Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 41. szám - Törvénykezési reformok tekintettel ujabb törvényhozási mozzanatainkra

164 E körülményre nézve tárgyalási határnap tüzetett ki s a felek kihallgatása után a sz—i mtszék a pótló hitnek a meghalt felperes czimvezetője M. Raimond általi letételét elrendelte. E végzés ellen alperes semmiségi panaszszal egybekapcsolt felebbfolyamodást adott be : Mert C. Alajos a lefolyt per folyama alatt a maga részére, nem pedig M.Raimondnak kérte a pótesküt megítéltetni, s ennélfogva a póteskü letétele neki is adatván meg, ezen C. Alajosnak odaítélt pótesküt egy más által, ki a per folyama alatt fel sem hozatott, a p. perr. szabályai szerint letétetni még azért sem lehet, mert ez által a hozott ítélet változást szenvedne. A cs. k. f ő t s z é k alperes felebbfolyamodásának helyt adva, a megtámadt végzést megváltoztatta, és folyamodó M. Raimondot eékületételi folyamodványával elutasitandónak találta. Indokok: Annak tekintetében, mert felperes jelen pert saját neve alatt indította, a pótló esküt maga ajánlotta, és az itéletileg csak is neki személyesen itéltetett.oda; ezen ítélet pedig — mely már jogerejüvé vált — többé meg nem változtathatik, és az időközben meghalt felperest egy más a lefolyt perben nem állott személy az eskü letétel tekintetéből nem helyettesitheti; ugyanazért a felebbezésnek helyt adni, a megtámadt végzést megváltoztatni, és M. Raimondot eskületételi folyamodványával elutasítani kelletett. Ezen ítélet ellen M. Raimond részéről felülvizsgálati kérelem terjesztetett fel. A cs. kir. legf. tszék a felülvizsgálati kérelemnek helyt adván, a főtszéki itélet megváltoztatásával az első bíróság végzését megerősítendőnek találta. Indokok. Mert a fiumei kereskedelmi kamara hiteles bizonyítványával ki van mutatva, hogy folyamodó M. Raimond 1846 óta az ottani nagykereskedő C. Alajosnak hallgatag társa és czimvezetője volt az utóbbinak haláláig, és hogy ő azóta ugyanazon nagykereskedést az örö*kösök részére még a régi C. Alajos czim alatt vezeti. Minthogy pedig a még érvényben levő 1840. XVI. tcz. 17. §. és a p. perrdt. 239. §-a szerint a czimvezetők a pótló eskü letételére b o c s á t a t h a t n a k, minthogy aperben állott C. Alajos időközben meghalt, folyamodó pedig mint czimvezető minden kereskedelmi ügyekben pontos tudomással birhat, és minthogy ő átalában e tekintetben C. Alajossal egy és ugyanazon személynek tartandó, annálfogva a jogerejüvé vált, felperesnek a pótlóesküt odaítélő itélet az által, hogy a czimvezető a főnökének megítélt póteskü letételére bocsátatik, nem változtatik meg, hanem csak végrehajtóvá tétetik, miért az ezen értelemben hozott elsőbirósági végzés eléggé igazoltatik. (Legf. tszéki döntvény 1860. márt. 6. 708. sz. a.) Külföldi döntvények. Büntetőjogi esetekben. 1. A bünrészesség fogalmához. Nem csekély fontosságú kérdés az .-váljon bünrészességnek tekintend ő-e, ha valaki valódilag végrehajtottnak vél valamely bűnös tettet és arra nézve gyakorol részességet, azon bűntett azonban valódilag végre nem hajtatott s nem létezik. — P. o. megvesz valaki valamely tárgyat, melyet valóban ellopottnak tart, mely azonban nem lopott tárgy. A berlini legfőbb tszék egy ily az alsó bíróságtól elébe hozott kérdésben következő elvet mondott ki. Az ily pusztán alanyi (subject) meggyőződés által még nem alapitathatik meg valamely bűntett vagy vétségbeni büntársaság vagy részesség. A bűntettnek puszta lehetősége vagy ily tett valódiságáról való saját meggyőződés magában, melyből oly büntettet következtetni lehetne, nem igazolhatja még a büntetés beszámítást, valamely vétségbeni részvét miatt. Hanem ily büntetés csak akkor szabathatik ki, ha tárgyilag (objectiv) megalapitatott, hogy azon vétség vagy bűntett, melyben valaki állítólag részt vett, valóban elkövettetett, és igy tettleg létezőnek tekintendő. 2. Az elévülés fogalmához régibb törvények irányában. Poroszországban egy kétnejüség esetében azon kérdés merült fel : váljon a vétkes férj, ki a második házasságra a régibb törvények hatálya alatt lépett, de azt az uj törvényeké alatt is folytatta, — a neki kedvezőbb régibb törvényekre az elévülés miatt (mely azok szerint a házasságkötéséből számitatott és végeztetett volna) hivatkozhatik-e. A berlini legfőbb törvényszék tagadólag válaszolt, indokolván : Ha az uj törvény valamely állapotot vagy viseletet büntetendőnek itél, ugy a büntetés azt éri, ki ezen bűnös állapotban vagy viseletben az uj büntető törvény alatt is megmarad, ámbár az előbbi törvények szerint az megengedve, vagy leglább büntetés veszélye nélkül elkövethető volt. Ha tehát feltételezhető volna, hogy valamely büntető törvény nem fenyegeti büntetéssel a kétnejüséget, ugy az, ki az előbb elkövetett kétnejüséget az uj büntetéssel fenyegető törvény alatt folytatja, az uj törvény büntetése alá esik. 3. A gyermeknek apja általi megölése. Aziránt, mily beszámítás alá jön a természetes apának azon tette, mely elmulasztás által szándékosan házasságon kívüli gyermekének halálát okozza — a bajorországi legf. tszék következő elvet alapított meg : Ha a természetes atya, ki azon szándékból , hogy házasságon kivüli gyermekének halálát eszközölje , a jelenlétében született gyermeknek az életfentartására szükséges segitséget és ápolást nyújtani elmulasztja, s ha ezen elmulasztás következtében a gyermek halála csakugyan előidéztetett, gyilkosság bűntényét követé el. — (Müncheni legfőbb törvényszéki döntvény). Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK'' jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros, fehérhajóutcza 7. sz. 2-ik emelet. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1860. Nyomatott Beimé 1 J. és Kozma Vazulnál.