Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 23. szám

01 gyátnbizottmánynál létezik, az 1855. dec. 15. telekkönyvi rendtartás II. részének 125. §-ra való tekintettel az első folyamodásu országos törvényszék 1858. dec. 7. 25710. sz. a. az eredeti adásvevési szerződés beérkeztéig a vevők részére csak a tulajdonjog átruházása megengedésének följegyeztetését határozta el, egyszersmind a rangsorozat kimutatása végett a F. hitestársak részére a3000ftnyi követelésre nézve a jelzálogjogot is feljegyeztetni elrendelte. Ezen végzés ellen L. testvérek — a ház vevői — folyamodtak, melynek következtében a cs. k. fő tsz ék annak helyt adva, az első bírósági végzést megváltoztatta, és F. Mihály és Teréz hitestársakat jelzálogjoguk bejegyeztetése végetti folyamodványukkal elutasította. .ti'ii ^I'WTKVT Indokok: Annak tekintetében, mert a folyamodó L. testvéreknek 25710—858. sz. a. folyamodványa, melyben az emiitett házrai tulajdonjoguk bekebelezését kérték — felülfolyamodás utján 1859. máj. 2. 613. sz. a. az első bírósági végzés megváltoztatásával a cs. kir. főtszék által oda módosíttatott, hogy a L. testvérek most érintett folyamodványára a tulajdonjognak sem a feljegyeztetése, sem pedig az eredetileg kért bekebelezése vagy előjegyeztetése meg nem adathatik; — ennek folytán az 1855. dec. 15. telekkönyi rendtartás I. rész 71. §. azon feltételének, mely szerint bekebelezések vagy előjegyeztetések csak akkor történhetnek, ha az, ki ellen valamely jog bekeblezendő volna, már maga mint a jószágtulajdonosa bekebelezve legyen, vagy legalább ugyan azon időben bekebeleztessék, végkép nincsen elégtéve, és azért a L. testvérek folyamodásának az első bírósági végzés ellen helyt adni kelletett, s ennek megváltoztatásával F. Mihály és Teréz hitestársakat 25760. sz. a. folyamodványukkal 3000 ft erejéig kért jelzálogjoguk betáblázása iránt, elutasítani kelletett. (Főtszéki ítélet 1859. máj. 2. 616. sz. a.) Ezen cs. kir. főtszéki határozat ellen a jelzálogot igénylő F. hitvesek a legf. tszékhez folyamodást adtak be. A cs. k. legf. tszék azonban e felülfolyamodásnak 1859. dec. 14. kelt legfelsőbb határozata folytán helyt nem adott. A cs. k. legf. tszék azon jogi tekintetek által vezéreltetett határozatában : hogy az 1855. dec. 15. igazságügyminiszteri rend. 1. r. 71. §. szerinti bekeblezések vagy előjegyzések csak azon esetben engedtethetnek meg, ha az, ki ellen valamely jog szerzése kieszközlendő, maga már mint a jószág tulajdonosa bekeblezve van , vagy legalább egyidejűleg bekebleztetik; jelen esetben azonban a F. hitestársak által 1858. nov. 23. benyújtott folyamodvány idejekor a L. testvérek bekeblezési folyamodványa a bíróságnál már be volt ugyan adva, de azok által még a határozat hozatal előtt ismét visszavonatott, miért az első bíróság által a tulajdonjognak 1858. dec. 7. 25710. sz. a. elrendelt betáblázása a főtörvényszék által 1859. máj. 2. s a legíőbb tszék által 1859. dec. 14. 11144. sz. a. megsemmmisittettett. Ez okok folytán F. hitestársak folyamodásának (melyben t. i. a kérdéses tulajdonra jelzálogjogot igényeltek és kerestek) a főtszéki határozat ellen helyt adni nem lehetett. (Legfőbb törvényszéki döntvény 1859. dec. 14. 11145. sz. a.) Külföldi törvényhozói Január—februári szemle. 