Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 30. szám

1 18 Indokok: A felperesi igények olyanok, melyek az előbbi törvények alatt is csak a rendes peruton intéztethettek volna el, mert itt időközben harmadik személy által szerzett jogokról van szó, és az ügy azon kérdés körül forog, váljon és mennyiben támaszthat igényeket egy még 1835. év előtt kiházasitott leány és annak törvényes utódai a szülői, illetőleg nagyszülői vagyonra. Ily örökösödési igényekre nézve, ha azok még az át. ptk. behozatala előtt keletkeztek, az 1852. nov. 29. ősis. pátens 9. §-a azt rendeli, hogy azok a jogigény különbeni elvesztése mellett az át. ptk. hatálybaléptétől számítandó egy év alatt érvényesitendök; jelen kereset azonban csak 1855. oet. 13-án indíttatott, azért is felperesek igényei elenyésztek, s az első bírósági Ítélet — a p. perr. 576. §. alapján azonban összes perköltségek megszüntetésével, megerősítendő volt. (Legf. tszéki döntvény 1859. dec. 20. 14001. sz. a.) Rö£íönt>iró§ági tárgyalás Egerben. Okolicsányi János gyilkosai ellen. Csendes városunk tegnap — márt. 22. — óta élénk mozgalomban létezett, már reggel óta hemzsegett a nép az utczákon s téreken. — A rögtönitélő bíróság készült egybeülni, ítéletet hozandó két bűnös embertárs fölött, a megsértett emberiséget a törvény szigora által kibékítendő két megesett egyénnel, kik megfeledkezvén az erénynek, erkölcsnek és jognak az ember szivébe ültetett szent érzetéről s kötelességeikről, a gonoszság vészteljes örvényébe sülyedtek, s most büntettökért valának lakolandók. Ertem az Okolicsányi gyilkosait. E szomorú eset története ez. Mult évi dec. 30 án azon hir terjedt el városunkban, miszerint okolicsnai Okolicsányi János cs. kir. udvarnok falusi lakában, Bátorban, neje, családja Pesten távolléte alatt, szobájában véletlenül támadt tüz füstjében megfuladt. El is temetteték a véletlen szerencsétlenségnek vélt áldozatja. Eltemettetése után azonban mintegy két hétre a szobájában föllelt vérfoltok s leginkább pénzének az irószekrényéből történt elorzása azon alapos gyanút költé az illetők keblében : miként a boldogult nem az addig hitt baleset következtében mult légyen ki a világból, hanem hogy itt gonosz kéz működött inkább, rablógyilkosság rémitő merényével. A cs. k. egri.megyei tszék a hullát kiásatván s bonczkés alá adván, kisült hogv a gyanú alapos vala, mert az elhunyt feje hátulsó részén tompa eszközzel ejtett oly seb találtaték, mely a szakértők egyhangú véleménye szerint minden körülmény között átalábau (absolut) halálosnak elismerteték, mig ellenbén a hullán feltalált égés foltok állapota félreismerhetlenül azt bizonyitá, hogy azok akkor okoztattak a testen, midőn az már az élettől meg vala fosztva. A további nyomozás leginkább három egyént terhele a gonosztett elkövetésének nyomasztó gyanújával, t. i. az inast, a szakácsnét és ez utóbbinak szeretőjét, egy egri mesterlegényt, ki magát az előnyomozások alatt, saját kezével kivégzé börtönében. Az előnyomozások befejezte után a két főgyanus t. i. az inas és a szakácsné a rögtönitéló bíróság sorompói elébe állítattak s a tárgyalás márt. 22-dike reggeli 9 órára lett kitűzve. Már reggeli 8 órakor kezdett nagyszámú hallgatósággal a lakosság minden osztályaiból megtelni a törvényszék tárgyalási nagy teremé. Tiz óra felé jelentek meg a bírák. Elnök Bokrányi János tszéki tanácsos, közvádló