Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 36. szám

143 Mindenki beláthatja, mikép bizonyos nyelv haszná­lata nem képezhet a törvénykezésben oly formalitást, mely lényegesnek lenne tekinthető,melynek elmulasztása a jogrend s biztosság érdekeinek veszélyezésével állhatna szükségképi kapcsolatban, nem főleg akkor, ha az ország­ban elterjedt nyelveknek egyike, vagy épen a tulnyomó­lag uralkodó, nemzeti nyelv használtatik. Azért mi, mint oly orgánum, melynek hivatása a közügy előmozdítására minden tekintetben működni, fel­jogosítva érezzük magunkat azon óhajtást tisztelettel nyilvánítani, vajha azon birói hatóságok, melyeknél még netán létezik oly rendelet, mely a törvénykezést, különö­sen pedig a telekkönyvi kérelmek teljesítését a német nyelv használatának kizárólagos tulajdonává teszi, és pe­még a kétségtelenül magyar népségű vidéken is, fi­gyelmükre méltatnák azon fontos tényeket, melyek azon rendeletnek a legfontosb jogérdekekkel való összeütközé­sét idézik elő, s így azon okokat is, melyek annak mielőbbi megváltoztatását igénylik. Nem hagyva figyelem nélkül azon miniszteri rendeleteket, melyek ujabb időben a ma­gyar nyelv hivatalos használhatására nézve keletkeztek, s melyek nyilván kifejezik annak szükségét, hogy a nép és hatóságok közti érintkezésben idegen, ismeretlen nyelv közegül ne használtassák, miután ez nemcsak a magáno­sok érdekeit sérti, hanem magára az államkormányzatra, a közügyek kezelésére is, tehát az állam czélok valósítá­sára is káros hatályú. Mi mint világosan látható — indokolásunkban egé­szen mellőztük a nemzetiség igényeire való hivatkozást, és szorosan csak a tárgy lényegével kapcsolatban létező viszonyokra szorítkoztunk, s okainkat, védveinket egye­dül azokból kívántuk meríteni. Az érintett telekkönyvi eset, mint velünk közöltetett, következő. 1858. év aug. 19. H. E p —i ügyvéd által 3. rendű folyamodás adatott be a ballassa-gyarmathi cs. k. megyei tszék mint telekkönyvi bírósághoz 5325. 5326. 5327. szá­mok alatt magyar nyelven, 3 különböző fél lejárt váltó­követeléseiknek Sz. Gry. H. E. ur ingatlan vagyonára le­endő telekkönyvi előjegyzése végett. Mind a három folya­modás elintéztetett német végzéssel, s az előjegyzés meg­engedve foganatosíttatott. 1858. év nov. 29. ugyan azon ügyvéd ismét két rendű folyamodást nyújtott be ugyan­ott és szinte magyar nyelven 14341. és 14342. sz. alatt hasonló czélból. A balassa-gyarmathi cs. k. tszék azonban a beadványokat elintézetlenül visszautasította, következő oknál fogva : Mivel telekkönyvi beadványoknak a tör­vénykezési nyelven kell szerkesztetni, és a p—i ügyvéd nincsen feljogosítva magyar nyelven szerkesztett folyamodások beadá­sára, s a feleknek az ottani törvényszéknél való képvise­lésére; tehát beadványai a cs. k. pozsonyi főtszék elnök­ségének 1858. évi sept. 1. kelt 4842. sz. leirata alapján el nem intézhetők. E végzés ellen kellő időben közbevetett folyamodási perorvoslat folytán a cs. k. pozsonyi főtszék az első bíró­sági elutasító végzéseket helybenhagyta, hozzá tévén azt: hogy a pozsonyi kerületben a törvénykezési nyelv egye­dül a német, és hogy bár telekkönyvi ügyekben a felek ügyvédet használni nem kötelesek, ha mégis azáltal kép­viseltetik magokat, ugy csak az illető kerületben jogosí­tott ügyvéd által tehetik azt, ki beadványait egyedül né­met nyelven mozdíthatja elő. Mig ezen kérdés jogerejü határozat által eldöntve lett, addig számos ezerek tábláztattak be a közös adós el­len, és a szóban levő két fél tökéletesen elkésett, ugy hogy jogaikat többé német nyelven sem érvényesítethették. