Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 45. szám - A talált vagyon körüli vétség 2. [r.]

17S tást tanúsítja; mint p. o. a Némethonból átszármazott b udai, augsburgi stb. statútumokban látbatni 6). Azonban nem kételkedhetünk állítani, mikép a németjogban mint a rómaiban a talált vagyon elidegenítése is szinte a tolvajlás fogalma alá soroltatott, világos jeléül azon eszmezavarnak , mely mint állítottuk, jelen tárgynál a régibb kor törvényhozásait s tanait jellemzé. Azonban ezen elidegenítési esetre nézve némely német jogtudósok azon osztályozástól a német jogokban eltérést vélnek megalapíthatni. Az fejtetik ki s igazoltatik ugyanis általuk, hogy a német törvények 7) már a régi korban az ingó vagyon elsajátításainak tényei között két nemű esetet különösen megkülönböztettek; t. i. először ha azon tárgy, mely elidegenítetett az elidegenítőnek maga a tulajdonos vagy jogszerű birtokló által átadatott; (letétek, kölcsönök stb.) másodszor ha a kérdéses vagyon nem átadás, hanem más valamely véletlen eset által p. o. találás általjött az elidegenítő hatalmába, mind a két esetben feltételeztetvén, hogy a tárgy nem keritetett alattomos eltolvajlási szándék s cselekvény áltat az elidegenítő kezei közé a tulajdonos vagy birtokló birtokából, tehát hogy az elsajátító a tárgynak jogszerű birtokában volt és csak azután követte el a bűnös elidegenitést s így a büntettet. Ezen esetek a régi német törvényekben diebliches Beh altén név alatt fordulnak elő, mig azon eset, midőn a bűntettes eltolvajlási szándokkal tehát vétkesen vette magához az ingót az illető birtoklótól,Diebs t a h 1 nak neveztetett 8). Innen azonban azon következtetés, hogy a talált stb. vagyon elsajátítása nem tekintetett lopásnak a régi német törvények által, szerintünk nem igazolható s meg nem alapitható. Minden arra mutat ugyanis, hogy a fő kiindulási pont ily esetekben a német népeknél szinte a lopás, a tolvajság volt, hogy a talált vagyon elsajátítását a tolvajságtól lényegesen különböző bűntettnek nem tekintették, hogy az u. n. diebl. Be haltén elkülönzött s igy önálló vagyon elleni vétséget náluk nem képezett, mint kell az ujabb tudomány fejtegetései szerint képeznie. Már maga az elnevezés a vétség azonosságára mutat, midőn mind a lopásnál, mind az u. n. tolvajsági megtartásnál a gyökér szó a d ie b - d i e b I i c h e s, mi csak tolvajság vétségét feltételezheti. — Azért is, midőn oly cselekedetről volt szó, melyben a diebl. Behalten vétsége tártaimaztatott, azt rendesen mindig a tolvajlási tulajdonnal kötötték össze és mint tolvajlási tettet tekintették, így a Sachsenspiegel II. 35. 9. §-ban ez áll : Wat jeman vint besaket he is of men dar na vragét soisitdüvech 9). Már e kitételt : d ü v e c h akár 6) Azért mondja K Ö s 11 i n : Nach dem bisher Angefürten ergibt sich von selbst, was von der beinahe einstimmigen Behauptung unserer Criminalisten zu haltén ist, dass die Fálle des f. p o s3 e s s i o n i s und UÍUS im deutschen Rechte gar keinen Boden habén! Die Behauptung erklárt sich freilieh zur Genüge daraus, dass das deutsche Recht vor der Peinl. Ger. Ord. grösstentheils eÍDe tcrra incogr.ita ist. K r i t. U e b e r. III. 358. lap. 7) így p. o. LexRipuariorum (75) Lex W i s i g o t. (VIII. 4. 14. 5. 6.) S c h w á b i s c h e s Landrecht. (347) Sáchsisches Landr. így a hazánkban divatozott budai városi törvény is (263. czikk). s_)Osenbrüggen: Deutsches Strafrecht 94 1. Wi 1 da : Strafrecht der Germánén 918 lap. Walther : Funddiebstahl 41 I. Klien : Verbrechen des Diebstahls. 162 1. 