Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 17. szám

69 szolgálhatott volna, hacsak a gróf B. C. E. alatt érte vetést nem igér. És ebben fekszik a méltányos igazság a gróf részéről, mivel felperes az A. keltekor nem tudhatá, mikép irója sejti, hogy az akkori körülmények között nem fog tanya visszakerülhetni; mint nem képzelheté azt sem, hogy a tanyáért assignált vetést sem fogja kiadatni. 2. Ezek folytán nem áll azon Ítéleti indok: a B. C. E. alattiakban semmi ujabb feltétlen kötelezettség nem foglaltatik. Mert ott nyíltan áll, hogy föld helyett vetést kapjak. 3. Felperes nem az A. okiratra ajánla póthitet, mint az ítéleti indokok végszavaiból érthetni, hanem a keresetébeni mondottakra s azokra, miután mellette szóló a B. C. E. okiratok mellékeltettek, főesküt nem ajánlhatott. Különben bármily nevü legyen is az eskü, azt tiszta lelkiismeretével ajánlja, s kínálja vissza alperesnek az ellenkezőre, hogy t. i. az felperesnek soha sem ígért a tanya helyett sem kárpótlást, sem vetést — mire alperes csak puszta tagadással felelt. Puszta tagadás pedig a B. C. E. okmányok ellenében nem ér semmit; s ha ezen B. C. E. okiratokból a bíróság a tanyaérti kárpótlást nem következtetheti, akkor azt Esküvel kell eldönteni. 4. A tanyaföld terjedelmét az alperes kétségbe nem vonta. — És gazdálkodás mellett, egy holdból 6 frtnál többet bekaphat. A fő törvényszék ezen elébe terjesztett ügyben következőleg itélt: „A cs. kir. orsz. főtörvényszék K. János felperesnek gróf S. alperes elleni ügyében 2430 pfrtra számított elmaradt szolgálati díj végett, melyben a pesti cs. kir. orsz. törvényszék, az 1856. évi sept. 16-kán benyújtott kereset alapján még f. évi april 16-kán történt beesomózás után, f. évi máj. 25-kén 7,387. sz. a. kelt ítéletével felperest elutasította, s az ellenfélnek okozott 19 frt 27 krból álló perköltségek megtérítésében elmarasztotta, — ennek fölebbezése folytán az első bírósági ítéletet következő okoknál fogva helybenhagyta." Indokok: a) Az A. alatti okmányosak feltételes Ígéretre vonatkozik, és felperes nem bizonyította be, hogy az utólagos B. C. és E. alatti oklevelek egy más ígéretre vonatkoznának; és azt, hogy az A. alatti kötelezettségnek fültétele létésitetett légyen, felperes még kevésbbé bizonyította be. b) Felperes igyekezik ugyanazon körülményt, mintha az eredeti A. alatti kötelezettségben későbbi ígéret által az ő javára újítások történtek volna, felajánlott eskü által bebizonyítani; — de minthogy ő az esküt az írásbeli eljárásban kellőleg nem formulázta, s minthogy a tartozási összeg ilyféle csak átalánosságban szóló eskü által meg nem határoztathatik, — ennélfogva a törvényszék ilyféle határozatlan bizonyítást tekintetbe nem vehetett. — (1857. év dec. 9. 8,288, sz. a.). A két első öszhangzón szóló Ítélet ellen felperes rendkívüli fölülvizsgálati kérelmét adta be, különösen az Ítéleti indokokban emiitett eskü mikénti ajánlása kérdésében a fél a vétlen hibának oka nem lehetvén. Azt különösen azzal indokolja, hogy a főtörvényszék fölebbviteli kérelme 2-ik pontját (1. fent.) kellő figyelembe nem vette; s mivel felperes azon hitben volt, hogy a B. C. E. alatti okiratok mellette harczolván, főesküt nem ajánlhat, mit ezennel a polg, perr. 260. §. értelmében felajánl; miért vagy felperesnek meg kell engedni keresetére esküt tehetni, vagy alperest az ellenkezőre felhívni; vagy egy új esküminta kidolgozására határnapot adatni; mik mind a legfőbb törvényszék körébe tartozván, kéri a rendkívüli utoni íelterjesztetést. A