Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 26. szám

104 E fontosság abban áll,mikép azon felelőségnek mind az igazság kiszolgáltatás biztosítására, mind a bíráskodásnak alaposságára lényeges befolyása van. Az igazság kiszolgáltatásnak biztosítására, mert arra működik, hogy a bíróság eljárásában, intézkedéseiben s határozataiban önálló s részrehajlatlan legyen; hogy a szigorú igazság ösvényéről el ne tántorodjék ; hogy benső meggyőződésében az anyagi s idegenszerű befolyásoknak helyt ne adjon. A bíráskodás alaposságára pedig — mivel azt eszközli, hogy a biró óvakodó legyen, hogy komoly megfontolással legyen minden intézkedésénél, s hogy kerülni igyekezzék minden hibát s hanyagságot, mi a törvénykezési szabályokkal ellenkezik, s mi a felek jogsérelmére s hátrányára vezethet. Mindezeknek eszközlésére lényeges befolyású azon tudat s biztos meggyőződés, miszerint nemcsak bűntetőjogi visszaélések által vonhat a biró magára hátrányokat, t. i. a törvényben kiszabott büntetéseket; hanem hogy bűntető törvény alá nem eshető kötelesség sértésekért s mulasztásokért is feleletre vonható az általa okozott kár megtérítése végett; azonkivül hogy bűntetőjogi kihágásoknál még a törvényes büntetés súlyát is kellend éreznie. Ez utóbbitól azonban el vonatkozva már magában a kártérítési felelőség is oly eszköznek nyilvánult a gyakorlati életben, melynek lényeges befolyása van saját közvetlen érdekeink kímélete végett arra, hogy a biró minél lelkiismeretesebb, s minél óvakodóbb Jegyen minden tetteinél, hogy elháríthasson magáról a kártalanítás által okozandó minden vagyon veszteséget. Különösen nagy hatályú lehet ezen befolyás korunkban, melynek végtelen szükségei vannak, s melyben épen azért az anyagi eszközöknek tisztelete legelső helyen áll. Ily szellem mellett az óvatosság előidézésére alig lehetne hatályosabb szer azon szabálynál, minélfogva minden hibás tett vagyoni veszteséget, tehát ezzel a legfőbb vágyak és szenvedélyek kielégithetésének hátráltatását vonandja maga után. Ebben rejlhet egyik főoka annak, miszerint azon felelőségi kényszer korunk minden törvényhozásában buzgó részvétre talál. Azért annak elvét feltalálhatjuk az ausztriai törvényhozásban is. Megalapította azt neve-, zetesen az átalános polgári törvénykönyv, midőn a 30 fej. a kártérítési jogról rendelkezvén, az 1341. §-ban a kártérítési esetek tekintetéből azt rendeli : hogy a biró vétke ellen (t.i. midőn az kárt okoz a feleknek) a felsőbb hatóság előtt emeltetik panasz; ez a p anaszt hivatalból vizsgálja és itélimeg." Mint hasonlóan a magyar-, erdély- stb. országi polgári perrendben is benfoglaltatik; nevezetesen a 316. s 342. §§ban , melyek szerint, ha a biró nyilvánságos vétség által adott okott a folyamodásra, vagy a semmiségi esetben azoknak kárt s költségeket okozott, azoknak megtérítésében az hivatalból elmarasztandó. Ezen ekkép már előbb megalapított kártérítési felelőség egy legújabb 1859. mart. 12. kelt es. ny. parancsban, mely az ügy fontosságához arányzott terjelemben 22. §-ból áll — tüzetesen s kimeritőleg szabályoztatik — megalapitatván részletesen mind az, hogy mikor van helye , s mily határai vannak ily bírósági felelőségnek; mind az, hogy annak érvényesítésénél mily eljárást kell használni, s mily bíróságokhoz fordulni. Főbb szabályai lényegileg ezekben központosulnak: 1. Helye van, midőn valamely bírósági hivatalnok vétkesen hivatal kötelességének sértése vagy elhanyagolása által valamely félnek kárt okoz, ha az máskép nem pótolható. 