Oberknezevich Árkád államügyész, védők Fenyvessy Ferencz az inas, és Mossóczy János a szakácsné részére. Mély csend uralkodók a teremben, midőn az elnök rendeletére a két vádlott vezettetett a tszék elébe. A fővádlott D — s Antal 22 éves kath. pásztói születésű, kovácslegény, egy középtermetű, sovány, halavány egyén. Az elnök felszólítására töredelmességgel s könyező szemekkel következő vallomást tőn : „Szülőim élnek, van még 2 fivérem és 3 nővérem, iskolába jártam, olvasni tudok; s iskolában jól viselém magamat. Eihagyám az iskolát kovácsmesterséget tanulandó, inas levék, de lopás végett 5 évi súlyos börtönre elitéltettem. Lipótvár börtönében lakoltam bűnömért, midőn 1858. évben Ő Felsége fejedelmi malasztja által kegyelmet nyertem s ugyanazon év márt. 26. haza kerültem. Ugyanazon év jul. havában mint inas léptem Okolicsányi János ur szolgálatjába Bátoriban. Uram jól bánt velem, én is jól viselém magamat, jó viszonyban is valék szolgatársaimmal; csak a szakácsnéval voltam haragban, mert az az ételt nem ugy adta ki nekem, mint illett volna. Későbben azonban a szakácsné is kedvemet keresvén jó viszonyba jöttem azzal is. Sz. Péter Pál napja előtt kijött Egerből Bátoriba a szakácsné szeretője T—n József s akkor azt mondotta nekem a főzőné,jó volna az urat megölni s pénzét elvenni, ő azután szeretőjéhez férjhez menne s avval másutt korcsmát vagy gazdaságot nyitna, nekem pedig szinte jó dolgom lenne. Én vonakodék ezen bűntényt elkövetni azt mondván, hogy ebből nagy baj kerekednék. De a szakácsnő s későbben szeretője is több izben és sok alkalommal újra meg újra unszoltak e tettre, avval biztatván, hogy lehet módot találni, mely által a bajból kikerülünk s tettünk nyereményét élvezhetjük. Többszöri ismételt unszolására végre beleegyeztem. Egyszer már oda is lopództam az uram ajtaja elébe, de nem mervén véghez vinni a bűnös tettet, visszatértem, mire azt mondotta a szakácsné, hogy férfilétemre gyáva vagyok, ő, a szakácsné, nőiétére keményebb szívvel bir. —- Mult évi dec. havában Pestre menvén a nagyságos asszony a kisasszonyokkal, távollétükben újra unszola a szakácsné, míg végre rá szántam magamat a tettre. Dec. 29. délután az öl fa közül kiválasztottam magamnak egy rövid botot melynek végén bunkó vala, s azt szobámba vittem. Azon este vacsora után az úrfi elment a maga lakására, a külső udvarban levő házhoz, én pedig az előkészített bunkós bottal éjfél felé oda lopództam uram ajtajához, mely előtt á szakácsné őrt állott. Az ajtót kinyitottam, az úr háttal az ajtó felé fordulva épen egy kis asztal előtt pipáját töltötte. Én hirtelen oda ugrottam háta mögé s bunkós botommal fejére vágtam, mire az úr azonnal hanyatt esett. Tettem következése annyira elrémített, hogy egészen magamon kívül lettem. A szakácsné azonban azonnal bejött a szobába, a két ajtó közt szalmát gyújtott, hogy tüz támadt s az író szekrényből a pénzt kiszedvén és magához vévén, az ajtót bezárta s eltávozásunkkor nekem azt mondotta, hogy virradtára üssek lármát és költsem fel a cselédeket, hogy tűz van az úr szobájában. Én erre a szobámba mentem, de nyugtom nem lévén — felköltöttem a féhércselédeket, jöttek is mindjárt a szakácsné, M . . . r Piózsi és F . . . e Marcsa, a béreseket is felköltették és a faragó béres F . . . e János az úrfiért ment, s későbben magam is. Az úrfi betörette az ajtót, a szoba füsttel volt 01