Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 9. szám

magán okiratoknak tekinthetők, melyeknek érvényessége és bizonyereje, tekintettel a polg. perr. 122. §-ra kiállitatásuk, s illetőleg elévülésük idejében létezett előbbi törvények szerint lesz megitélendö. Ezek következtében a panaszos csődtömeg kötelessége leendett, azon jogügyletnek, melyből a fölmutatott váltók erednek, hitelességét előállítani, s különösen azt kimutatni, hogy mint a keresetben állitatik, azon váltók alapjául csakugyan kölcsön ügylet szolgált légyen, minthogy a váltó, mely valódi rendeltetése folytán a kereskedői papírpénz helyét pótolja, nem feltételez mindig és szükségkép kölcsön ügylet kötését. A felperes csődtömeg részéről azonban az érintett ténykörülmény kimutatására semmi törvényszerű bizonyíték sem állitatott elő; valamint nem hozattak fel általa oly tények sem, melyekből a közönséges törvények értelmében a bepanaszlottnak valamely kötelezetsége következhetnék. Azért felperest keresetétől elkellete mozditani annál is inkább, minthogy alperes határozottan tagadja, hogy azon váltókra csak egy fillért is kapott légyen. Megjegyezve, mikép a B. C. s D. alatti váltók tekintetéből a főesküt a polg. perr. 2G5. §. értelmében azért nem lehetett oda itélni, mert fentebbiek szerint a bizonyítási teher a jogczimre nézve a felperes tömeget illeté; ezen bizonyíték azonban előállítottnak nem lenne tekinthető, még azon esetben sem, ha a bukott a főesküt akkép tette volna le, mint azt alperes adta elő. Acs. kir. legfelsőbb törvényszék a közbejött fölülvizsgálati kérelem használata közetkeztében kelt magas ítéletében az első bírósági ítéletet helybenhagyta s megerősítette. Indokai következők: „Az országos főtörvényszék a felperes csődtömeget keresetétől főleg azon okból mozdította el, mivel az azon jogügyletnek, melyből az előmutatott váltók származtak, hitelességét kimutatni, különösen pedig azon körülményt, hogy azon váltók alapjául kölcsön ügylet szolgált légyen, bebizonyítani elmulasztotta. Tekintetbe véve azonban, mikép a beperelt okmányok, melyek mint váltók már elévültek, az előbbi törvények értelmében, melyek szerint kell a fenforgó peres ügyet megítélni, most már közönséges adóssági okleveleket képeznek, és ezeknek valódiságát alperes nem tagadta; már pedig oly adósleveleknél, melyeknek valódisága iránt semmi kétség sem támasztatott, az előbb érvényben volt törvények szerint nem volt szükséges kimutatni azon jogügyletet, melyből azok keletkeztek. Következéskép azon jogalap, melyet a főtörvényszék érvényesíteni akart, a fenforgó esetben nem alkalmazható. — Ezt azonban tekintetbe nem is véve, azon jogügylet, melyből a beperelt váltók származtak, jelen esetben világosan kitűnik; mert először is magokban a váltókban világosan ki van téve, hogy azon érték, melyről szólnak felvétetett; és azután maga az alperes felhozta, hogy ő E. Edének — bukott felperesnek — kölcsönvett 2310 frtöszveggel adósa volt, és hogy ő különösen az A. alatti váltót azon kötelezettsége fedezéséül állította ki, melyet az érintett kölcsön következtében köztük — alperes Gr. és bukott E. között — keletkezett egyesség tartalmazott. Azon körülmény tehát, miszerint a bepanaszlott váltók bukott E. és alperes Gr. között létesült pénz kölcsönzési ügyletből eredtek légyen, kétségbe nem vonható, és pedig annál kevésbbé, minthogy mint említve volt az magokból a váltókból és alperesnek saját védelméből is világosan kitűnik, és alperes által nem is tagadtatott. Ha pedig ez iránt semmi kétség sem forog fenn, akkor nincs semmi jogalap sem arra, hogy alperes a kereseti tőke öszveg s kamatjainak megfizetésétől fölmentethessék; minthogy az alperes által ellenbeszédjében s TÍszonválaszában felhozott kifogások teljesen megvannak czáfolva. (Legfőbb törv. itélet 1858. 