Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 12. szám

40' fölhozott ténykörülmények iránt gyakran határozatlanul, kétértelmileg, vagy épen nem, vagy végre átalános tagadási záradékkal nyilatkoznak , s ennek folytán az illető ténykörülmény a polg. perr. 22., 108 ik §-a szerint valónak, s elismertnek tekintetik. Ez eset szóbeli perben nem fordulhat elő, mert a biró kötelessége a felet, az ellenfél minden lényeges állítása s bizonyítékai iránt határzott nyilatkozatra fölhívni. b) írásbeli eljárásnál a fél a beperlendő okiratok alakjára, s lényegére nézve a bírótól utasítást nem vesz, hanem csak azokat perli be, miket önmaga döntőknek vél; ha tehát valamely lényeges okiratot használni mulasztott, csak előbbi állapotbai visszahelyezés által segíthet magán, mely perorvoslat soknemű föltételekhez van kötve. Gyakran tévednek a felek azon kérdésben is , kit illessen a bizonyítás terhe, s e tévedés gyakorlatilag leginkább tagadott aláírások esetében nyilvánul, — mire nézve a polg. perr. 123. §-a szolgál szabályul; ily tévedés szóbeli perben a félnek nem árt, a biró íbgván őt a bizonyítás terhe felöl fölvilágositani; de Írásbeli pereknél gyakran káros hatással lehet, mert a biró a felet nem utasíthatja. Az okiratokról már fennebb szólottunk; azonban e részben is a polg. perr. 139. §-nak szem elől tévesztése nagy hátrányul szolgálhat, — mert ha az okirat illetőleg annak eredetije kellő helyen hamisnak, s a másolat hibásnak nem nyilvánitatott, az előbbi valónak, az utóbbi pedig helyesnek tartatik. c) Sok íél veszté ügyét Írásbeli eljárás mellett tanuk általi bizonyítás formaszerütlen ajánlása miatt. Gyakran történik ugyanis, hogy a tanuk megneveztetnek ugyan, de a polg. perr. 161. §-sza ellenére bizony pontok nem mellékeltetnek, — vagy ha igen, csak határozatlan kérdéseket, nem pedig ténykörülményeket tartalmaznak, s ily esetben a törvény, s formaságokhoz kötött biró a tanuk általi bizonyitást meg nem engedheti. Szóbeli perekben ez eset sem fordulhat elő, a biró levén esetileg köteles a kérdőpontokat szerkeszteni. d) Legtöbb hiba merül föl a főeskü fölajánlása s elfogadása körül, mely a polg. perr. 11-ik fejezetében részletesen szabályoztatik. A 259. §. szerint joga van a félnek ellenfelét más bizonyítékok hiányában főesküvel megkínálni; a bizonyítás ezen rendé azonban sokszor mellőztetik az által, hogy a fél önmaga a főesküre ajánlkozik, melyet aztán a biró nékie föl nem adhat; vagy ha a megkinálás szabályszerüleg történik is, a polg. perr. 261. §ban körülirt e részbeni különös fölhatalmazások nem mellékeltetnek, mi által a bizonyítás eredménytelenné válik. Ezen mulasztások, s tévedések szóbeli eljárásnál elvesztik jelentékenységüket a birói befolyás által, — s ha a tárgyalást vezető egyén a polg. perr. 46. §-át szemelőtt tartja, szabály ellenes eskü ajánlat nem is fordulhat elő. e) Nem akarván több részletekbe bocsátkozni, mik különben is a fennebbi főpontokhoz sorolhatók, még megemlíteni véljük a polg. perr. 58. §-ban érdeklett újításokat, mik ismét csak az írásbeli eljárásra hatnak ki. A felek ugyan szóbeli perekben is a rendes perbeszédek sorrendéhez vannak kötve, s bizonyítékaikat már keresvényükhöz tartoznak mellékelni; azonban az ujitásoktól, ha azok a 18. §. rendelete alá nem esnek, elzárva nincsenek ; sőt még akkor is hozhatnak föl ujabb ténykörülményeket és bizonyítékokat, ha a biró a tárgyalás berekesztése után isméti kihallgatásukat látta