Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 23. szám

90 rek iiietőségeül azon úrbéri törvényszék, melyhez a birtokosságnak főszékhelye tartozik, mintegy első különbözetül tűnik fel előttünk a régi eljárás irányában a 3. §-nak azon intézkedése, miszerint a különféle igények, melyekről fönnebb, az arányper folyamánál emlékeztünk, az úrbéri torvényszék illetékessége alól kivétetnek s kimondatik, hogy ily — a rendes törvényszékek előtt érvényesítendő igények, az arányositási s tagositási per lefolyását s végrehajtását nem akadályozhatják. Átalában, az úrbéri törvényszék , az arány megállapításában a „status quo"-hoz tartozik ragaszkodni. Szintén érdekes intézkedés az 5-dik §-ban az, hogy a keresetlevél az arányperben minden bizonyíték nélkül is benyujtathatik; mert míg ezen miniszteri rendelet legtöbb részeiben a p. perradt. szabályai hagyatnak meg az eljárás zsinórmértékéül, s mig régi törvényeink szerint is elv volt, hogy „actori incumbit obligatio probandi" — itt, ezen átalános jogelv alól kivétel tétetik, s mintegy előre sejteti ezen intézkedés az emberrel, hogy a törvényhozás itt ismét az arányosítások könnyebb s biztosabb keresztülvitelét czélozza, midőn a szükséges adatok s bizonylatok előszerzésére s fölmutatására a kereső felet előlegesen nem kötelezi, hanem e részben a hivatalos eljárás, maga a bíróság beavatkozása és segédkezése által akar a dolognak lendületet adni. S ugyan ide látszik czélozni a 7. §. azon intézkedése is, miszerint a tárgyalásoknáli eljárás ugyan a p. perdt. szerint eszközlendő, mindazáltal ugy,mint azt „az egyszerű s alapos megvizsgálás" czélja megkívánja. Ezen utóbbi rendelkezés némileg azt is mutatja, hogy a törvényhozás az arányperek tárgyalásaiban fölösleges — sokszor lényegtelen s némelyeknek fölötte bőséges beszédük — és irályuk miatt, hosszadalmas feleseléseket is ki akarja kerülni, szóval nem akar sok teketoriázást engedni, hanem a tárgynak „alapos és egyszerű föltüntetését kívánja. Lehetlen e szép- s átalában minden igazságszolgáltatási eljárásoknál szükségképeni főczélzatnak nem örülnünk; — hogy azonban a szóban forgó miniszteri rendeletnek intézkedései által e czélzat mennviben lón elérve, vagy megközelítve, az egésznek rövid vázlata után látandjuk meg. A. 8 —12. §§. szerint, a keresetnek beadása után a törvényszék tárgyalási határnapot tűz ki a hely színére, melyen egyelőre azon kérdés vitattatik meg, s döntetik el egyességileg vagy ítélet által, van-e helye a kért arányosítás vagy tagosításnak? .... Ez megállapittatván, a bíróság hirdetvényt bocsát ki, vagy csak a hazai hivatalos, vagy egyben a külföldi lapok utján is — menynyiben t. i. valamely közbirtokos külföldön tartózkodása vélelmeztetik, mely hirdetéssel — legalább 30 napra a hazai lapba iktatástól — egy tárgyalást rendel ismét a helyszínére; kijelentvén, miszerint az érdeklett — s a hirdetvényben megnevezendő — közbirtokosok, vagy bár mások is, jogaikat a kitűzött tárgyalási napon, vagy akár később is, az első bíróság ítélethozataláig, — kellőleg ótalmazni el ne mulasszák; — egyúttal kebeléből az úrbéri törvényszék egy ülnököt tárgyalási biztosul, egy tollnokkal együtt kirendel. A különféle jogigények tekintetéből szükséges perbeállás — ingessio — tehát itt, az első bíróságnak ítélethozataláig folyvást meg van engedve, mindazáltal a félnek saját költségére, vagyis ugy, hogy a rendesen megkezdett tárgyalás folyamából fölmerülő eljárások s munkálatok költségei közösen fedezendok a közbirtokosság