Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 22. szám

88 nevére való telekkönyvi átíratását elrendelte; mi azonban daczára annak, hogy ezen első bírósági végzés az egyik örökösnek közbenvetett folyamodása következtében 1853. jan. 27. kelt rendelvény által főtörvényszékileg is megerősitetett, mégis végre nem hajtatott azon okból, minthogy maga a vevő N. József az eladási ténynek megsemmisítésére, s az átvett kötelezettségektőli felmentésére rendes keresetet adott be. És ezen peres viszály 1856-ig még be nem lőn fejezve. Ennek folytán a kérdéses — s már birói árverezés alá is került ház még tovább is — 1856. év június haváig az emiitett Sz.-féle örökösök nevére Íratva maradt. — Minthogy pedig a p—i törvényszék nem nyert tudomást sem azon árverezésről, sem az abból eredt perlekedésről, midőn egy más hitelező -- egy közjótékonysági intézet, mely E. P. által képviseltetett, ugyanazon Sz.-féle örökösök irányában 1573 frt követelés erejéig elmarasztaló ítéletet nyervén, részére a végrehajtás elrendeltetett, és a zálogolás s becslés teljesítetett is, a p —i törvényszéknek 1856. jun. 16. 11,217. sz. a. végzése által azon örökösök nevére irt háznak nevezett E. P. által képviselt intézetnek, mint hitelezőnek részére teendő elárverezése ujolag elrendeltetett. — Az első hirlapilag is köztudomásra juttatott árverés (1856. aug. 23.) minden eredmény nélkül maradt, minthogy egy vevő sem jelent meg. A másik árverési határnap 1856. sept. 30. tüzetett ki, s ez hírlapok útján is kihirdettetett; és e határnapon az illető árverési jegyzőkönyv bizonysága szerint az illető árverezett ház V. Gyulára P. teljhatalmazottjára, mint legtöbbet ígérőre üttetett le — de a 4,188 frtnyi becsáron alól csak 4065 frt öszvegért. — Minthogy azonban ezen árverezés (1856-ban) mindenben megfelelt azon szabályoknak, melyeket a polg. perrend. alapított meg; s minthogy bíróságilag is ilyennek találtatott s nyilvánitatott ; következése volt, hogy az 1856. okt. 13. törvényszéki végzés által az árfelosztásra határnap jelöltetett ki, s az 1856. dec. 4-re tüzetett ki, mire a peres felek, vevő s az összes jelzálogos hitelezők meghivattak. Azonban mielőtt az létesülhetett volna, az érdeklett örökösök 1856. okt. 31. és 1856. nov. 3. az árfelosztást elrendelő törvényszéki végzés ellen a főtörvényszékhez folyamodást adtak be; mi, mint kellő időben benyújtott fölebbezési folyamodvány, elfogadtatott. E szerint jelen peres ügy a főtörvényszék határozata alá került, megjegyezvén még, mikép jelen ügy összefüggésben van azzal, mely T. mint egyik Sz.-féle örökös által a vételtől visszalépett N. József ellen intéztetett. Az örökösök folyamodása s illetőleg semmiségi panasza folytán, a cs. kir. fő törvény szék által következő határozat hozattatott. „A fő tör vény s z ék G. T. és S.-nek folyamodását s illetőleg semmiségi panaszát az orsz. törvényszéknek azon végzése ellen, melynél fogva az S.-féle háznak elárverezése tudomásul vétetett, s egyszersmind az árfelosztásra határnap tüzetett ki, elfogadhatónak nem találván, az első bírósági végzést, a mennyiben a jelen végrehajtási ügyben az árfelosztás veendő eszközlésbe, helybenhagyja, és annak a további eljárás létesítését meghagyja. Mert az által, hogy jelen végrehajtási perben a keresztülvitt három végrehajtási fok ellen sem a hitelezők , sem a folyamodók, kiknek pedig mint végrehajtást szenvedőknek arról tudomással kellé birniok, panaszt nem emeltek annak idejében, az egész végrehajtási eljárás egészen az árfelosztás tényéig jogerőre emelkedett, valamint azon körülménynél