Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 17. szám

GS Ül. \)\V)Í gosan föl nem tartotta volna," Már érintettük, ezen §-ok főbb mozzanatait; miért is e hivatkozásnál csupán azt szükség kiemelnünk, hogy itt a zálogos sommá és javitásokbeli viszonkövetelésekre vonatkozólag az értetődik 1) hogyha a megperlett zálogtartó a visszaváltási per ellenbeszédében a zálogos sommá s javítások fejébem viszonkövetelését nem tartja föl s nem igazolja; — a bíróság köteles legyen mégis a jószág kibocsátását elhatározni; — 2) ha a viszonkövetelések kiderítve s bebizonyítva vannak; a bíróság itéletileg mondja ki, miszerint a zálogos sommá s kiszámított javítási költségek leszámítása mellett, a jószág 14 nap múlva átadandó. Ez teljes öszhangzásban van régibb törvényeinkkel, különösen Verbőczy Hárm. K. 82 czimével és az 1655. 52-ik t. czikkel, melyek szerint, ha a zálogos jószágon fekvő terhek előadva , igazolva s kiszámítva (liquidálva) vannak: azt ki kell bocsátni. Egy lényeges eltérést mindazonáltal szükség észrevennünk, azt t. i. hogy régibb törvényeink szerint, ha valaki gonosz akaratból vagy csupán nyerészkedési vágyból nem akart liquidálni, s e miatt a kiváltandó jószágot is letartóztatta: Ulászló I. dr. 65. s Mátyás VI. d. 25-ik czime szerint az egész zálogos összeget elvesztette; — a jelen perrendtartás szerint pedig bebizonyítva levén a kereseti jog, akár liquidál, akár nem a zálogtartó, viszonkövetelését el nem veszti ugyan a zálogtartó , de a jószágot kénytelenittetik kibocsátni. MészAros Károly. Lesfel§ől)l)-<örvéiiy§zélii döntvények. Közölve Pestről. s — s ur által. A tiszai vidéken még 1844-ben gr. S. bizonyos K-t ispánnak fogadott fel egyik jószágára, kinek fizetésül bizonyos urasági taksás pénzek s malom rész beszedésén kivül egy tanyának — de csak feltételesen — az egész szolgálat idejére kiterjedő használatát is kötelezte. Az ez iránt kelt és sajátkezüleg irt levele igy hangzik: „1844. jun. 27. K-nak NN. helyéni ispánnak fizetése leszen minden — — városbeliektől beszedett pénzekből a tizedik rész, és az engemet illető malom vám. Ha egy tanyaföld visszakerülend, annak az használtatása is neki a szolgálat ideje alatt fog engedtetni." Mivel azonban e tanya használat leendett a szolgálati jövedelemnek legfontosb része, s mivel egy olyannak visszakerülése azon évben bizonytalan volt, az ispán egy másiknak, vagy hason haszonvételnek kiadatását sürgeté; minek folytán a gróf helyette annak megfelelő arányban jószágfelügyelője által vetést igért kiadatni. Saját levele igy tartalmazza: „K. ispánnak 1844. sept. 26. (A bevezetés több más tárgyakról szól) A. inspektor ur . . . városba minél hamarabb bejövend, és ispán urnák a . . . város határban vetést fog assignálni." Minek folytán a jószágfelügyelő 1845. mart. 4. (C. alatt) kelt levele szerint a tanya helyett, bizonyos ottani özvegy haszonbéri földje s tanyája használatának átengedését ígéri. — Mindezek azonban csak Ígéretek maradtak, bár folyvást és számtalanszor szorgalmaztattak. Az ispán sem a tanyát, sem más pótlékot nem kaphatta meg; mig végre 1853-ban kilencz évi szolgálat után uraságát elhagyta, szolgálatából kilépvén. És mivel még akkor sem kárpótoltatott, 1856-ban a pesti orsz. törvényszékhez a gróf ellen keresetet adott be, melyben a 45 holdnyi tanya 9 éven át elmaradt használatának pótlásáért és illetőleg mint fizetetlen maradt szolgálati bérét 2,430 frtot és járulékait 1853-tól számítót 6°/„ kamatokat kér kifizettetni, a használat értékéül a holdankint ott állítólag fizetni