által, mig ellenben oly költségek, melyek egyes, a kitűzött tárgyalási határnap után beavatkozó feleknek érdekében válnak szükségessé, bezárólag ezeket terhelik. A további 13—18. §§-bau a tárgyalásoknak mi módoni vezetésük — s átalában a tárgyalási biztos teendői, valamint a pernek lényeges menete — valóban quasi in nucleo — adatnak elő. Ezek szerint főkötelessége a tárgyalási biztosnak, először azt kinyomozni, váljon csak az aránykulcs megállapítása — vagy a közös földeknek a szerinti felosztása vagy végre a tagosítás is, forog-e kérdésben? minek ott lehet helye, hol a felperes keresetét csak ezek egyikére terjesztette ki; s a találandókhoz képest mindenikére az érdeklett főtárgyaknak külön jegyzőkönyvet nyitni; — másodszor odatörekedni, — hogy a fenforgó kérdések — mennyire csak lehet, — egyességileg intéztessenek el a felek között. Az aránykulcs iránti tárgyalásnál az 183% : XII. t.cz. által megszabott sorrendet tartozik a biztos megtartani; ha pedig a közös földek elosztása is czéloztatik, a fölmérést s osztályozást eszközölni, valamint a főtárgyalási jegyzőkönyeket az illetékes irományokkal együtt, mindkét esetben az úrbéri törvényszék elhatározása alá terjeszteni stb. — Legnevezetesebb itt a 17. §., mely szerint a tárgyalási biztosnak joga van nyomozásokat s helyszíni szemléket tartani, tanukat s szakértőket kihallgatni s megesketni, s a kérdő pontokat is formulázni. A további szakaszok lényegesebb intézkedései: hogy a főtárgyak fölött Ítélet — mellékes kérdések iránt pedig végzés által kell a törvényszéknek határozni; hogy az ítéletek ellen a fő-s habár öszhangzók is, a legfőbb tszékhez lehet felebbezni; hogy a végrehajtás hivatalból, s a tárgyalási biztos által eszközlendő; hogy a végrehajtás fölött naplót kell a biztosnak vezetnie; hogy perújításnak az arányosítást és tagosítást illetőleg helye nincsen, s a netán keletkezett hibák rectificatio — igazítás — utján, bármelyik félnek a végrehajtás utáni egy év alatt teendő kérelmére helyre hozandók; hogy a nem úrbéri törvényszékeknél folyamban levő tagositási és arányperek ezekhez átteendők s a miniszteri rendelet értelmében átalakitandók; hogy az arányper költségeit az illetők közösen tartoznak viselni; hogy ott, hol úrbéri szabályozás vagy tagosítás eszközlendő, az arány megállapítását hivatalból is kell eszközölni; hogy a telekkönyvezési számok mindenütt megtartatván, a végrehajtás megtörténte iránt az illető telekkönyvi s adósorozati hatóság is értesitendők, végre, hogy az arányositási s tagositási perek nemcsak bélyeghanem egyszersmind postabér-mentesek is. Ez a magyar birtokviszonyokra mindenesetre jelentékeny 1859. nov. 11. miniszteri rendeletnek lehetőleg rövid s lényeges kivonatba foglalt tartalma. (Vége következik.) Legfelsőbb- törvényszéki döntvény Az 1855. dec. 15. ruiniszt. rendelet I. rész 71.§-nak alkalmazásához. F. Mihály és Teréz hitestársak 1858. nov. 23.25760. sz. a. folyamodványt nyújtottak be a p— orsz. tszékhez az iránt, hogy részükre 3000 ftnyi maradékkövetelésük s járulékainak erejéig — sz. alatt Pesten fekvő házra, melylyet L. Ferencz és Amália testvérek a K—féle árváktól megvettek, és melynek nevökre való tulajdonjogi átíratása utóbbiak által 25235/858. sz. a. kéretett s később az orsz. tszék által meg is adatott a jelzálogjog előjegyeztessék. Miután azonban a L. testvérek részéről az adás-vevési szerződés csak hiteles másolatban terjesztetett az országos tszék elé, és abból megérthető volt, miszerint az eredeti a