Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 20. szám

80 minthogy a íöldkönyv sem olvastatik fül, a hibák ki nem javíttatnak. De nem ritka eset az sem, hogy a munkálkodó mérnök a térképet- gyakran ugy rajzolja, hogy a hol számítása szerint az authenticationalis vonal kijegyeztetni fog azon helyen pontos munkálat tapasztaltassák, s igy, ne kelljen ujabban dolgoznia. Ezek s hasonló más esetek is, melyek főleg kihasitásnál szintén nem csekély számmal szoktak előfordulni — mutatják, hogy tehát a telekhiányok nem egyedül földesúri foglalásokból származnak, s következéskép, hogy a földesúr nem tartozik föltétlenül az úrbéri állományok hiányait kipótolni. Ha az adott jogesetekből szabadna mindenkor általános hatályú jogelveket is meritni, e véleményem támogatására fölhozhatnám a kétegy házai úrbéri szabályzásnál (a nagyváradi kerületben), s a mándoki rendezésnél előmerült azon eseteket is, melyeknél fogva az állományhiány miatt volt földesuraik ellen panaszkodó jobbágyok, a főtörvényszék ítéletei szerint legközelebb szintén elmozdittattak, annál is inkább, mivel nem bizonyították be, hogy a hiány a volt földesuraságnak 1820-ban innen tett foglalásából eredt légyen. Ily esetek azonban, habár tájékozok is, analóg következtetéseknél többre nem vezethetnek, s azért azt mondom: hogy midőn foglalásról és állományhiányról van szó, nagyon megfontolandó, hogy mily okok idézték elő ezen hiányt. Mészáros Károly. l,egfel§őDD-töi,vény§íéki döntvények. Közölve Pestről. s — s ur által. Bizonyos K. István b—i lakosnak adósági követelése levén H. K. ellen, miután az neki megítéltetett (83 pfrt 48 kr. erejéig) a végrehajtás is elrendeltetett, s annak fejében adós H. K-nak azon apai öröksége, mely anyjánál özvegy H. Imrénél létezett lefoglaltatott. Ez után azonban felperes a végrehajtási második fokozat alkalmaztatásáért nem folyamodott, hanem e helyett maga özvegy H. Imréné ellen adott be keresetet az illető szolgabírósághoz, mint ez ügyben első folyamodási bírósághoz, azt kérve, hogy özvegy H. Imréné a közte s fia az adós H. K. közti osztály tételre szoritassék, s ő utóbbinak részéből kielégitessék. — Alperes özvegy H. Imréné ellenbeszédjében helytelennek állítja e keresetet, mert a végrehajtás csak az elmarasztalt javaira intéztethetik, és felperes nem bizonyítja, hogy nála az adóst illető örökség léteznék, s igy a polgári törvény 811. 812. §§. szerint osztályt kérni sincs joga. — Erre felperes válaszolá : mikép alperesnő fiával az ő kijátszására szövetkeze, s ez okból tagadja az örökség nálalétét, a felmutatott (./. s .*/ a.) hivatalos bizonylatok kétségtelenné tevén, hogy alperesnő a kérdéses vagyon birtokában létezik. — Alperes viszonválaszában is megmaradt azon állítása mellett, hogy birtokában semmi idegen jószág sincsen, s mindaz mit bir, egyedül csak őt illeti. Az illető szolgabiróság, mint első bíróság felperesnek érintett keresetét megalapította és alperesnőt özvegy H. Imrénét elmarasztalta. Alperesnő ez ítéletet törvényes időben fölebbezé. Indokolása abban központosult, miszerint őt saját vagyonából más adóságának kifizetésére szorítani nem lehet; és ő mint senkinek sem tartozik, ugy senki részére sem marasztaltatok el. Az ítéletben hivatkozott törvények jelen esetre nem alkalmazhatók, s indokai mind puszta feltevéseken alapszanak. Azért is a fentebbi ítélet megsemmisítését vagy megváltoztatását, s költségei megítélését kéri kimondatni. A fölebbezés megengedtetvén az illető főtörvényszék következő ítéletet hozott: „Az eljáró cs. kir. szolgabírói hivatalnak mult évi 2G64. sz. alatt hozott ítéletét megmásítván, felperest keresetétől elmozditandónak és mint pervesztettet alperesnő részére 2 pfrt 12 kr. perköltség, s 10 pfrt ügyvédi munkadíj fizetésére kötelezendőnek találta, következő indokoknál fogva." Indokok. Alperesnő a kérdéses birtokot özvegyi jogon, mely joga az ősiségi pátens által is megerősitetik, birván; következőleg az ily birtokot egy harmadik adósága miatt lefoglalni nem lehetvén, felperes különben is azt, hogy adósa H. K-nak az özvegyi jogon birt javakban örökségi része volna, ki nem mutatván; keresetétől elmozdítandó, s mint pervesztett fél az alperesnőnek okozott költségekben a polg. perr. 573. §. értelmében elmarasztandó volt. A legfelsőbb törvényszék a fölülvizsgálati kérelem következtében következőleg határozott : „K. István felperesnek özvegy H. Imréné mint alperes ellen, a m. cs. kir. szolgabiróság előtt alperes és fia K. között a felperes részére összeirt vagyonbani osztálytételre való szorítás, s ennek lefoglalt részéből 83 pfrt 48 kr. tartozásának kielégítése iránt indított; ott 1855. jul. 14-kén alperes elmarasztalásával elitélt, ennek fölebbezésére pedig 1855. nov. 6-kán 6813. sz. a. a cs. k. főtörvényszéken alperes fölmentésével megváltoztatólag felebbezett perében, a cs. k. legfőbb törvényszék felperes által kért felülvizsgálat folytán, a másodbiróságnak felmentő Ítéletét mind a három bírósági költségek mellőzésével, következő indokolásnál fogva helybenhagyta. Indokok. Minekutána felperes nem is egyszerűn a részére történt első fokozatú végrehajtás második fokozata elrendeléseért folyamodott; hanem a helyett alperest jelen perbe idéztetvén, az utóbbi közt és annak fia H. Kálmán a felperes elmarasztalt adósa közt teendő osztálynak, és az erre bekövetkezendő kielégítésének elrendelését kérte, ez esetben jelen keresete megítélhető annál kevésbbé volt, mivel azt, mit ily helyzetében a dolognak bebizonyítania felperes kötelessége lett volna, hogy t. i. adósa, az alperes által birt javakban valamely, és mirészbeni? kizárólagos vagy csak közösségi joggal is bir, nemcsak, hogy ki nem mutatta, sőt azt, mi sem a perbeli iratokból eddigelé ki nem tetszett, sem alperes által elismerve nem volt, hogy t. i. alperes a kereseti javakat özvegyi joggal birja, felülvizsgálati kérelmében önmaga nyilvánitá; — és igy alperes sem azért, mert a felperes adósának anyja, sem azért, mert az általa birt vagyon igen sok — felperes nézete szerint — oly igénytelen asszonynak mint alperes, fiának általa el nem vállalt adóssága kifizetésére, ugy e fia osztály részének, mely akár létezését, akár kinyiltát illetőleg be nem bizonyittatott, kiadására kötelezhető nem volt. A perköltségek kölcsönösen megszüntettek, az alsóbb bírósági ítéletek különböző volta miatt (1856. sept. 24. 5300. sz. a.). Ezen peres úgygyel közelebbi kapcsolatban áll egy másik, mely az által állt elő, hogy a fentebbi perben adóskent előfordult H. K. nővérével H. M.-val anyjuk özvegy H. Imréné ellen, ki az előbbi peres viszályban al-