helyt adni, és mind a három folyamodás költségeinek megszüntetésével, és az alsó bíróságok ítéletének megmásitásával, felperes P Tádét visszahelyezési kérelmével elutasitandónak találta. Indokok: A jelenleg fenforgó perben felperes miután már egy izben az őt 2200 ft — 2850 ft és 600 pft tőke s járulékai megfizetésében elmarasztaló 1851. nov. 27-én a szt-endrei szbiróság által hozott ítélet ellen visszahelyezési kérelemmel élvén, ez a legf. tszék által a visszahelyzést kérelmező hátrányára döntetett el (1855. jul. 18. 6195. sz. a.); most ismét ezen itélvény ellen visszahelyezést, és érdemlegesen az odaítélt tőkének visszafizetését, mint aviszszahelyezés természetes következményét kéri. Ha a bíróságok itélvényei által megállapított viszonyok a legaggasztóbb ingadozás nak és bizonytalanságnak ki nem teendők, akkor a visszahelyezés jogorvoslata szorosan a törvény korlátai között tartan dó, főkép pedig akkor szükséges a legnagyobb elővigyázattal élni, midőn mint jelenleg a már egyszer megújított perben hozott ítélet elleni visszahelyezésről van szó. Felperes jelen visszahelyezési kérelmét az ő, illetőleg képviselője meghatalmazottjának az előbbi perben elkö vetett vétségére és uj bizonyítékok találására alapítja. (P. perr. 360. 366. §§) Azonban a már bevégzett per felperesi képviselő részéről is a legnagyobb óvatossággal tárgyaltnak látszik, és azon átalános kifogás, mintha a tárgyazott ténykörülmények és bizonyítékok nem kellőleg használtattak volna felperes jogvédje á 11a 1, semmikép sem szo 1 gá 1 hat a viszszahelyezés alapjául s figyelembe sem jöhet; mert a perbeszédek jelentőségének megítélése a bírót illeti, és minthogy a törvény csak a döntő ténykörülmények felhozásának , tagadásának és a bizonyítékok előadásának elvetésből eredt elmulasztását, nem pedig az azokból a jogvéd által netán tökéletlenül tett következtetéseket, azaz azoknak hiányos felhasználását is jelöli ki a visszahelyezésre jogosító vétségéül (p. perr. 360. §.) Mi a különös mulasztási tényeket illeti, melyek a jogvédnek vétségül felróvatnak, ezekre nézve 1) Annak jelen nem léte N. Ábrahám tanú kihallgatásánál a most mondottak szerint vétségül nem tekintethetik, mert a felek megjelenése a tanuk kihallgatásánál azok szabad akaratától függ (p. perrendt. 178. §.) 2) A H. Hermann tanú kihallgatása elleni folyamodás elmulasztása, minthogy a p. perr. 319. §. szerint ily esetben külön folyamodásnak helye nincs, ezáltal eléggé igazolva van, és ezen tanú ellen az elvetendőség' kifogása (p. perr. 155. §. a) p.) az előbbi perben világosan megtétetett. 3) Ugyan ott megtétetett már az A. B. C. alatti kötvények betáblázása elleni kifogás is, mi a birói határozatokban figyelem nélkül nem hagyatott. 4) Szintúgy azon perben az adós levelek ellen tett kifogások is sokoldalulag tárgyaltattak, és azon kifogás elmulasztása, hogy a követelések a kamat fi zetések által (per usum) meg nem erősítettek, annál kevésbé tekin tethetik a p. perr. 360. §. szerint ügyvédi vétségnek, minthogy az ellenfél által usu roboratio gyakorlat által megerősítés nem is állíttatott, elmulasztásának jogi hatálya pedig a valódi chartabiancáknál az 1729. 37. tcz. szerint a felek részérőli különös érvényesítése nélkül is, minthogy ez az állítólag hatálytalan kötvények után minden fizetési kötelezettség alól magát felmentve hitte, — a biró által hivatalból mindig szem előtt tartandó. Ép oly kevéssé, mint az ügyvédi vétség alapján lehet jelen esetben uj bizonyítékok találása által a visszahelyezést megalapitottnak tekinteni, mivel azokhoz mindenek előtt a p. perr. 360. §. szerint hiteles kimutatásnak is kellene járulni aziránt, hogy a visszahelyzést kérelmező azokat az előbbi tárgyalás alatt fel nem találhatta, vagy elő nem mutathatta. Az uj bizonyítékok legfontosabbikául jelennék meg az ajánlott pótlóeskürei tekintettel, N. Samu bizonyítványa és annak hit alatti kihallgatása, mert ezáltal azon körülmény bizonyitatnék be, hogy az A. B. C. alatti kötvények mint albák P. Tadé által annak kiskorúsága alatt állitattak ki. Azonban tekintve attól, hogy K Ábrahám bizonyítványában és vallomásában ama albák előmutatásának időpontját illetőleg fiával N. Sámuel meg nem egyez, — és eltekintve attól, hogy N. Samu csak azt mondja, hogy ő ,ha jól emlékszik' az előmutatott két albákat, és pedig a 2850 ft és a 600 ftról szólót látta; hogy egy tanú, azon körülménynél fogva, raikép P. Tadé átalában is több albákat kiállított, a sokkal később kitöltött okmányokkali