1. Anglia legújabb jogi reformjai. (Folytatás). A Law s Équity közti különbségek tehát nem alapszanak a méltányosság ethikai fogalmából eredő jogi következményeken. Azok nem másban központositvák, mint csak az eljárás bizonyos formaságaiban, melyek különbözőleg alakultak a law biróságoknál, és sajátszerüleg az equity-féléknél. Az equity bíráskodási rendszer Angliában egyrészt a fejedelmeknek ősi szokások által kifejtett u. n. kabineti igazságszolgáltatására; másrészt pedig az európaszerte elterjedt kanczellároknak nagy fontosságú befolyására és hatáskörére támaszkodik eredeti forrásaiban. — A fejedelmeknek hatásköre a középkori Angliában igen nagy terjedelmű volt, közvetlen intézkedésük s elitélésük alá vonván számtalan nemcsak politikai, közigazgatási, hanem jogi s törvénykezési tárgyakat is, melyek korunkban már rég megszűntek az uralkodó kiváltságai lenni, elintézésük vagy gyakorlatuk központi vagy helyi hatóságokra bízatván. Akkor azon kitűnő jog, a kegyelmezési jog, mely azonban napjainkban is mindenütt megadatik az államfőnek, szinte tetemesben nagyobb terjedelemmel birt, mint bir jelenben. Az nem szorítkozott csupán a büntetőjogi esetekre, a magánvagy küzbéke rombolóinak megkegyelmezésére; hanem kiterjeszkedett nagy mértékben polgárjogi ügyekre is. — Magánosok, kik tán a törvény vagy eljárási formalitások szigora által jogaikban, érdekeikben hátrányt szenvedtek, szabadon járulhattak a magas fejedelmi kegyelemhez, és a pártoltak vagy csakugyan jogsérelmeik orvoslására érdemesek nem ritkán részeltettek a magas kegyekben. E jogot azonban gyakorlani a fejedelem nevében a mindig körükben létezett kanczellárok bízattak meg. Ezek mindent elkövettek, hogy e hatóság körébe minél több tárgyat vonhassanak, hogy jogi intézkedéseiket s határozataikat minél többféle ügyekre kiterjeszthessék. Egy okul szolgált erre természetesen azon tény s törekvés, hogy a kanczellárok önbefolyásukat, tekintélyüket s hatalmukat minél magasbra emeljék; másrészt pedig, hogy a királyi felségnek s hatóságnak némi kárpótlás szereztessék azért, hogy a Common Law-féle törvénykezés a király befolyása alól már majdnem egészen elvonatott. Tudjuk mikép hazánkban is ily kifejlődést s emelkedést nyert a kanczellárok nagy tekintélyű s jelentőségű hivatása. És pedig mint Angliában, ugy nálunk is akkép, hogy hatóságuk nem szorítkozott csupán a közigazgatási ügyekre, hanem kiterjedett a jogélet mozzanataira is , ugy hogy nemcsak politikai (belügyi) hanem jogi hatóságot is képezett. Mig ez uton egyrészt sajátnémü, elkülönzött polgárjogi birói illetőség, és a birósági rendszerben egy egészen uj elem fejlődött ki, másrészt ugyanazon tények kifejlődése folytán egy teljesen sajátszerű törvénykezés, bíráskodási eljárás alapjai is tétettek le. A kanczellárok ugyanis rendesen főkép kezdetben mind püspökökből állottak. Ezek tehát — főkép a belhoni törvények ismeret hiánya folytán is — bíráskodásukban a szabályokat, elveket azon ismereteikből vonták elő, melyekkel az egyházi cánonok és római jogról birtak volt. így nyittatott ut a római és egyházi jognak az angol jogrendszerbe való betolakodására. És minél nagyobb terjedelmet vőn a kanczellár-egyházi bíráskodás,annál nagyobb érvényre emelkedett a római s egyházi jognak befolyása is. És igy mig a rendes *