Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 15. szám

61 Ugy, hogy itt az ugyanazonosság azok közt, kik a szegedi tanyákon garázdálkodtak, s azok közt, kik Mis. tanyáján a 3 katonát leülték, teljesen kivilágitatott. Ez épen oly eset, mint midőn 2 tanú rajta ér valakit valamely bűntetten, s üldözőbe veszi, de egy óra után elfáradva, más kettőt hiv fel, hogy ugyanazokat üldözzék, ez ujabbak ismét másoknak adják át az üldözést, inig végre 3—4 ily változtatás után több óra múlva fogatnak el; és a mely esetben ezek össze sen kétségtelenül azonossági bizonyítékot képeznek. Tehát a tanuk szemmel követése után bizonyos, hogy a Szegeden látottak azok, kik a dorosmai tanyákon álltak a katonák ellenében. Mindnyájan ugyanazon időt adják elő, t. i. 10 s 11 óra közöttit; mig külsejüknek, lovaiknak, fegyvereiknek és számuknak leírásában is mind öszliangzón vallottak. Hogy a Mis. tanya lakók mind nem bizonyítják egyenesen Rózsa Sándor ott létét természetes, mert felette rémültek voltak, némelyek felette öregek vagy távol állottak; s kik nem hasonlóknak mondák is, csak azt állítják', hogy a tettes kövérebb testű s pirosabb szinű volt, mi az idő lefolytával változhatott. Mint bizonyult, hogy a szegedi s dorosmai betyárok ugyanazok voltak ; világos az is, hogy közösen működtek közös czélra; tehát mind közvetlen bűntársak, ámbár Rózsa S. főnek is vehető; mert a tanuk szerint előre lovagolt, parancsokat osztott, minden az történt mit ő mondott. — A b r. A. betyár meggyilkolására nézve egy részt való, hogy sebei mind átalában halálosak, másrészt R. maga bevallá e tettét úgy, hogy minden körülményekkel öszhangzott. Mentsége, hogy az betyár, rabló volt alaptalan, mert ha igaz lenne is betyársága, mi nem bizonyult be, az még sem mentség mert a gonosztevők megölése is gyilkosságot képez. De kitűnt az is, hogy ön saját mentessége végett ölé meg, mert oly nagy üldözés lett miatta, hogy magát többé alig rejtheté el. Mivel pedig hátulról támadta meg, orgyilkosságot követett el. — Az 1856-iürm é n y h á z i eseménynél kitűnt, hogy két lövés történt, s hogy nem az első volt halálos. Cs. s nője eggyütt teljes bizonyt adnak arra, hogy R. akkor ott volt, s hogy az első lövést ő tette, csak a biró karját sérté. De a körülmények azt bizonyítják, hogy a 2-ik lövést is ő tette ; mert ő fenyegető halállal azt ki az ajtótól el nem megy, s midőn első lövése után az ajtót kinyitá történt a másik is. Mivel azonban ez teljesen nincs bizonyítva, a véghezvitt gyilkosság vádjától vissza lép, s csak a gyük. kisérlet, mellett marad. így Kat tanyájánál is a 2 vadász ellen gyil. kísérletet talál ; mert igaz hogy ő ott volt s ő lőtt, miután igaz, hogy azon hely közelében és a Kat. tanyája közelében volt, s közel a kazal üreghez mi búv helye volt, s láttatott elmenni onnan, minek ideje épen összejön azon idővel midőn rája csakhamar Kat. által elnyomatva elfogatott, más betyár azon vidéken nem is létezvén, s a vadászok legalább is hozzá hasonlónak vallván a tettest; mig 5 tanú vállá azon Szegedre vitelekori szavait : egy nyul tett szerencsétlenné stb. Továbbá fegy vere éles töltésű volt, mert azt kívánta biztonsága, s a nála találtöltvények mind olyanok. Akarata sem hiányozhata találni, mert látta, hogy kettővel van dolga s egyik fegyver után is nyul; és ölési szándoka sem hiányzott, mit mutat a két lövés, erős töltés, s a test közép része felé való irányzása. — Ezen büntettek alapján halálos büntetést kér reá, mert mig a halál büntetés áll, ily egyének, kik egész vidéket hoztak veszélybe, azt legjobban megérdemlik. — Cs. Mihályra pedig a bűn elősegéllést bebizonyitottnak tekintvén, 1 évi súlyos börtönt kér. Ezen igen jeles nagy tudományú előadást a védőnek — Bal ázsy Antal urnák — szinte kitűnően szép s nagy alaposságú védbeszédje követte, melynek lényege. Előrebocsátva fiatal korának minden nevelés nélküli elhagyatottságát, pásztori életét, mi heves véralkata mellett könnyen csábithatá apróbb kihágásokra, kiemelé, hogy 1848-ig semmi nagyobb bűntett sem tűnt ki ellene, ugy, hogy az 1842-ít maga közvádló is visszavonta. Főbaja, hogy nagyobb volt hire, mint bűnössége, mit mutat, hogy mindig visszakívánkozott a polgári társaságba, 1845 ben kegyelemért is folyamodva , mit nem tehete, ha élete bűntettekben folyt volna le ; s hogy 1848-ban csakugyan vissza is lépett, midőn kegyelmet kapott. Ennek egyedüli oka a forradalom eszközéül való felhasználása nem lehete, hanem az is volt, mert 11 év alatt egy bűntett sem jelentetett fel ellene; mint nem azután F. jelentése szerint, midőn a hadjáratot elhagyva Szeged csikóssá lett. Midőn azonban 1849-ben lent a gonosz tettek elterjedtek, azok mind neki