2. Kiterjed mind a polgári, mind a katonai bíróságokra, és pedig polgárjogi esetekben épen ugy, mint a bűnvádiakban. 3. A kártérítési kötelesség azonban magában a határozatnak vagy intézkedésnek felsőbb bírósági megváltoztatásából még nem következik. 4. Társas biróságnál a hason véleményt nyilvánítók mind együtt felelősük. 5 Alárendeltekért az előjárók csak akkor felelősök, ha részükről is van vétkesség vagy a köteles felügyeletnek eleget nem tettek. G. Bizonyos esetekben s határig a kincstár is felelős a magánosok káráért; mint a községek is hatáskörükben. 7. A kártérítési igény külön kérvényben az illető főtörvényszék elébe terjesztendő, mi alaposnak látszatván vizsgálat tartatik , akkép , hogy az érdeklettek mind alaposan kihallgattassanak, s mind a panasz igazolása, mind a panaszlott védelme tökéletesen lehetővé tétessék s biztositassék. 8. Ha bűntető törvény alá eső tény mutatkoznék, a bűnvádi eljárás befejezése bevárandó lesz. 9. Határozatot a főtörvényszék hoz tanácsilag — ellene a legfőbb törvényszékhez a folyamodási út nyitva állván — kivévén, ha az ügy elsőleg ott döntetett el. 10. Konoksági panaszok pénz birsággal vagy fogsággal fenyitendők. 11. A károsított félnek véghatározat hozatal előtt biztosítási joga van. 12. Az ezt megelőzött vétkes károsításokra e rendeletből csak az eljárási szabályok alkalmazhatók. Azt hiszszük, hogy ily fontos rendszabálynál, mely törvényhozásunkban igen jelentékeny hiányt pótol ki, s melyet az igazságszolgáltatási biztosítékok érdekében méltánylattal vehetünk; érdekkel veendik juristáink, ha critikai vizsgálat alá veendjük azon elveket, melyeken a z alapszik. Ha nevezetesen az idegen törvényhozások s kül jogélet tapasztalatain okulva, vizsgáljuk váljon szabályai kielégitenek-e minden érdeket; hogy midőn az igazságszolgáltatás részrehajlatlanságát s tökélyét biztosítani törekszenek, nem veszélyeztetik-e másrészt a polgári szabadságot, a magán jogbiztosságot, a panaszlottak s átalában a bíróságok részéről, hogy nem állitanak-e fel eljárási formalitásokban oly akadályokat, melyek a biztosítás érvényesítését meghiúsíthatják; hogy nem nyitnak-e nagyon is tág kaput a magán szenvedélyek általi visszaéléseknek stb. stb. E vizsgálatot megkezdjük legközelebbi számunkban. Döntvények. 1. Az átalános polgári törv. 1089. §-hoz. Bizonyos helyen több földdarabból s birtokrészletből álló jószágnak bírói elárvereztetése vétetett eszközlésbe. — A birtokrészletek elő voltak sorolva terjedelmükkel s becsárukkal együtt; s igy mind mint azon ingatlannak kiegészítő részei jelentek meg, s az mint ilyen szolgált az árverés tárgyául, mint ilyen is vétetett meg a legtöbbet igérés útján. Azonban a vevő az árverési vétel után azt vette észre, hogy egy földdarab hiányzik azon birtokrészletekből, melyeket mint egy egésznek részeit az árverésen megvásárolta. Ezt bizonyosságra hozván, haladéktalanul szenvedett kárának megtérítésére tett lépéseket. A bírói hatóságok nem voltak öszhangzó véleményben, meg nem egyezhetvén aziránt, váljon a fenforgó esetben van-e s lehet-e helye a kártalanítási jognak? Tagadólag határoztak, kik az árverési záradékhoz ragaszkodtak, mely szerint az árverezők önkényt lemondanak minden kármentesítési, vagy az árleszállitási igény-