Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 26. szám

Pest, péntek Márt. 30. 1860. 26. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Az 1854. aug. 9. cs. k. ny. parancsnak 171. §-a. —ch ügyvédtől Pozsonyból. — Legfels5bb-tszéki döntvény az át. ptk. életbelépte előtt stb. kérdéséhez. — Külföldi törvényhozás. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. Előfizetési föl li ivás! Az első évnegyed lejárta közeledvén, tisztelettel kéretnek az évnegyedes előfizetők, hogy előfizetéseik megújítása iránt mielőbb rendelkezni szíveskedjenek. A ,Törv. Csarnok" — jelenleg egyetlen tÖrvénytudományi lap nemzeti irodalmunkban, ezentúl is ezen nagy alakjában hetenként kétszer jelenend meg, — egész évre 6 — félévre 3 ujforint, évnegyedre 1 ffc 70 ujkr. előfizetési díjért. E lap rendes rovatai : 1. Jogtudományi értekezések. 2. Döntvények, melyek főkép a magyar jogviszonyokra vonatkoznak s magától a legfőbb törvényszéktől nyeretnek. 3. Polgár- s büntetőj ogi esetek. 4. Külföldi törvénykezés s törvényhozás. 5. Külföldi Pitaval. 6. Jogirodalmi szemlék. 7. Hivatalosak u. m. csődök, egyességi eljárások, kinevezések, pályázatok stb. 8. Törvénytár. Utolsóra nézve előfordult kétségek folytán kijelentetik : mikép e lapban egész terjedelmükben és hiteles alakban közöltetnek minden jogi rendeletek, melyek Magyar-Erdély országra vonatkoznak; ugy hogy ezáltal minden más források nélkülözhetőkké tétetnek. Ez annál inkább figyelembe ajánltatik, minthogy köztudomásként a hivatalos magyar szövegű Kormánylap megjelenése megszüntetett. Teljes példányok rendelhetők mind a jelen 1860-ki, mind a lefolyt évi folyamból. — A levelek s előfizetések a szerkesztőséghez intézendők : Pest, aldunasor 20. sz. Pest, 1860. márt. 16. A szerkesztőség. Az 1854- ausf. 9-diki cs. k nyilíparancsnak 171. -a —c h ügyvédtől Pozsonyból. Az örökség mikénti felosztásáról végrendelet esetében a ptk. 554—558. §§-ai, törvényes öröködés esetében pedig 732 —734. és követk. §§-ai rendelkeznek. — Az ezen §§-ban világosan megállapított elvek, valamint a 354 — 362. §§. szerint is, az illető örökös bíróilag átadott örökrészének valóságos kihasitatását követelhetvén, méltán igényli figyelmünket a kérdés : mennyire alkalmas a hagyatéki ügyekbeni eljárást szabályozó 1854. aug. 9. nyiltparancs az örökösnek emiitett joga érvényesítését közvetíteni. A hagyatéki tárgyalás főfeladásaul tekintjük, teljes érvényre juttatni azon a p. tkönyvben letett jogelveket, melyek szerint az örökös az őt végrendelet, vagy törvény szerint illető vagyont az előirt feltételek teljesítése után háboritlanul birtokba veheti. Ez irányban alapszabály gyanánt vehető, hogy midőn az eljárás folyamában p eres kérdések elő nem fordulnak, az örökség átruházása akkép eszközöltessék, miszerint az átadási okmány véglegesen szabályozza a haláleset után keletkezett uj birtokviszonyokat, és perlekedés magvát magában ne rejtsen. Mert valamint a „suum cuique" elv gyakorlati valósítása a polgári társaság czéljai közt előkelő helyet foglal el, ugy az állam bölcs törvényekben és a bírói testületek jogszerű működésében kezességet nyújtson az iránt, hogy mindenki törvényesen szerzett jogait háboritlanul élvezhesse. Ha tekintjük a gyakorlatot, mik épen vétetik fogonatba az 1854. aug. 9-ki nyiltparancs, főleg vidéken, számos oly esetre akadunk, melyek a fentebbi elvekkel szemközt sem az igazságszerető bírót, sem pedig a feleket meg nem nyugtathatják. Például, valamely kinyílt örökségre, mely nemcsak ingóságokból, hanem terjedelmesb ingatlan vagyonból is áll, jogigényt tart 4 — 5 személy, a végrendelet nélkül elhalt örökhagyó gyermekei. A hagyatéki tárgyalás kivált a többnyire sok munkával elhalmozott szolgabírói hivatalok előtt néha eltart 1—2 esztendeig. Végre az illeték lefizettetvén az egész hagyaték en bloc átszolgáltatik az örökösöknek a 174. §-ban előirt okmány által, mely a nélkül, hogy a hagyatéki vagyon felsorolásába ereszkednék, kijelenti, mikép N. N. hátrahagyott értéke gyermekeinek Qgyegy negyed- vagy ötödrészben átadatik, s ezzel a hagyatéki tárgyalás befejezettnek nyilatkoztatik. Ámde, a mint a köztapasztalás tanúsítja, megtörténik, hogy a tárgyalás hosszú tartama alatt egyik vagy másik örökös, például a legöregebb fiu, ki az atya gazdaságát vezette, az egész birtokban benmaradván , ugy azt tettleg elfoglalván, ámbár az átadási okmány mellett mind a 4 — 5 örökös tulajdonjoga telekkönyvileg bekebeleztetett, többi testvéreit örökrészeik birtokba vehetésében, sőt használatában is gátolja; vagy pedig a birtok természetbeni felosztását, vagy árverés utjáni eladatását hozzájárulásával elősegíteni vonakodik. Ekkor áll elő azon eset, midőn az örökösök osztályrészeik valóságos kihasitásában megegyezni nem tudván, a birói közbenjárás elkerülhetlenné válik. 26