fogva is, minthogy N. legtöbbet ígérőnek az 1852-ki árverezéskori vételtől való visszalépése folytán bekövetkezett végrehajtási felfüggesztés alkalmával, mind e hitelezők, mind a végrehajtást szenvedettek teljesen elmulaszták jogigényeiknek további érvényesítését, következik, hogy azon korábbi végrehajtási tény olyannak tekintendőVmint a melytől a felek visszaléptek, és a mely tény tehát tovább valamely panaszra semmi jogalapot sem nyújthat (1858. febr. 17.). A cs. kir. Ieg fe 1 sőb b törvényszék részéről következő ítélet hozatott: E. Pálnak (mint bizonyos közintézet képviselőjének), S. örökösük elleni végrehajtási perében, melyben az országos törvényszék s főtörvényszék a kérdéses árverezést helybenhagyandónak, s az eladási árnak felosztását eszközlendőnek határozta, ezen alsó bírósági egyenlő Ítéletek ellenében S. örökösöknek félülvizsgálati kérelme elfogadtatik, és az említett alsó bírósági végzések, mint azon 1856. jun. 16. 11,217. sz. a. végzés is, minél fogva az S.-féle p—i háznak árverezése megengedtetett, megsemmisitettnek, az azokra következett végrehajtási árverezési tények semmiseknek s érvényteleneknek nyilvánitatnak, és az árverezést kérelmező E. P. tekintettel a már 1852-ben létesített végrehajtási eladásra, kérelmétől elüttetik, és a polg. perr. 520. §. utasitatik. Indokok. A mellékelt periratokból kétségkívül kitetszik, hogy a 608. számú ház P—n már 1852-ik évi december 20-án birói végrehajtás utján elárvereztetett, és a vevő ~N. J-re mint legtöbbet ígérőre ráüttetett; és ezen árverési tett bíróilag is megerősíttetett, és a vevőrei átirás elrendeltetett. Ily a birói árverésen ráütés által megkötött eladás visszavonhatlan, polg. perrendtartás 517. §-a szerint. Ezen birói tettből, mely mint kitetszik, sikeresen eddig még senkitől sem támadtatott meg, s ennél fogva már rég jogerejűvé vált, mind a vevőre, mind pedig a végrehajtást szenvedőre a végrehajtást vezetőkre, s a betáblázott hitelezőkre nézve bizonyos jogok támadtak. Az utolsókra nézve, különösen a polg. perrendtartás 520. §. azt határozza, hogy ha a vevő az igért legmagasabb összeget a kiszabott határidő alatt le nem fizetné, mi N. J-nél bekövetkezettnek látszik lenni, — minden betáblázott hitelező, vagy maga az adós is feljogosítva van a jószág még egyszeri elárverését minden ujabb becslés nélkül a fizetést mulasztott vevő költségre kérni. A vevő a végrehajtást szenvedőnek és azt kérőnek, ugy szinte a betáblázott hitelezőknek az igért vételárért és minden kárért felelős marad. Ebből következik, hogy a betáblázott hitelező E. P. ki egy közintézetet képvisel, csak azon joggal birt, melyet a perrendtartás 520 §-a enged, és' nem tekintheté magát arra jogosítottnak, hogy saját nevében kamat követeléseért új végrehajtást kérjen; főkép minthogy a korábbi birói árverési ténynek ő előtte mint betáblázott hitelező előtt ismeretesnek kellett lenni; ép oly kevéssé engedhették meg a bíróságok az ő kérelmére ezen birói végrehajtást, minthogy nem lehetett a megtörtént s jogerejére emelkedett végrehajtásról tudomással nem birniok, és az új árverés megengedése által, az előbbi végrehajtást intéző és a betáblázott hitelezők meghallgatása nélkül, ez utóbbiak jogait meg nem sérthették. Ezen törvényellenes eljárás semmikép sem igazoltathatok, az orsz. főtörvényszék 1858-ik évi febr. 17-kén 13,113. sz. a. végzésének indokaiban kifejezett azon feltevés által, mintha az illető felek az 1852. évben T. J. javára eszközölt s árverésig keresztülvitt végrehajtástól, melynél N. J. mint legtöbbet Ígérő az illető házat meg-