Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 16. szám

64 hetesre. — Nem engedi meg, hogy azon esetben, ha t. i. a zálogváltó elmulasztotta volna a detei ioratiók iránti kárküvetelési igényét mindjáit a megkezdett zálog váltási pörben igazolni, s begyőzni — ezt később is megtehesse. De ez igen következetesen, s helyesen is van így. Miután t. i. a kérdéses rendelet első pontja utolsó soraiban a bíróságoknak nyilván meg van hagyva, miszerint a zálogos és javítási költségek sommáját a netaláni rongálások leszámításával ál lapítsák meg, érthető, hogy a zálogváltó mint fölperes, még mielőtt perét lefolytatná, már köteles a rongálások iránti viszonkövetelését bebizonyitni; minél fogva, ha ez bebizonyíttatott s bíróilag megállapittatott, annak szüksége sem állhat elő, hogy az ily követelést később érvényesítse. Az örökösödési, birtokbeli, a szerződési s birói zálogokat, avagy az időleges érdemdíjazások visszaváltását tárgyazó s folyamatban levő, de még be nem fejezett némely pörölt azonban tagadhatlanul fognak nehézségeket okozni a zálogváltóknak; mert mindaddig mig ezek érdemileg el nem döntetnek,a folyamatba tett s ily viszonyokkal kapcsolatban álló, sőt föltételezett zálogváltási pörökben további joglépést tenni nem lehet. Világos azonban, hogy az ily akadályokat a perrendtartásnak semmiféle más határozványai sem háríthatnák el, miután ezen akadályok kútfejét az 1852. november 29-diki cs. k. s immár joghatállyal biró nyiltparancs 28-ik §-sza képezi, melyet pedig -visszavonni vagy megsemmisitni nem lehetett. Lássuk ezek után a kérdéses rendelet egyéb szabályait. Mészáros Károly. E,egffel§ől>b-törvény§zéki döntvények. Közli dr y. Pestről. F. sz. kir. városában még 1848 előtti időszakban elhunyt V. József, ki azon városnak rendes lakója és egyszersmind telekkönyv vezetője, tehát rendes vái'osi hivatalnoka volt. Elhunyta akkép történt, hogy sem vérbeli örökösöket nem hagyott maga után, sem végintézetről nem gondoskodott. Ennek folytán magszakadás esete állván elő, hagyatékát a városi hatóság foglalta el, s vette birtokba is azon törvényeink alapján, melyet a sz. k. városok lakói után magszakadás eseteiben örökösödésre a hátrahagyott hagyatékban a városi fiskust, vagyis a várost magát jogosították fel. — A kir. ílskus azonban azon nézetben, hogy az érintett hagyatékban a rászállási jog magát az államot illeti, az érintett sz. kir. város ellen a megye törvényszéknél pert indított a nevezett V-féle hagyatéknak kiadatása iránt. Az első bíróság (1858. mart. 31. 427. sz. a.) ítélete akkép szólt, hogy a felperes pénzügyészséget kérelmével elutasította, s a perköltségek megtérítésében elmarasztalta. Ez ellen a pénzügyészség fölebbezéssel élt, panaszait következőkben adván elő: 1. Mert jelen esetben szabályul nem az 1715. évi 62. törv. cz.; hanem az 1649. évi 16. tör v. ez. és a de divis. success. szóló s 37. sz. a. curialis decisio szolgál. Ezen döntvénynek értelmében pedig, mely a magszakadás idejekor még jogérvényben volt, s az ősiségét szabályozó cs. legfelsőbb ny. parancsnak 8. §. fofy tán ily esetekben még jelenleg is szabályozó, a volt városi flskusnak a városi lakosok után, csak a városi telekben és házakban volt örökösödési joga; ellenben a városi lakosoknak más egyéb hagyatékában ezek akár a városi törvényhatóság alá tartoztak légyen, akár nem. magát a kir. fiskust illeté az örökösödés. 