Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 30. szám

119 tele, miért az ablakokat kitörette s igy találtatott meg az úr. Én pedig másnap reggel M . . . r Rózsitól üzentem atyámnak Bocsra, hogy jöjjön le, mert beteg vagyok s a lábamat megégettem, ki le is jött s velem beszélvén azt mondotta, hogy a bajom nem nagy és attól bizony fölkelhetek. Szombaton azaz 31. reggel adott által nekem a szakácsné egy tárczát és zacskót ezüstpénzzel, mit én anyámnak, ki akkor szinte eljött a holtat megnézni, általadtam, azon kéréssel, hogy azt tegye el. Azután még két hétig szabad lábon voltam a háznál, mig a szolgabiró ur rendelete folytán elfogattam s börtönbe kerültem." A második vádlott Z s Mária tornai születésű, r. kath. 44 éves, minden felhozott és ellene kivallott vádat erősen tagadott, még akkor is, midőn a fővádlott szemébe mondotta mind azt, mivel őt vallomásában terhelé. Ritka lélekéberséggel, bőbeszédüséggel és zavartalan tekintettel minden gyanú és vád ellen szabadkozék, s ismételve állitá, miszerint ő neki e bűntettről tudomása sem volt, annál kevésbé vett részt benne. Annyit nyilvánított csak, hogy akkor, midőn a megholt ura kiterítése alkalmával számára fehér ruhát hozott a boldogult ur szobájából, három zsebkendőt, egy óravánkost s egy óratokot elidegenített magának, de többen ő nem bűnös. Ezen tagadás mellett állandóan maradt, minden tanúvallomás ellen, és az elnök szivinditó szavai ép oly kevéssé hatottak reája, mint a fővádlott vallomása, s a tanuk előadásai. A legnyomasztóbb vád, a legrémitőbb gyanú, a fővádlott által sírva előadott tényállás, az elnök ügyesen intézett kérdései s intései, az Isten irgalmára, saját lelkiismeretére s bünbánatára történt szivrázkodó felszólításai egyaránt hidegen hagyták ezen személy keblét, de még szenvedélyes, vagy fájdalmat eláruló kifejezésekre sem fakadt; egyenlő indulatnélküli hangon, bő szavakkal és látszólag csendes tekintettel utasita vissza magától minden vádat, minden gyanút, állandóan mindent tagadván mi ellene mondaték, és azt is tagadván, hogy valamelyik szolgatársával rosz viszonyban lett volna. Ezen vallomások után a további tárgyalás délutáni 3 órára halasztatott. Ekkor a hallgatóság növekedő száma és érdekeltsége mellett, a tanúvallomások kezdődtek. Az első tanú M. Rózsi 13 éves szolgáló. Ez csakanynyit tudott a szomorú esetről mondani, hogy őt akkor éjjel a szakácsné költötte fel, hogy ő a többi cselédekkel a gyertyát vivén az uri lakba sietett, ott minden kályhalyukban keresték a füst okát, mig végre a szakácsné elkialtá magát: az úr szobájából jön a füst, mire oda siettek s a férficselédek s az úrfi. megjelenése vitán, ez az ajtókat bevágatta s igy édes atyja szobájába sietett. A második tanú F. Mária 18 éves hajadon szinte szolgáló azt vállá, hogy este senki sem volt az urnái fián, Szerann urfin kivül, hogy annak eltávozása után ő, a tanú, kötelessége szerint minden külső ajtókat bezárt, azután a cselédszobában leíeküdt, s a gyertyát eloltása szakácsné pedig már előbb lefeküdt. Éjjel őt az inas és a szakácsné költék fel s ezekkel együtt egy dézsa vizzel a kezében sietett azúr lakása felé, hol a szakácsné elkiálta magát: vége az urnák, megfuladt. Harmadik tanú F.János faragó béres F. Marcsa által költetett fel; odajővén az ur ajtajához s látván, hogy a füst a szobából tódul ki, de az ajtót zárva találván, azt ki akarta feszíteni, de előbb az úrfiért ment, azután annak parancsára az ajtót fejszével bevágta s kifeszítette, mire az úrfi a szobába sietett. Midőn