tulajdonitattak , s végre elfogatása rendeltetett el, mi azonban nem sikerült, de a mi szerencsétlenségének is forrása, mivel eltörlé minden bizalmát a törvény hez. — Áttérve az egyes vádpontokra. A katonák lövésénél alapos a mentsége, mert nem gondolhatá, hogy cs. katonák támadják meg, ki magát ártatlannak tartá ; mi látszik abból is , hogy egyik katona szerint csakugyan azt kiáltá : ,rabolni jöttetek?' A szándokosság nem is bizonyítható. Es a dolus directus s indirectus elv elfeneben régibb törv. s a bev. parancsot állítja, ez feltételezvén a régibb eseteknél, hogy előbbi törvénycink szelídebben ne büntessék; és azok a gyilkosság egyes nemeit is megkülönböztették, s a törv. büntetést nem alkalmazzák, az ususnak adván helyet. És a homieidium dolosum s culposumra osztatott, az utóbbi b üntetes önkenytes levén. — A vadászoknál a gyilkossági szándék nem igazolt, nincs ok azt miért akarhatá, s 30—40 lépésre nem is hibázta volna el; mig azonossága sem áll, egyik nadrágban látván, mig ugyanakkor gatyában fogatott el. A bevitelekori szavakat pedig többen nem hallák. — A szegedi tanyákról 7 tanú van, kik őt nem ismerik fel, bár egy szobában voltak. G. ki az azonosságot tanusitja nem hiteles, mert több tanuként nem mondá az eset után megismerését s ő hazudozónak s dicsekvőnek is, ismertetik. A vádló által felhozott eset ezzel nem hason, mert, el nem fogattak, hogy azonosságuk igazoltathata, öltözeteik nem igazolják, mert alföldön mind ugy öltözködnek ; míg az időben is nehézség van, mert a dorosmai eset 11 óra felé történt és a szegedi tanyákról is délfelé távoztak, Es több tanú vallja, hogy ott nem látták. így egyenes bizonyíték hiányoz, s ha összetett áll elő, akkor halál csak ugy ítéltethetik, ha bevallja, vagy tanuk igazolják, mi itt nem áll. — Ürményházán Cs. nem sok hitelt érdemel, mert azért vallhata ellene, hogy az igazit eltitkolhassa. A szakértők után ki is tűnt, hogy a gyilkos R S nem lehete. Az ő lövése csak kezét érte, mi nem volt halálokozó ; halálát csak a másik lövés okozta, mi az istálóból történt, — Abr. betyár megölése pedig csak végső önvédelemből történt, sokszor nem levén választhatásunk, önfentartásunk s más megölése között. Vakmerő tettei miatt eredt üldözés elől R. S. máskép nem mének ül hete. Abr. oly üldözött, kit mindenki megölhete; mint egy kanász, ki 3 rablót szinte megölvén, azért még jutalmat is kapott. — Ezek szerint R. S. nem lehetvén végkép elvetemültnek tekinteni, mert nem állitá meg az utasokat, nem rabla ki senkit — s azért a szelídség s kegyesség alkalmazását, s az ügynek 0 Felsége elébe való terjesztését kéri. Az állam ügyésznek errei felelete volt, hogy az 1848-i minisztérium nem adhatott kegyelmet, mert ez a korona joga ; számos feladás történt, csakhogy el nem fogatott; a katonák lelövésénél nem volt teljesen sötét éj, nem hiányzott a meggondolhatás sem ; a delib. s culposum homicidiumra nézve a régi s uj törv. közt nincs különbség; az nem volt usus, hogy a gyilkosság különbözőleg Ítéltetett volna, s az usust be is kellene bizonyítani, mit védő nem tőn; a vadászokra karabinból lőtt mi nem biztos; igaz hogy Dorosmán nem fogattak el, de elég, hogy felismertettek; Cs. M. lehete tanti, mert önmagát terheli a rablók befog?dása elismerésével ; senki sem áll a törvényen kívül, miért Ábr. sem volt szabad meggyilkolni. — Végre a védő viszonzá, mikép habár a minister adá is a kegyelmet, megnyugtathatá R. mert ez nem tudhatá kinek van reá joga. Feladásokat, mik vizsgálatot idézhetnek az akták nem bizonyitanak. A tari tanyán épen a nagy köd gátolá a világ elterjedését s láthatást. A szegedi tanyabeliek csak botokat láttak a betyároknál; míg a dorosmaiak mind fegyvereseu láttattak. Ürményházán az ajtó görcsön lőtt, tehát ki nem láthatott. És a vadászokrai lövés épen azért nem lehett veszélyes mert kinyújtott kézzel történt. Cs. M. védője Kánoczy ur felmenteni kéri, lényegesen azért mert ő csak a kényszerűségnek engedett a rablók befolyása s tulnyomósága alatt, nem lehetvén neki különösen megszökni az éber vigyázat miatt, mely alá helyheztetett. Febr. 22. d. e. az Ítélet kihirdettet t, Rózsa Sándorra kötél általi halál, s Cs. M-ra 1 évi börtön mondatván ki. Az indokok azok, melyeket az államügyészség fejtett ki. Az 1842-ki rablás, s az ürményházai biró megölésének mint bevégzett gyilkosságnak vádja alól felmentetett, s a többiek bebizonyultnak vétettek az államügyész által előadott alapokon Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztési szállás: Belváros, aldunasor 9. sz. 2-dik emelet 6. Ide küldendők mind a levelek, mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1859. Nyomatott Beiméi J. és Kozma Vazulnál.