Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 26. szám

105 ről azon esetre, ha az egyes birtokrészek, azok terjel nie tekintetéből némi különbségek merülnének fel az árverés idejékor, összehasonlítva a becslés idejebelivel. Ezen körülmény az — szerintük — egészen, melyet a fentebbi esetben is láthatunk; minthogy csak arról van ottan is szó, hogy a birtok terjedelmében — bizonyos rész hiányoztával — némi különbség s hiány adta elő magát — minek kárpótolását tehát árverező nem követelheti, mert ezen igényéről önmaga még a vétel előtt lemondott. Ennek terhesek ugyan következményei; de mind az árverező beleegyezésével történt; és: volenti non fit i n i u r i a. Más részről ellenben azon vélemény és határozat nyilvánitatott, miszerint az érintett árverezőnek tökéletes joga van a kártalanításhoz; mert irányában nem arról van szó, hogy a vett birtok egy pár holddal kisebb nagyobb terjedelmű volt-e; hanem arról, hogy hiányzott egy egész földdarab, mely az árverésen mint az árverezendő ingatlannak egyik alkatrésze, tehát mint egyik árverezendő tárgy jelent meg. Ily hiány mellett alaposan lehet mondani, hogy az árverési adás-vevésnek minden feltételei nem tartattak meg, mert az átadás és szerződésteljesítése nem történt akkép, mint kikötve volt; mert nem adatott által mindaz, mi árverési tárgyul jelöltetett ki, mi tehát átadandó lett volna. Ily esetben pedig — ex defectu contractus impleri — kétségbe nem vonható a kártérítési igény. Az átalános polgári törv. 1089. §. ugyanis világosan mondja, hogy:,a bir ói eladásoknál is a szerződések s különösen a csere- és adás-vevési szerződés iránt felállított rendszabályoknak van rendszerint helyük.' — Már pedig adásvevéseknél az 1053, §. azt rendeli: hogy a szerzés csak az adás-vevési tárgy átadása által létesül;1 mint cseréknél is:avalóságos átadás a csereszerződésnek betöltése, mi a tulajdon szerzés végett szükségeltetik (1045. §.). Azért, miután az átadás az eladás betöltésére, a tulajdon szerzésére lényegesen megkívántatik, rendeli a törvény (1061. §.) hogy : eladó tartozik az eladott dolgot a vevőnek átadni és pedig ugyanazon rendszabályok szerint, melyek a cserénél alapitattak meg — az 1047. §-ban — mely azt határozza : hogy a szerződők kötelesek a dolgokat az egyezkedéshez képest, létrészeikkel s minden tartozékkal együtt annak idején, kellő helyen, és ugyanazon állapotban, melyben a szerződés kötésekor léteztek, átadni és átvenni. És épen ez nem történt a kérdéses esetben; mert nem történt meg az átadás. Nem adatott által egy birtokrész, mely árverésnek tehát átadásnak is tárgyául volt kitűzve. És igy az átadás nem teljesítetett akkép, mint annak kellett volna teljesítetnie. Ily esetekben a külföldi törvények sokkal szigorúbbak. Kagaszkodván ugyanis szigorúan ahhoz, hogy a szerződés, ha bizonyos részeiben nem teljesítetik, betöltöttnek nem tekinthető, arra jogosítják fel az ellenfelet, hogy a szerződéstől mint nem létezőtől egészen visszaléphessen, s igy azt egészen megsemmisíthesse. így rendelkezik különösen a í'ranczia törvénykönyv. A mi törvényeink e tekintetben kíméletesebbek, csak arra adván jogot, hogy a sértett fél a szerződés betöltését vagy kármentesítését követelhesse. E kártérítési igény pedig a fentebbi esetben tökéletesen megvan alapitva.Már a polgári törv. 1295. §. határozza : hogy mindenki jogosítva van a kártevőtől azon kár megtérítését követelni, melyet az neki vétke által okozott, okoztatott bár a kár valami szerződési kötelesség megszegése által, vagy a nélkül. És a 919. §. még részletesebben rendeli :ha az egyik fél a szerződést vagy épen nem, vagy nem a kellő időben, a kellő helyen, vagy nem a kikötött módon teljesiti, a másik félnek, a törvényben meghatározott eseteken, vagy világos fentartáson kívül nem a szerződés megszüntetését, hanem csak annak pontos teljesítését és kártérítést van joga követelni. Hogy e szabály a fentebbi árverési esetre mindenben alkalmazható, nem szenvedhet kétséget, miután tény, hogy ott az árverezett vagyon átadása nem történt akkép, mint az meg volt határozva, mert nem adattak át mindazon földdarabok, melyek mint árverezendők kitűzve s hirdetve voltak. Tehát kétségtelen az is, hogy azon árverési vevőnek teljes joga is van kármeutesitést követelni, p. o. a kikötött árverési árnak lejjebb szállítása által. A legfelsőbb törvényszéknek határozata is ezt alapította meg, kimondván : Mi kép oly hiány előfordult án ál a vevő, daczára a fentérintett árverezési záradéknak, fel van jogosítva az eladási árból egy oly Öszveget leszámítani, mely a hiányzott földbirtok bírói becslés szerinti árának megfelelend. Mert a polgári törv. 1089. § szerint a szerződések és különösen az adás-vevési s csereszerződések iránt felállított rendszabályok rendszerint a bírói eladásoknál is alkalmazandók; és fentebbi záradékok csak is oly földbirtokokra érthetők, melyek Állósággal eladattak, és ki nem terjeszthetők oly esetre is, midőn az árverezés alá vett tárgy hiányzik; minthogy egy vevő sem köteleztetik törvényesen arra, hogy a vétel árt egy oly dologért fizesse meg, melyet át sem vett. 2. A polgári törv. 1120. §-hoz. Ujabb időkben az ingatlan vagyon bérlési viszonyaira nézve következő érdekes jogeset fordult elő 1). N. bizonyos városban egy házat tulajdonosától több évre kibérlett meghatározott évi bér mellett, a nélkül azonban, hogy bérlési szerződését a nyilvánkönyvekbe beiktatta volna. Idő közben a tulajdonos oly körülményekbe jővén, hogy házát eladni kénytelenitetett, és egy alkalmas vevőre akadván is, házát annak csakugyan eladta. De mielőtt ezt tevé, elment a házában lakó bérleményeséhez s kérdezé, hogy beleegyezik-e abba, miszerint házát, melyet ő bérben bir, eladhassa; mire a bérlő beleegyezését nyilvánította. Az eladás tökéletesen létrehozatván, az új háztulajdonos a bérlőnek törvényes idő és eljárás szerint felmondott, tekintet nélkül arra, hogy a szerződéses bérlési időből még néhány év volt hátra. A bérlő a felmondást mint törvényesen végzettet, s annak következményeit, mint törvényen alapulókat nem akadályozhatván; de az előbbi háztulajdonos ellen kártéritési keresetet adott be, felszámítva a hurczolkodás költségeit, az új lak kellő helyreállítására szükségelt kiadást, az előbb bérben tartott házba tett beruházásait hátrahagyni kénytelenitetvén, és azon bér különbséget, melyei az újlak bére haladá az elhagyott ház bérét, melyet még néhány évre használhatott volna — és keresete alapjául a polgári törvénykönyv 1120. §-ra támaszkodott, mely szerint: a nyil3) A félhivatalos „österr. Correspondenz" közié e napokban figyelem gerjesztés végett az ez ügyben keletkezett döntvénynek rövid kivonatát.