legfőbb törvszéknek ítélete arra követzőleg szól : „K. Jánosnak mint T. J. ügyvéd által képviselt felperesnek gróf S. mint alperes ellen 2430 pfrt elmaradt szolgálati díj és járulékai iránt indított, s a pesti cs. kir. orsz. törvényszéken 1857-ik május 25-kén 7,387. sz. a. felperes elmozdításával, s ennek fülebbezésére, a pesti cs. kir. orsz. főtörvényszéken 1857-ik december 9-kén 8,2 8 sz. a. helybenhagyólag elitélt perében , a cs. legfőbb törvényszék ő cs. k. apóst. Flge nevében f. évi január 8-ról 5556. sz a. az egybehangzó alsó bírósági ítéletek ellen felperes által közbe tett rendkívüli fölülvizsgálati kérerelemnek a felülvizsgálati költségek mellőzésével a mellékelt okokból helyt nem adott, s kérelmezőt 10 pfrt konoksági büntetésben marasztalta." Indokok. „Felperes azt, hogy azon körülmény, melytől az A. szerint, a tanyaföld iránti ígéret föltételeztetett, bekövetkezett legyen, nem is állítván, azt pedig, hogy azon feltételre nézve később ujitás vagy módosítás történt volna nem igazolván, s a rendellenesen felhozott főesküveli bizonyítás által nem is igazolhatván, az elmozdító alsó bírósági egybehangzó ítéletek ellen közbe tett rendkívüli felülvizsgálati kérelmének a polg. perrendtartás 335-ik § a értelmében helyt adni nem lehetett, s kérelmezőt az ellenfélnek fölülvizsgálati költségei nem levén, a 352. §-hoz képest konoksági büntetésben marasztalni kellett. (Legfelsőbb törvényszéki döntvény 1858. június 8. 5556. sz. alatt). A konoksági büntetésben elmarasztalt felperes ügyvédje annak elengedéseért folyamodott, mert 1. Nem konokságból kért rendkívüli fölülvizsgálatot; mert nemcsak a felmutatott B. C. E. alatti okmányok alapján kért kedvező ítéletet, hanem az emberiség és méltánylat szempontjából is. 2. Maga alperes elismervén perbeszédében, hogy az igért vetést holdankint csak 36 krért lehetne tenni, némi kárpótlást mégis hitt nyerhetni. 3. Mert szegény családos feje ugy sem viselheti még a perköltségeket sem — s igy védője kettős terhet viselne. 4. Ez az első esete. A legfelsőbb törvényszék a közvetlenül hozzá felterjesztett kérelmet elutasította, azon tekintetből, miszerint a konoksági büntetés nem a folyamodóra, hanem az általa képviselt félre mondatott ki, s mivel a folyamodásban nem is hozatik fel oly fontos ok, minélfogva az ugy is kis mértékre szorított bírságot elengedni lehetne (1858. 11,548. sz. a.). Külföldi törvényhozásjanuári szemle. Daczára azon válságos helyzetnek , melyben Európa államait jelenleg látjuk , inkább a külföld bizonyos pontján nyilvánult önkényszerű vágyak s törekvések, mint felsőbb, nemesb érdekek következtében ; folyvást ujabb és ujabb jelei tűnnek elő a jogi élet tökéletesítésére irányzott törvényhozási működésnek. Világos bizonyítéka ez azon nagyszerű fontosságnak, mellyel az igazságszolgáltatási ügy bir minden államban, melyről a legkomolyabb események közepette sem lehet feledkezni. — Ennek tényei között különösen kiemelendőnek mondottuk a b e lg i u m i bűntető codex tervét, mely újólagos tárgyalás alatt van. Kiemelendőnek azon nemes iránya által, mely különösen a büntetések túlszigorának enyhítésében, némely büntetési kegyetlenkedések megszüntetésében, a beszámításnak szigorú jogelvekre való fektetésében nyilvánul. Ezzel főkép a frank codé irányában nagy haladást tűntet fel. melynek korunkhoz nem illő szigora közroszalásnak tárgya. Haladását mutatja, mikép a halál büntetést több mint 60 esetben más büntetésre változtatta át, és azt csak 4 esetben tartotta meg, t. i. súlyos körűimé-