Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 7. szám

26 tás; a közös haszonvételek fúl osztásában nem részesittethetik minden közbirtokos csak azért, mivel küzbirtokos, tehát csupán a birtok czimnél fogva; hanem részesülhetnek egyedül azon jogszerű közbirtokosok, kik valamely közös, fölosztatlan birtoktulajdont tartván, ennek haszonvételét mindenkor együttesen (usu simultaneo) s háboritlanul gyakorolták és élvezték. Ezek megérintése után térjünk át most annak rövid megfejtésére: mennyiben alkalmazhatók a tagosítást szabályzó törvények a városi határokon, s mire kell az ily határokon eszközlendő tagosításnál leginkább ügyelni ? Mészáros Károly. fői örvényszéki határozatokKözölve Sopronból. 1. H. B. grófnő D. J. adósa ellen 10,000 pfrt követelésére nézve jogérvényes bírói ítéletek alapján adósának ingatlan javaira birói zálogolást eszközölt; a zálogolás megtörténtével, birói becsűért folyamodott, mely kérelmére elrendeltetvén, a bíróság a becsű teljesítésére a helyszínén megjelent, hol az adóst a végzés kézbesitésével részérőli becsüs kinevezésére fölszólította. Az adós oda nyilatkozott, hogy ő becsüst nem nevez, mert ezen becsű nem az akaratjával történik, hanem a mit a bíróság tesz, annak ő ellene nem szegül, mert tudja, hogy ez uton magán nem segíthet. Ennek folytán a végrehajtató oda nyilatkozott, hogy mivel tudomására van, miszerint adósa javai az adós fél saját kérelmére kevéssel az előtt bíróilag megbecsültettek, ő azon becsűt elfogadja, és kéri a bíróságot, hogy azon becsűt kellő bélyeg íven kiadva, a jegyzőkönyvhez csatolja, és az igy teljesült becsüről a jelentést meg tegye. Ezen kívánatra az adós részéről nyilatkozat nem tétetvén, a becsű ily módon teljesíttetett, a jelentés a bíróságnál beadatott, és arról a felek értesíttettek. A végrehajtást szenvedett fél ezen becsű ellen folyamodással élt, azon okból, mivel a kérelmére teljesített becsű saját czéljaira történvén, a végrehajtási becsű nem a polgári perr. 226. és következő §§. értelme szerint teljesíttetett. A cs. kir. főtörvényszék 1858-dik évi nov. 17-kén kelt határozatával ezen becsűt megsemmisítette, és új becsű tartását rendelte el azért, mivel a felek a polg. perr. 502. §. szerintamárelébbteljesitett becsűre nézve meg nem egyeztek abban, hogy azt, egymás közt is érvényesnek elfogadják. Ez esetben tehát nem állott az „qui tacet, consentire videtur." 2. D. M. birói Ítéletek alapján N. K. adósa ingóságaira birói zálogolást és becsűt eszközölvén, midőn az ügy a végrehajtási árverés fokán állott, az adós fél a zálogolás s becsű, ugy a megrendelt árverés ellen azért folyamodott, mivel a zálogolás és becsűról felvett jegyzőnyvre hozott végzésről a polg. perr. 504|§. szabálya szerint nem értesíttetett. A cs. kir. országos ÍÖtörvényszék folyamodót kérelmétől elmozdította, mert a polg. perr. 536. §. nem rendeli, hogy az ingók lezálogolása és becsüjéről is a felek a polg. perr. 504. §. értelme szerint tudósitandók volnának. Jogi irodalOIULegyenek meg 1858-ból a következők bemutatva. „D i e {S t r a f r e c h t s p fl e g e in Deutschland. Zeitschrjift in zwanglosen Heften. Re dac te ur Freiherr v. Gros,Oberstaatsanwalt in Sachsen 1858.'