szokot 6 frt évi haszonbért vévén fel, mi 9 év alatt 2,430 frtot tesz. Alperes részéről ezen keresetre adott ellen beszéd abban központosult: hogy felperesnek az A. okmány szerint feltétlenül csak a taksásokról beszedendő pénzek tizede volt kikötve, mit fél is szedett; mig ellenben a föld használata csak föltételesen igértetett, t. i. ha valamely tanya visszakerül; és e feltételnek teljesültét felperes nem bizonyította. Ily értelemben vivák a B. C. alatti levelek is. Ő azonban hanyagsága folytán egy tanya visszakerülését sem eszközlé, sőt még a beszedett pénzekről sem számolt; megemlítve, mikép az ily tanya holdakról csak 36 kr. bér szokott fizettetni, s az emiitett tanya csak 15 holdból áll. — Felperes válaszában esküjét ajánlja fel arra, hogy a gróf mindig hitegette a tanyaföld kiadatásával, s azzal, hogy majd egyszerre teend azért eleget — csak a pénzeket iparkodjék beszedni: vagy kéri, hogy a gróf tegye le az ellenkezőre, hogy t. i. esze ágában sem lett légyen azt tenni. — Alperes az esküre azt nyilvánítja, hogy részéről az nem szükséges, mert nem tagadja, hogy akart s igért adni tanyafóldet — az A. szerint, ha egy olyan visszaszereztetik neki. Az első bíróság ítélete (1857. máj. 25 7387. sz. a.) következő: Felperes jelen gróf S. ellen támasztott keresetétől elüttetvén, tartozik alperesnek perköltségül 19 frt 27 kr., ezen itélet jogerejüvé váltával nyomban különbeni végrehajtás terhe alatt lefizetni. Indokok. „A keresetnek támogatására felperes A. B. C. alatti okiratokra hivatkozván, és azt állítván, hogy neki, midőn 1844-ben alperes gróf S. ispányi szolgálatába lépett, a többi járandóságain felül még egy tanyafőidnek használata is igértetett; azonban 9 évig tartott szolgálata ideje alatt, soha meg nem adatott; és miután egy ily nemű tanyaföld 45 holdból állna, és minden hold évenkint 6 pfrtot jövedelmezne, e szerint 9 évre járó e czim alatti fizetése 2430 frtban elmaradt volna. Miután azonban az A. alatti okmányból nyilván kiderülne, hogy a követelt egy tanyaföldnek használata felperesnek csak azon feltétel alatt igértetett, mint fizetési pótlék, ha szolgálata ideje alatt egy ilyen tanyaföld, melynek azonban kiterjedése ki nem tétetik — az uraság birtokába visszakerülend ; felperes azonban az alperesnek tagadása ellenében azt, hogy szolgálata idejében egy tanyafóld az uraság birtokába csakugyan visszakerült, s ennek használata tőle megtagadtatott volna, be nem bizonyítván, sőt inkább válaszilag az ellenkezőt, t. i. hogy szolgálati ideje alatt egy tanyaföld sem került légyen vissza maga elismervén; végre pedig a B C. és E. alatti levelekben, melyek csak az A. alattinak alapján Írattak, semmi ujabb feltétlen kötelezettség nem foglaltatván, és felperes által szinte minden bizonyíték nélkül felhozott azon puszta állítás, hogy alperes neki a fenebbi hiányért kárpótlást igért volna, valamint erre nézve szabálytalanul és a polg. perr. 259. s 260. §§. szoros tartalmára nem figyelve, szóba hozott hit letétel az A. alatti világos tartalmú okmány ellenére a polg. törv. 887 §-nál fogva birói figyelembe nem jöhetvén ; e szerint felperes mivelsera bizonyított keresetétől elütni, s mint pervesztett felet a polg. perr. 573. §-hoz képest az Ítéletben szám szerint meghatározott perköltségek megtérítésében is elmarasztalni kellett." A pervesztet fél a törvényes idő folyamában fölebbezéssel élt, minél következő okokat hozott fel. 1. Igaz ugyan, hogy az A. alatti okiratban aha szavacska beszövetett, de igaz az is, hogy 9 évig aha feltételért nem,