Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 26. szám

*V§ nmíYtA'Ál .(MM .OS 102 fii Úíl\ E részben, véleményünk szerint, a birói hatóság az 1854. aug. 9. pátens által felette szük határok közé van szorítva. Mert a hivatalból történendő osztálytétel csak azon esetekben levén határozottan megrendelve, midőn az örökösök között kiskorú, vagy gyámolt létezik (165— 169. §§.), a bíróság a nagykorú örökösök irányában a 171. §. értelmében az osztálytételre csak annyiban foly be, a mennyiben barátságos egyesség megkísértése végett tárgyalást rendel. Ha már most a felek örökrészeik menynyi- és minőség szerinti valóságos kihasitása iránt a tárgyaló bíróság előtt sem tudnak megegyezni, kérdés : el van-e zárva a hagyatéki bíróság hivatalbóli közbenjárása, és perlekedésre kényszeritendők-eafelek? avagy létezik-e módszer, mely; habár az örökösök a 171. §-ban emiitett osztálylevelet megerősítés végett elő nem terjesztik, a bíróság kezét meg nem kötve, az ily esetben sem az állam czéljával, sem pedig a felek érdekeivel meg nem egyező, és biróilag elismert, sőt telekkönyvileg is bekeblezett tulajdonjogok mellett mindenesetre szükségtelen perpatvarnak elejét vegye? A gyakorlati szempontból kiinduló magyar törvényhozás 183% : XIV. tczikkében „hogy a gyűlölködések eltávoztassanak" világos öröködés eseteire nézve választott bíróságot állapított meg, melynek joga lévén az egyes osztályrészeket meghatározni, s felettük sorsot húzatni, határozata, és a sorshúzás eredménye a felekre nézve kötelező erejű volt elannyira, hogy nemcsak a sorshúzástól vonakodó fél helyét más pótolhatta, hanem hatalomkar használhatása is biztosította a választottság intézkedéseit, a melyekkel meg nem elégedő fél csak birtokon kivül kereshetett orvoslást a köztörvénykezés utján. A jobbágyok örökösödéséről szóló 1840: 9. tcz. 4.§-a szinte határozott módot szabott az osztályos felek érdekeinek kiegyenlítésére nézve, a mennyiben a közöttük a közös örökség felett tartandó árverésnek adott helyet, mely akár melyik fél kívánságára lévén sikeresitendő, a többiek belé- vagy nem egyezésétől feltételezve nem volt. Az 1849. év végével behozott ideiglenes birósági rendszer 9. §. k) pontjában az 1836 : XIV. és 1840 : XIII. tczikkekben megállapított osztoztató bizottmány hatóságát a járásbíróságra ruházván át, ez a fentebbi törvények értelmében , ha az osztályos felek örökrészeik iránt meg nem egyezhettek, véglegesen eszközölhette vagy a sorshúzást vagy pedig a közárverést s a jövedéknek felosztását. Ellenben, valamint a hagyatéki tárgyalás ideiglen szabályozó 1852. dec. 17. miniszteri rendelvény (169. §.), ugy az ugyan e tárgyról kibocsátott 1854. aug. 9. cs. kir. nyiltparancs (171. § ) a nagykorú örökösök közti osztályt csak eszményileg engedi eszközöltetni, de az osztályrészek valóságos kihasitása kérdésében szabatosan nem rendelkezik. Azért e téren a bíróságok nézetei különböznek. Egy része ugy vélekedik, hogy habár a közös örökség a ptk. 843. §-a szerint egyik vagy másik fél egyszerű folyamodványára árverés utján felosztható — mindazáltal ez csak a vagyonközösség felbontására irányzott megelőző kereset feletti birói itélét folytán történhetik, mely által a ptk. 830. §. szerint a vagyonközösség felbontása kiHioudatván,a vonakodó ellenfelek az osztálynak akár természetben, akár árverés utjáni eltűrésére szoritandók volnának. Más bíróságok azonban a fentebbi kereset