2. Minthogy a mag nélkül elhunyt sem hagyott maga után hátra városi telkeket, sem a városi törvényhatóság alá nem tartozott; miután az első az alperes város részéről nem is állitatott, második tekintetben pedig nem áll kimutat va, hogy a magszakadt V. a polgáresküt letette légyen, mig ellenkezőleg magok a városi hivatalnokok és honorátiórok is szabályként a megye törvényhatóságának voltak alárendelve. A us. kir. f ő t ö r v é n y s z é k ezen a pénzügyészség mint felperes által sz. kir. város F. mint alperes ellen a V-féle magszakadt tömeg kiadatása tárgyában indított perben az első bíróságnak, Sz. megye-törvényszéknek 1857. mart. 31. 417. sz. a. kelt ítéletét, mely által felperes pénzügyészség a fentközlött keresetével, melyet Sz. k. város F. ellen támasztott elutasitatott, s a perköltségekben elmarasztaltatott, a pénzügyészség fólebbezése következtében helybenhagyandónak találta, Indokai ezen Ítéletnek: Helyes ugyan azon nézet mindenesetre, mely a fólebbezési iratban kifejtve lőn, miszerint a városi lakosokat illetőleg az örökösödési jognak megítélésében szabályul nem az 1715. évi 62. cz., hanem 1649. évi 16. cz., s továbbá a 37. decisio de Divisione success. szolgál. — Minthogy azonban azon V. József, kinek elhunytával a kir. fiskus részéről a megszakadt tömeg igényeltetik, városi hivatalt viselt, s nevezetesen ezen sz. kir. város F. hatóságánál telekkönyv igazgató volt, mint ilyen ped'g annak azon hivatala következtében esküvel lekötelezett volt; annálfogva az emiitett V. József azon körülmény folytán, minélfogva az előadottak értelmében nemcsak személyére nézve volt azon sz. k. városnak elárendelve, hanem vagyonával is felelős volt azon pénzeknek pontos kezeléseért, melyek kezeire bízattak, semmi esetre sem számitathatik azon személyeknek osztályába, kik után az étintett törvények alapján hagyatékukra nézve az örökösödési jog a kir. fiskust illeti. Ezen sajátságos viszonyok tekintetéből tehát a kir. fiskus fölebbezési kérelmének eleget tennni nem lehetett, és igy az első bíróságnak Ítélete másod bíróságilag is helybenhagyandó volt. (1858. jul. 1. 5768. sz. alatti főtörvényszéki itélvény.) Azon, még 1838-ik évben a volt kir. táblánál megkezdett, 1854-ik évi april 29-kén a volt ideigl. székes-fejér vári orsz. törvényszéknél folytatott a cs. kir. kincstár mint felperesnek képviselve a cs. kir. pénzügyi ügyészség által a F. sz. Kir. város községe mint alperes elleni perében, mely V. József utáni ráháromlási jog igényéről szól, s melyben a székes-fejérvári megye törvényszéknek 1858. évi mart. 31-ről 417. sz. a. kelt ítélete, a pénzügyi ügyészséget elutasította, és a kincstárt a perköltségek megtérítésében elmarasztotta, s a mely ítéletet a cs. kir. főtörvényszék helybenhagyta, — a legfelsőbb törvényszék a következő indokoknál fogva a pénzügyi ügyészség rendkívüli felülvizsgálati kérelmének helyt adva", mind a 3 folyamodási perköltségek viszonlagos megszüntetésével s mind a két alsó biróságna köszhangzó Ítéletének megmásolásával következőt határozott : A cs. kir. kincstárt, — képviselve a cs. kir. pénzügyi ügyészség által — illeti az átháramlási jog a végrendelet s mag nélkül elhalt V. József ingó hagyatékának, és a F község elöljárói kötelesek a végrendelet nélkül meghalt magszakadt V. József hagyatékát a legfőbb törvényszéki ítélet átadásától számítandó 30 nap alatt megnevezni, és