9) Was jemand findet, verláugnet er es, wenn man danach fragt, so ist es Diebstahl — vagy mint mások forditják : so lopásnak vegyük, akár mint mások akarják csak tolvajlási cselekvénynek, ugy hisszük mégis mindig a tolvajlás, lopás eszméje rejlett benne, és az azáltal kifejezett tett, a talált vagyon megtartása, csakugyan tolvajlási tettnek tekintetett. — Ez az oka, miért a régi német törvények, midőn a talált vagy letéteménykép vagy máskép átadott s azután elsajátított vagyonról rendelkeznek, arról következő kitétellel élnek: als ob es verstohlen wáre lü), mi ismét a tolvajlás eszméjét fejezi ki. — És a Sachsenspiegel az ily talált, valakihez a vizén oda folyt, vagy a tolvajoktól elvett, s azután eltitkolt, megtagadott, tehát elsajátított vagyont egyenesen ellopott vagyonnak : diebiges Gut — nevezi, mi világosan mutatja a tolvajság fogalmábóli kiindulást. Azon büntetési mérlegezés is, mely a talált s hasonlag birtokba jutott ingók elsajátításánál használtatott s rendeltetett, szinte arra mutat , hogy e büntettek a német jogban is rokonságban álltak a lopás vétségével. Nevezetesen szabályul állitható fel, hogy a német jog a talált stb. vagyon körüli vétségeknél a lopás büntetésétől lényegesen megkülönböztetett büntetési rendszert nem állított fel }1); sőt arra tekintettel volt, sokszor hivatkozással is élt reája. így a longobardi jog az ily elidegenítésekre, különösen a talált vagyon körül is, a tolvajság büntetését rendelte. A lex ripuariorum arról, ki a talált vagyont megtartja s vissza nem adja, rendeli (75) : fur j udicandus est, mint a lex wisigot. is azt rendeli ily bűntettesekről : pro fure teneantur. — A lübecki törvény, gosslari statútum, braunschweigi rend. slezvigi városi törvény a megtartott vagyon körüli vétségeket büntetésükre nézve egészen egy sorba áilitják a tolvajsággal; az augsburgi statut. azt mondja, hogy a lopással egyformán ítéltessék. Különösen a talált ingók vétkes visszatartása is, több törvény által a közönséges lopásként rendeltetik íenyitetni, és pedig ha abban a nagy tolvajság értéke fordulna elő, szinte halállal 12), Ily szigorúan rendelkezett a német jog alkatrészéül tekinthető budai városi stat. is (263. cz.), melyben az alapitatott meg , hogy még a talált vagyon 3 nap alatti följelentésének elmulasztása is lopásként fenyitendő. Mindezekből világosan kitűnik, mikép a régibb német törvény alkotók és jogtudósok is minden esetben, ist es diebisch. Adüvech, diubic, diuvigo, düve a régi németben : tolvajt, tolvajlást, lopási megtartást jelentett. A düve, dü vérei különösen a tolvajsági megtartás (diebl. behalten) kifejezésére használtatott a középkorban lü) P. o. a Gossl. Statut. 18—25. n) Die Strafe des dieblichen Behaltens ist weder allgemein gleich des Diebstahls , noch allgemein geringer , als die desselben grösstentheils nur die Diebstahlbusse ohne öffentliche Strafe. Nach den sachsichen Rechten im Mittelalter war für die meisten Falle nur Wette und Busse hiemit verbunden , bei dieblichen Behalten anvertrauten Guts konnte aber selbst Diebstahlstraf'e eintreten und sind für solche strenge Behandlung des diebl. Behaltens überhaupt süddeu'sche Recbte. Köstlin Abh. aus dem Strafrechte. 234. lap. — Es egy más helyen (Krit. Ueberschau III. k. 1855. év foly. 335 lap), ugyan e nagy nevü tudós igy ir : Die Volksrechte (németek) schreiben allerdings grösstentheils für das diebl. Behalten nur die Diebstahlsbusse vor ... lasst sich aber nicht behaupten, dass im Mittelalter auf dem diebl. Behalten allgemein mit Ausschluss aller Lebens-, Leibes- und Ehren-Strafen bloss Wette und Busse gestanden habe. 12) Kaiserrecht II. 40. 41. Jüt. Low II. 112. Nürnberg 32. 2. stb. stb.