Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 34. szám

134 Szinte ily keresete van a nemtudósitott névbecsültnek a névbecsülő ellen, ha az utolsó az óvásnak átküldése mellett az előbbit a megtörtént közbenjárásról tudósítani, és azov tudósítást az óvással együtt az óvástétel napja utáni két nap alatt postára adni elmulasztja és ezen elmulasztásból a névbecsültre kár háramlik a vrsz. 58. czikke szerint, mert itt is a névbecsültnek igénye nem ered magából a váltóból. f) Küzpolgárjogi viszony létezik a váltóbirtokos, és azon személy közt. kinek a váltónak egyik példánya bemutatásra és gondviselésre be van küldve. Ha tehát a gondviselő a váltót ki nem akarná adni, ellene is csak közpolgárjogi keresetnek van helye, itt a gondviselő letéteményesnek tekintetvén. g) Közpolgárjogi viszonynak van helye a bizományos váltóknál az intéző mint megbízott. és a megbízó közt, kinek megbízásából az előbbi a váltót intézte; valamint a megbízó és az intézvényezett közt; kik közötti viszonyok egészen a közpolgárjogi törvény szerint megítélendők. Ellenben az intézőnek váltójogi kötelezéseiben a következők irányában a váltónak bizonyos minémüsége semmi változást nem hoz létre. h) Szinte közpolgárjogi viszonynak van helye a váltót elvesztő, ki annak megsemmisítéséért folyamodott, és a találó közt, ki arra igényt formál, ha az első az utóbbitól a váltót elvitetni akarja. És ilyen kereset, melyben t. i. a váltónak tulajdonáról van szó, szinte a közpolgárjogi törvények szerint eldöntendő; mindazáltal a váltójog azon szabályát tartva szem előtt, hogy a váltóbirtokostól, ki magát a vrsz. 74. czikke szerint a hátiratok összefüggő és hozzá lenyúló sora által igazolja, a váltót csak akkor lehet elvenni, és a fizetést neki megtagadni, ha a váltót roszlelküleg szerezte, vagy őtet a váltónak szerzésére nézve vétkes gondatlanság terheli. i) Továbbá köztörvényi viszonynak van helye a váltótulajdonos és az elfogadó vagy kibocsátó közt, kiknek váltójogi kötelezésük vagy elévülés, vagy valamely törvényesen megszabott cselekvénynek elmulasztása által elenyészett, a mennyiben ezek a váltóbirtokosnak kárával gazdagodnának, a vrsz. 83. sz. szerint. k) Közpolgárjogi viszony létezik végre azon hátiró, ki a váltót azon záradékkal „nem rendeletre" valakire hátirta, és azok közt, kiknek kezébe a váltó az utóbbinak kezéből jött, mert ezek ellenében azon záradékkal élő hátiró csak köztörvényi engedményezőnek tekintethetik. Váljon a váltókezes és a közt, ki mellett kezeskedett, és fizetett-váltó vagy csak közpolgárjogi viszonynak van-e helye és váljon tehát a váltókezesnek a főadós ellen fizetése után, váltó vagy csak köztörvényi keresete van-e, különböznek a vélemények a váltójogtudósok közt. Némelyek azon véleményben vannak, hogy a váltókezes csak köztörvényi keresettel bir, mert a váltón a főadós a kezesnek nincsen lekötelezve, és a törvény a váltójogi kötelezést nem érinti; kivétel volna, ha a váltó a kezesre a fizetés előtt hátirat által ruháztatnék, de akkor is nem a törvénynél, hanem a hátiratnál fogva nyerne a kezes váltójogot a főadós ellen. Mások ellenben azon véleményben vannak, hogy a kezesnek minden esetre van váltójogi keresete a főadós ellen, mert ő ennek irányában ugy tekintendő, mint a névbecsülö a névbecsült