szükségesnek. Ellenben írásbeli pereknél rendszerint ujitási engedélyért kell folyamodni, s azt a biró csak a meghatározott föltételek mellett adhatja meg. Itt is azonban a képviselői mulasztásnak tág tere nyilik, mert ha az ellenfél törvényellenes újításokba fenntartás nélkül bebocsátkozik, a biró azokat tekintetbe veendi. A becsomozásról a polg. perr. 12-ik fejezete rendelkezik, s az e részbeni különbséget részletesen kiemelni fölöslegesnek tartjuk Fölebbezéseknél a két nemű eljárásra nézve ismét eltérő rendelkezések állanak fenn, mik gyakorlatilag nem ritkán öszvezavartatnak. A felebbezési határidő ugyan rendes, — (nem váltói, vagy birtokháboritási) perekben egyaránt 14 nap, (321. §.) azon különbséggel, hogy szóbeli eljárásnál a panaszpontok a felebbezéssel egvütt beadandók, s minden határidő hosszabitás ki van zárva, — mig ellenben írásbeli perekben a panaszok utólagozása végett még egyszeri 14 napi határidő engedményeztethetik. Ezen utólagozási határidő az, mely ellen a polg. perr. 355. §-a szerint elébbi állapotbai visszahelyezésnek nincs helye. Magánál a felebbezett pör elintézésénél a másod bíróság hatásköre írásbeli eljárás esetében sokkal korlátozottabb, mint szóbeli perekben. Mert a polg. perr. 330. §-a, mennyiben az a tárgyalás hiányosságát érdekli, csak szóbeli perekre alkalmazható, mig irásilag tárgyalt perekben a másod biró szorosan a 294. §. rendeletéhez van kötve, s az eljárást csak a 339. §. eseteiben semmisitheti meg, — világosan megjegyezvén, hogy az utóbb idézett §. 3. pontja ismét csupán formailag értelmezendő, kivévén azon esetet, ha az alsó biró valamely szabályszerüleg ajánlott lényeges tanúbizonyságot, vagy birói szemlét mellőzött, midőn aztán a 330. §. írásbeli perekre is alkalmaztathatik. Ha tehát valamely fél írásbeli eljárásnál a szükséges bizonyítékokat kellő helyen használni, vagy az ellenfél állításai iránt a polg. perr. 22. §-a értelmében nyilatkozni elmulasztotta, — ha valamely irományt aggályosnak, vagy hamisnak nem nyilvánított, — ha bizonypontjait a 161. §. ellenére szerkézé, vagy a főesküveli bizonyítékot rendellenesen használta, — mindezen körülmények nem az eljárás megsemmisítését, de érdemleges marasztalását, vagy elmozdítását vonandják magok után, — mig ellenben szóbeli perekben ilynemű mulasztások miatt a másod bíróság az egész eljárást a polg. perr. 46. §-a alapján megsemmisítheti, ha az eljárásbeli hibák miatt a főügy alapos elhatározása lehetetlenné vált, s a tárgyalás folytatásától siker várathatik (330. §.) Ezekben pontosulnak a két eljárás közötti lényeges különbségek, mert a végrehajtás stadiumjaiban eltérések nem fordulnak elő. — Mely eljárás tekintendő a felekre nézve előr.yösebbnek, azt elméletileg meghatározni alig lehet. — Hogy a törvényhozás a szóbeli eljárásban több előnyt talált, azt a polg. perr. 8-ik § ából lehet következtetni, mely szerint a szóbeli eljárás írásbelire csak akkor változtathatik, ha a felek e részbeni kivánatukat személyesen, vagy sajátkezüleg aláirott kérvényben terjesztik elő. A büntető törv. m, §-§«a. Azon kérdést kívánom itt fejtegetni — ámbár csak egy részben - váljon a 171. §-ban megalapított tolvajlást bűntetté alakító szándokosságnak — gonosz szándéknak — miben kell törvénykönyvünk szellemében állania? A lopás, tolvajlás bűntette a legfontosb társalmi érdekek szempontjából érdemli s igényli a vizsgálódást. „La propnété est la base essentielle de toute societé —