tanú a szobába jött az még füstteli vala s az úrfit a szakácsnéval az úr iró szekrénye mellett látta állani. Még egyszer bemenvén a szobába az urat az ágyban akarta keresni, mire a szakácsné mondá : „földön keresse a nagys. urat ne az ágyban." Arról is, hogy a tüz hogy támadhatott az első véleményt a szakácsnétól hallotta.Siettette is a szakácsné az urnák eltemettetését azt mondván, felpuffad ha sokára halasztatik az eltemetés. Más nap reggel látta tanú vádlott Antal apját a cselédszobában, azt is hallotta, hogy az apjának panaszolta, miszeriut a lábát megégette; de többet nem hallhatott, mivel ő kiment a szobából. D. Antal édes anyja, a tanú távolléte alatt fiának fehér ruhát hozott. Szombaton a tanú saját házánál lakomázott D. Antallal, ki bort hozatott s az uj év beköszöntésére odajött aranyosi czigányokkal zenésztetett is. D. Antalnál apró pénzt látott, abból fizette a bort is, s tanúnak azon kérdésére, hogy ezen pénzt honnan vette, D. azt felelte, hogy azt az urfitol kapta. Negyedik tanú H. F e János béres, mi uj körülményt sem hozott fel vallomásában. Ötödik tanú 0. Szerafin a meggyilkolt fia, azt mondja, hogy midőn az ajtót bevágatta s a szobába nyomult, ebben a roppant füsttől nem lehetett megmaradni, azért kijött; az ablakok nyitása után újra bemenvén a szobába, ekkor a szakácsnét már boldogult édes atyja irószekrénye mellett találta, ki őt kérte, hogy csak azt zárná el azonnal. 0 is mondja, hogy a szakácsné a megholt eltemetését sürgette, valamint azt is, hogy a mint kigült, hogy édes atyja meggyilkoltatott, ő is azonnal az inasra s a szakácsnéra gyanakodott, leginkább azért, mert az atyja pénze hiányzott s a szakácsnét már az iró szekrény mellett találta, midőn másodszor a szobába lépett s a megholtat kivitette. Az eset annyira megzavarta őt, hogy sem a szobában lévő vérfoltokat, sem pedig az atyja fején ejtett sebet nem látta; de elsőket nem is láthatta volna, mert a szoba egész padlózatán szalma volt elszórva. Hatodik tanú D. Józsefné, a fővádlott édes anyja, ki fogva tartatik. Bevallja, hogy szombaton reggel Bátorban megérkezvén, fiától a lépcsőzeten egy bugyelárist és egy zacskót kapott, hogy azokat számára eltegye, hogy ő azokat általvette, a nélkül, hogy fiától kérdezhette volna, hogy ezek honnan valók, mert a szakácsnét sarkában látta. Haza mentében a bugyeláris tartalmát ugyan nem, de igenis a zacskót megnézte s látta, hogy ebben füles nagy ezüst pénzek vannak, melyek értékét ő azonban nem tudta. Haza menvén, ö a bugyelárist és a zacskót ajtaja küszöbe alatt elrejté a nélkül, hogy férjének szólt volna. Szerette volna fiától megtudni, hogy mikép jutott ezen tárgyakhoz, de fiával, ki őt kikerülé, többet nem beszélhetett. A fia apját magához hivatván, ezt ő a tanú inté hogy fiától holmi ezüst- vagy más pénznemüeket el ne fogadjon. Hetedik tanú Cs. Mária mint állítja, felhivatott, hogy ^ holtat megmosná. Akkor vette észre, hogy annak feje vérzik s hogy seb van a fején, de nem szólt, mert azt gondolta, hogy elesvén • önmaga sebzé meg magát. Tagadja, hogy azt mondotta volna D. Antalnak és a szakácsnénak: „biz egyformán beszéljenek, mert különben baj lesz" — de bevallja, hogy a szakácsnétól három zsebkendőt, egy órapárnát s egy óratokot általvett, s magánál elrejtett, azon megbizással, hogy a tárgyakat a szakácsné testvérének adná által. Nyolczadik tanú D. József csizmadiamester, a fővádlott édes atyja, templomrablásért, gyujtogatásért, lopásért már több izben vizsgálat alatt állott, büntetve is volt.