és birói ítélet előzményét szükségesnek nem látván, az osztályt kivánó örökösnek egyszerű kérelmére rendelik el a közös örökségnek árvereztetését. Ez utóbbi nézethez mi is csatlakozunk ; mert midőn valamely hagyaték oly kijelentéssel adatik át okmányilag, hogy abban mindegyik bizonyos hányadrészben például Y3-ad vagy részben részesül, ezáltal nem alapittatik kötelezettség a vagyonközösség állandó fentartására, hanem inkább az egyéni felosztás elve fejeztetik ki,melynél fogva mindegyik osztályos fél eszményileg átíratott örökrészének valóságos physicai birtokba vehetését is követelhetni feljogositatik. E tekintetből a vagyonközösség felbonthatása kérdés alá nem jöhetvén, s azért per tárgyává nem is lehetvén, miután a perek hasztalan szaporítása bizonyosan a hagyatéki tárgyalás czélján kivül esik, nézetünk szerint a ptk. 843. §. értelmében, hahogy a javak minősége a természetbeni felosztást nem engedné, vagy ilyenben a felek meg nem egyeznek, — a hagyományi vagyonnak közárverés utjáni eladatása, és a jövedéknek az átadási okmányban kifejezett aránybani felosztása az egyik vagy másik érdekelt fél egyszerű folyamodására is megrendelhető. E,ea:ffel§őbD- törvényszéki döntvény. Az át. ptkönyv életbelépte e 1 ő 11, de 1850. m á r t. 1. ó t a a nem nemesi ingatlanokra nézve kötött zálogszerződések érvényének kérdéséhez. N.János mint a m—i takarékpénztár elnöke K. Dávidnő ellen keresetet nyújtott bo zálogjogi elsőbbség megalapítása végett, a mennyiben kérte, hogy közös adósuk L István és neje végrehajtásilag elárverezett házának 1400 ftnyi vételárából elsőbbségileg a felperes takarékpénztárnak 1200 ftot tevő követelése elégitessék s fizetessék ki — s annak alperesnő biróilag megítélt s végrehajtással is erősített követelése utánna tétessék. Felperes elsőbbségi igényét arra alapitá, mikép az L. hitestársakkal a kérdéses házra nézve még 1851. nov. 22. zálogos szerződést kötött, mig alperesnő arra zálogjogot csak 1854. márt. 23. eszközlött birói végrehajtás utján. Alperes ellenben azt vitatá, hogy azon 1851. zálogszerződés elsőbbséget nem adhat, minthogy 1850 óta az ily zálogszerződések érvényteleneknek voltak tekintendők, az 1849. dec. 28. rend. a nem nemesi ingatlanoknak ily zálogszerződések általi elidegenítését eltiltván. Az első birósági törvényszék felperest keresetével elmozdította s a költségek megtérítésében elmarasztalta, kimondván : mikép azon 1851-ben kelt zálogszerződés az 1849. rend. alapján érvényesnek nem lévén tekinthető, az alperesnő végrehajtási zálogjoga irányában elsőbbséget nem adhat. (1856. juu. 2. 470.) Az első birósági Ítélet ellen felperes részéről felebbezési és semmiségi panasz adatván be. A cs. k. főtszék az első birósági határozatot megmásítván, az elsőbbségi igénynek helyt adott, és a m—i takarékpénztár 1200 ftból álló követelésének a kérdéses ház árverési vételárábóli előleges kielégítését elrendelte , a költségeket kölcsönösen megszüntetvén. Indokai ezek : Jelen esetben csupán és egyedül csak azon kérdés megfejtése körül forog a dolog, hogy melyik a két peres fél közül elégitessék ki előbb követelésével a L. házastársak 1401 ftért elárverezett házának vételárából, minél tehát azon körülmény, hogy az emiitett ház a birói zálogoláskor nem L. hitestársak nevére, hanem bizonyos M. aszszonyéra volt telekkönyvileg iratva, ép oly kevéssé jöhet figyelembe, mint az, hogy alperesnő zálogjogát nem te-