í Mint már emiitők, Németországnak, de sok tekintetben Európának legelső büntetőjogi folyóiratja az „Archív d. Crim.Rechts" melynek a legkitűnőbb criminalistákon: Heffter, Abegg, Zachariá stb. kívül főszerkesztő s munkatársa Mittermaier volt, 1857-ben küzsajnálatra megszűnt létezni. Ennek utódjául s helyettesitőül kívánta magát tekintetni az idézett folyóirat. Erre azonban első fél évi folyama, mely előttünk fekszik, nem jogosíthatja. Sem a források felhasználása, sem a jogi kérdések tudományos fejtegetése, sem a jogi élet különbféle mozzanatainak éber figyelemmel való kisérése tekintetéből nem állhatja ki az öszhasonlitást a megszűnt folyóirattal. — Ez azonban nem tart vissza annak beismerésétől, mikép szintén tartalmaz érdekes közléseket, adatokat, értekezéseket, melyeket juristáink figyelmébe ajánlhatunk. Ilyen nevezetesen : .Zur Lehre von der Bigamie (6. Heft)' és ,1 nternationale Rechtsfragén über Doppelehe', melyek fontos gyakorlati kérdések eldöntésére irányozvák. Továbbá, ,Die Bedeutung der Anklageschriften', mely ezek szükségességét támadja meg (6. Heft), mivel legkevesebbé sem lehetünk hason véleményben. — ,Uber dasBedürfnis eines polizei Strafgesetzbuchs' (2. H. S. 24.), egyrészt egy külön rendőri bűntető codex szerkesztését sürgeti, másrészt azt védi, hogy a rendőri vétségek is a bűntető bíróságokra bizatassanak. — ,Die Losungsworte:Untersuchungsprincip, Anklageprincip in ihrermisbráuchlicherAnwendung (5. H. S. 51.) Igen alaposan fejtegeti, hogy a bűnvádi eljárás irányául magát annak valódi s főczélját, a jog s igazság valósítását kell tekinteni, s nem egyes szabályokat s elveket, minő p. o. a vád- vagy kutatási rendszer, mik egyoldalúságot idéznek elő. Ezen értekezés alaposságát kiválóan bizonyítja az angol jogélet, melynek főhibájául ismertetik el most már a vád rendszer szigorú követése, miért a kutató rendszer szabályainak alkalmazása abban mindinkább nagyobb tért foglal el. Egy közös német bűntetőjogi codex szükségéről s létesítésének feltételeiről a szerkesztő, Gros ; ,Ein gemeines d. Strafrecht' és Mittermaier ,Die Rechtsgemeinsamkeit ím Strafrechte', igen szép eszméket fejtegetnek. — Különben főtörv. döntvények s elveken, érdekes bün-statistikai adatokon, és igen alapos birálatokon kívül több igen jelentékeny bűnvádi eseteket, s tárgyalásokat közöl, p. o. Wendenburg Mária (gyermekgyilkossági 1852-ből), Obermossau özv. (férjgyilkossági), Betzold Lina (mérgezési) féle híres bűnvádi pereket, ugy, hogy az látszik, mikép nagyrészt a Pitaval-féle gyűjteményt kívánná utánozni, s igy ez és a tudományos jogi fejtegetések tára közt némi közép utat követni, mi természetesen az elmúlt Archív d. Crim. folyóirattól nagyon is elesne. „Zeitschrift für das gesammte Handelsrecht von dr. L. Goldschmidt docenten in Heidelberg. Erlangen" 1858. I—IV. Heft. Miután mind a bűntetőjogot, mind az átalános polgári jogot s törvénykezést kiválóbban képviselő német folyóiratokat 1858-ki folyamukkal bemutattuk, kell hogy a kereskedelmi jog képviselését sem mellőzzük. Elég ok erre egyrészt azon fontosság, melylyel a kereskedelmi viszonyok az európai kifejlődésben birnak; másrészt azon körülmény, mikép épen az ide tartozó jogintézetek tudományos s törvényhozási képviselése még felette hátraáll. Ez az oka, mikép azon érdekek helyes felfogásából ujabb időkben számosb hason irányú időszaki munkálatok tűn-