Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 25. szám

100 A hagyaték addig, mig újra birtokba neui vétetett, uratlan jószág lévén, szükséges egyszersmind azon módot szabályozni, mely szerint az az örökösök birtokába bocsáttassák. A polgári törvénykönyv II. R. 15. fej. e fontos tárgyról rendelkezik s az Örök s ég birtokba vétele iránt elvekül következőket állított föl : 1) Az örökös köteles j ogczimét a bíróság előtt kimutatni s írásban nyilatkozni, váljon az örökséget föltétlenül az az minden teherrel együtt, vagy pedig csak a mennyiben a leltár szerint a tartozások lerovására elegendő, elfogadja-e vagy pedig arról lemond (797. 799 — 809. §§.). 2) Ennek folytán a hagyaték az örökösnek kezelés végett, s ha az őt terhelő tartozások letisztáztattak vagy biztosíttattak, tulajdonába bocsáttatik (810. 816. 817. 819. §§.); de a nélkül, hogy ez által valamely közelebbi örökösnek, örököstársnak vagy egyes hagyatéki javak tulajdonosának előjoga sérelmet szenvedne (823. 824. §§.). 3. A kötelezők s hagyományosok dolga gondoskodni, hogy az örökös feltétlen vagy fultételes nyilatkozatához s követeléseik elsőbbségi jogaihoz képest biztosíttassanak vagy kielégíttessenek. Elővigyázatod jogában áll az örökösnek a hitelezőket hirdetvény által összehivatni (811 — 815. 818. 820—822. §§.). A dologi jogok vagy egyes személyt, vagy több személyt közösen illethetnek. Ez utóbbi esetben a tulajdon vagy egyéb dologi jogok közösségének van helye. A polgári törvénykönyv ez esetben (IL Kész. 16. fej.) arról gondoskodik, hogy az egyes részesnek különjoga, a többi részes-társnak, a közösségből eredő közös jogokkal öszhangzásba hozassék 825. és 826. §§.). E vezérelven alapulnak a következő szabályok: 1) Minden részes egyenlőnek véleményezett vagy egyenetlennek bizonyított részének teljes tulajdonosa. Ő arról, a mennyiben a többiek joga ez által sérelmet nem szenved, szabadon rendelkezhetik, sőt a közösségből ki is léphet. A tagok örökösei beleegyezésük nélkül a közösség folytatására nem kényszeríttethetnek (827. 829—832. 839. §§.). — 2) Az egyesült tagok egy személyt képeznek. A derék vagyon kezelése iránt a részek aránya szerint kiszámítandó szavazat többség határoz ; fontosabb változásoknál azonban a kisebbség jogai biztositandók (828. 833 — 838. 847—849. §§.). 3) A haszonvételek természetben, s ha ez nem követelhető az árverezés folytán kitudott érték szerint aránylag osztandók föl (839. 840. §§.). 4) A közösség megszűnvén a derék vagyon fölosztása ugyanezen mód szerint eszközlendő, s jövő perek ellen okiratok vagy más állandó emlékek ellen biztosítandó 841 — 846. §§.). 5) Ezen emlékek és határok egyszersmind határujitásokra is szolgálnak, s rendszerint a szomszédok közös tulajdonát képezik (850—858. §§.). Iiegfel§őbb-törvényszéki döntvények. Közölve Pestről s s által. H. F. kereskedő ellen a csőd megnyittatván; nője H. R.,kit bukása előtt 1850-ben mint özvegyet vett el, igény keresetet támasztott a csődtömeg ellen, a szoba bútorokat, ezüst szereket s egyéb házi eszközöket, mint hozományát, saját tulajdona gyanánt magának kiadatni kö-vetelvén. Keresetében panaszosnő H. R. követeli, hogy H. F. csődtömege leltárában 2 egész 23-ik és 43 — 142. számok alatt bezárólag leirt tárgyak tulajdonai levén, H. F. csődtömegéből kiválasztandók, és neki kiadandók. Ezen követelés bizonyítására fölhozatik általa 1-ör a B. alatti házassági szerződés, melynek második pontja szerint ő öt szobába való bútorokat hozott férje házához. 