398. sz. alatt.) Kü1-törvényliozá§i §zemleAz európai jogi reformok mozzanataiban, mint előbbi szemlénkben mondottuk , az 1858-ban életbe léptetett oldenburgi polgárjogi törvénykezési rend, nem egy tekintetből igényelheti figyelmünket. Ez egy kiegészitő-szem azon reform lánczolatban, mely jelenleg az összes német államokon keresztül húzódik. Mert láthatjuk, mikép a törvénykezési jog szabadelvű átalakítására, napjainkban sehol sem történik annyi, mint Angliában és Németo r s z á gban. Nem, mintha Francziaországban közömbösebbek lennének a törvénykezési rend s annak tökéletesítése iránt; hanem mivel a jogi bíráskodás s perbeli eljárás reformjára sokkal nagyobb szükség volt mind Británniában , mind Németországban, mint bárhol máshol is. E haladásnak az oldenburgi reform világos tanúsága. Es talán az egy reménykapocs a mi törvénykezésünknek szebb jövőjéhez is, ahhoz t. i. hogy a mind inkább elterjedő reformok előtt, melyek Németországnak minden részében oly fényesen nyilvánulnak, jogéletünk kapui sem lehetendnek már sokáig bezárva. — És mi kiválóan oly reformot értünk s óhajtunk, mely ne egyes részek foltozgatásár a, hanem a hiányos rendszernek tökéletes átalakítására vezessen. E tekintetből államunkban főkép figyelmet érdemelnek Mittermaiernek azon szavai, melyeket az új oldenburgi perrendről mond : ,,Es ist wohlthuend — mond — bei der Gesetzgebung eines deutschen Staates zu verweilen, der die Wichtigkeit erkennt, statí des Fliekwerks in der (wesetzgebung, wo mit der neuenSchöpfung keine Partei zufrieden ist, und vvo das neueGresetzvielfacheConflictewegender Vermengungdes Altén und des Neuen erzeugt, den richtigen Weg zu wahlen, auf welchem in Zusammenhange eine die Gerichtsorganisation, das Verhaltniss der Justiz zur Verwaltung, und das Verfahren regelnde umfassende Gesetzgebung; allén dem Bedürfnissen entsprechende Anordnungen trifft." — És azt, hogy a törvénykezési jog reformja ne legyen pusztán egyes pontokra terjedő foltozgatás — köztanuságul — az oldenburgi törvényhozás világosan bebizonyította nemcsak gyökeresen átalakított perrendje, hanem az által is, hogy ehhez még az ügyvédi rendjével a birósági szerkezet reformját is csatolta, e két reform elválhatlan levén, ha a törvénykezést józan s biztos alapokra akarjuk fektetni. — Az oldenburgi i'ij perrend gyökeres reform, mert az előbb ott is — a jog világos hátrányára — divatozott — írásbeli perieke d é s helyébe a nyilvánossággal párosult nagy fontosságú s z ób e 1 i s é g e t áilitotta. Es pedig nem csupán ugy , hogy a peres tárgyalás irott legyen, s utána egy szóbeli végtárgyalás tartassék, mint Poroszországban, hol azzal kezdettől fogva az elégületlenség határozott s átalános ; hanem akkép , hogy a tárgyalás egészen szóbelileg tartassék. Ez volt már a római törvénykezésnek is lényege- Ujabb korban Francziaország legelőször s legrendszeresebben érvényesítette; követve később számos és pedig n é m e t államok által is , melyek közt Hannovéra különösen kitűnik. Es ily teljes szóbeliség túlnyomó hasznai s üdvös kifolyásai iránt öszhangzó egyetértés nyilvánul mind Frankhonban, mind Hannovérában. — Kétségtelen, mikép azt Poroszország is rövid idő alatt követendi, s bár követné államunk törvényhozása is. — Mert nem kell figyelem nélkül hagynunk azt, hogy a szóbeliség lényege végleg nem a szóbeli előadásban magában rejlik, minek egy szóbeli végtárgyalás is eleget tehetne ; hanem abban , hogy az ügynek felek általi tárgyalása, jogi kifejtése közvetlenül annak elitélésére rendelt biró előtt történjék. — Ezzel azonban nincs össze-