irányában. Nekem az előbbi vélemény helyesebbnek látszik, annál is inkább, mert csak a kezestől függ, hogy az utolsó birtokostól a váltóra magára szóló hátirat által a váltójogot megszeszerezze. Mindezekből kitetszik, hogy a váltórendszabály még a közpolgárjogi eljárásra nézve is több szabályt foglal, melyeket a köztörvényi perben is a bírónak szem előtt kell tartani, és hogy valamint a váltójog szerinti eljárásnál a köztörvénybeni, ugy a köztörvényi eljárásnál a váltójogbani jártasság is okvetlenül szükséges. Mire jogosítja az osztrák ptk. 461-ik §-a a záloghitelezőt? Pesti orsz. törvényszéki segéd Hoffmann Pál Lajos úrtól. IV. Azon felvilágosítások után, melyeket harmadik czikkemben adék,már most bízvást folytathatom a szóban forgó §. magyarázatát, ismételvén : hogy a záloghitelezőnek ama szabvány-adta jogozata azon lényeges föltevésen alapszik, miszerint a zálogot bir ja. De minthogy az előbbi czikkemben mondottak szerint vannak elzálogosítható tárgyak, melyek vagy egyátalában nem birathatnak, vagy leoalább soha sem kerülhetnek a záloghitelező birtokába s minthogy a zálogjog tárgyainak ezen külöufélesége magának a zálogjognak igen lényeges különféleségét hozza magával : tehát senki sem fog többé megütközni, ha állítom, hogy a ptk. 461. §-nak jogozata nem minden záloghitelezőt illet, hanem hogy ez érdemben a zálogjog tárgyainak különfélesége alapján különböztetés teendő. Zálogjognak tárgyai lehetnek : 1) Testi dolgok, s valamint csak ily esetben dologbeli a zálogjog, ugy csak is ez esetet tartja a ptk. 461. §-a különösen szem előtt. De hogy ehhez képest a záloghitelező nyomban követelésének lejártával a zálogot bíróilag elárvereztethesse, mulhatlanul szükséges, hogy, ha a zálog ingatlan, zálogjoga arra telekkönyvileg legyen bekebelezve, — ha ingó, hogy azt birja. Amaz ugyan csak nem mindig meg fog lenni, minthogy az osztrák törvény ingatlanon csak akkor ismer el zálogjogot, ha ez arra be van kebelezve s ennélfogva a 461. §. jogozatának föltevése nem csak a zálogjog létezésével áll be, hanem azonfülül nem egykönnyen is fog megszűnni; ha netán mégis megesnék , hogy valakinek zálogjoga a nyilvánkönyvből jogos ok nélkül kitöröltetett volna, akkor az illető a jelzálogi keresettel (Hypothekarklage) zálogjogának újra bekeblezését (helyreállítását) tartoznék előbb kieszközölni, csak ennek utána élhetvén a 461. §. jogozatával. Gyakrabban megesik, hogy a záloghitelező ingó zálogát nem birja; mert habár azoni jogát épen a birtokbavétel által szerezte is meg, annak birtokából sokféle módon kieshetett, — s ez esetben a zálogkereset, mely a zálognak kiadását czélozza, fogja őt ama viszonyba hozni, mely a kérdéses jogozat gyakorlásának mulhatlan föltételét képezi, bárki birja is a zálogot. 2) Dologbeli haszonvételt tárgyazó jogok. Noha ez esetben a zálogjog nem dologbeli, mégis meg kell különböztetni, váljon ingatlan dolog vagy más vagyoni tárgy van-e a haszonvételnek alávetve. Az első esetben ugyanis a zálogjog nyilvánkönyvbei bekeblezés által szereztetvén, a nyilvánkönyv tekintélye pedig a bekeblezett jognak tényleg s a mennyiben a tárgy természete engedi dologbeli jogéhoz hasonló hatályt nyújt : tehát haszonvételi jogon való zálogjognál a záloghitelezőt csakugyan illeti a ptk. 461. §. jogozata, épen ugy, mintha