2-or a C. alatt a házassági szerződést aláirt A. Sch. és J. B. tanuk által kiállított bizonyítvány, hogy követelő a férjéhez 5 szobára való bútorokat hozott. 3-or Több kereskedő és magányzó bizonyítványa D. alatt, hogy panaszosnőnek még első W. Gr. férjéveli házassága, ugy szinte özvegysége alatt 5 teljesen bútorozott szobája és jól felszerelt háztartása volt, mindenét azután a bukott házához hozván. Annak bebizonyítására, — hogy azon tárgyak, melyek a csődtömeg leltárában 2 — 23., és 43—143. számok alatt följegy ez vék, ugyanazok, melyeket panaszosnő a bukott házához hozott, tehát hogy azok az ő tulajdonát képezik, a bukottat megkínálja a nemleges főesküvel visszakinálás esetében, kész levén önmaga az esküminta szerint igenlegesen letenni arra; hogy az igényelt bútorok, ezüstszerek, házi eszközök és a többi tárgyak az ő kizárólagos tulajdona, hogy ő ezeket a házhoz hozta, és azoknak tulajdoni jogáról soha le nem mondott. Ellen beszédileg tagadtatik, hogy a leltárban 2—23. és 43—143. számok alatt feljegyzett tárgyak felperesnő kizárólagos tulajdona, illetőleg hozománya volna. Lehetséges, hogy özvegységében 5 szobára való bútorai és házieszközei voltak ; miből azonban nem következik, hogy a csőd megnyíltával férjének lakában talált s összeirt bútorok és házi szerek ugyanazok legyenek , melyeket özvegységében birt. Ezen tény körülményt kellett volna felperesnőnek pontról pontra bebizonyítania. A B. alatti házassági szerződés ezt be nem bizonyíthatja, minthogy az abban emiitett 5 szoba bútorok és szerek a házassági szerződés megkötésénél, sem össze nem írattak, sem pedig leltárilag át nem adattak, és a bukottól át nem vétettek. Felperesnő a C. és D. alatti bizonyítványok tanúinak az általuk kiállított tanúsítványokra intézendő megesketésük által akarja a bizonyítást előállítani; minthogy azonban alperes az ily rövidleges bizonyításba be nem egyez, az a polg. prrtás 183. §-a szerint meg nem engedhető. De feltéve is, hogy a tanuk C. és D. alatti bizonyítványukat esküvel is erősitik, vallomásuk még sem jöhet tekintetbe, minthogy ők csak azt bizonyítják, mit a B. alatti házassági szerződés 2-ik pontja tartalmaz, legkevésbbé sem pedig azt, hogy minden egyes darab mi az A. alatti leltárban 2 — 23. és 43 —143. pont alatt leírva van, a felperesnő hozománya volna. — A perrendtartás ellenesen kínált főeskü meg nem engedhető, minthogy H. F. csalás büntette miatt 6 évi súlyos börtönre ítéltetett, — és ép oly kevéssé lehet azt felperesnönek hamis eskü aggálya miatt oda ítélni. Ennek megerősítésére megjegyeztetik : hogy az A. alatti leltár 2-ik pontjában leirt pamlag, 4 támlás és két fodrász szék, nagy virágú divatos kelmével van bevonva; a mily kelmék 1850-ben a bukottal kötött házasság idejekor még nem is léteztek. — Ezen állítás igazságáról annak megtekintése által meglehet győződni. Azért felperesnő elutasítása kéretik. A válaszban ujolag kéretik, hogy a C. s D. alatti bizonyítványok kiállítói a bemutatott kérdő pontokra kihallgattassanak; minek a viszon-válaszban ellen mondatik. Az első biróságu kereskedelmi törvényszék felperesnő keresetének helyt nem adott, s őt elmozdította, s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette. A főtörvszék 2-od bíróságilag következőleg ítélt: A főtörvszék H. R-nak H. F. csődtömege elleni perében különféle bútorok és ingóságok iránti tulajdoni jogának elismerése végett, az első biróságu kereskedelmi tör-