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Semmiségi esetek a p. perrend II. fejezete s különösen a 48. §. alkalmazásával. Egyszersmind a p. perr. 447. s az át. polg. törv. 1374. §-nak értelmezéséhez. A kereset hiányai a p. perr. 37. §. szerinti kijavításának elmu­lasztásából eredő következmények. A visszahelyezés tárgyalásának a föügytóli elválasztása (357.§.) (Folytatás). Első rendű alperesnő viszonválasza következők­ben öszpontosul : Tagadtatik általa, mikép meghatalma­zottja s a bírósági kiküldött alperesnő lakásán, és nem a végrehajtást szenvedő lakán zálogosították legyen a fel­peresnő bútorait és ingóságait, tagadtatik továbbá az is, hogy meghatalmazottja később megtudta volna, hogy a kérdéses lakás nem végrehajtást szenvedő lakása. — To­vábbá felhozza, mikép azonfelül felperesnő az ingókat sem megnem nevezte, sem pedig különböztető jeleket fel nem hozott, sem pedig a jogczimet vagy azok szerzési módját ki nem mutatta, mi a ptk. 369. 370. és 330. §§-ai szerint ily esetekben okvetetlenül szükséges. Felperesnő végbeszédében előadja, hogy végre­hajtást szenvedő a végrehajtás foganatosításakor nála nem is birt éjelezésre hónapos ágygyal — mint azelőtt tette volt. — És itt nincs is szó a zálogolt ingók elkülönzéséről, mert a tulajdonjogi keresetnek csak ott van helye, hol legalább törvényes vélelem létezik az igénylőnek tulaj­donjogára nézve. Igaz ugyan, hogy M. János felperesnő­nél hálásra hónapos ágygyal birt; a-végrehajtáskor azon­ban nála nem lakott, és azért a jogczim és szerzési mód bizonyításának szükségessége egészen elesik, ugy szinte az igényelt és zálogolás alá vett ingók azonossága kimu­tatásának szükségessége is. A ptk. 369. 370. és 380. §§. csak akkor alkalmaz­tathattak volna helyesen, ha elkülönzési (excindirungs) ke­reset indíttatott volna. Azon körülményre nézve, hogy egyedül felperesnő és nem egyszersmind M. János és a kérdéses szállás bér­lője, és hogy csak is egyedül ő fizeti a házbért, felperesnő M. Józsefre hivatkozott s annak számára a kérdő pontokat is előadta; s több más tanukra is hivatkozik és kettőre különösen aziránt is, hogy azok bizonyíthatják, mikép az illető ingók általa szereztettek. Első rendű alperesnő ezekre adott ellenbeszédi fele­letében mindenekelőtt a tárgyalási jegyzőkönyv másodlag beiktatott ivének elvettetését és felperesnő elmarasztalását a költségekben kéri; — mert törvényesen kimutattatott, hogy felperesi ügyvéd a tárgyaláson megjelenni elmu­lasztotta. A mennyiben azonban a minden jogczim és törvényes jogalap nélkül indított visszahelyezésnek hely adatnék, első rendű alperes felperesi ügyvédet az 1857. nov. 21. és 1858. febr. 3. tárgyalásoni megjelenésért járó perköltsé­gekben elmarasztaltatni kéri. Továbbá a visszahelyezést illetőleg első rendű alpe­resnő ügyvédje a neki ajánlott főesküt arra letenni kész­nek nyilatkozik, miszerint felperesi ügyvéddel tudatta,

Next

/
Thumbnails
Contents