Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 2. szám

tán azután felperes a lezálogolt s megbecsült; ingóságokra a végrehajtási árverést kérte, kérvényéhez csak az eljáró bí­róságnak becslést s zálogolást elrendelő végzését mellé­kelvén. A keresk. törvényszék annak helyt adván, az 5303 pfrtra becsült ingóságok elárverezésére kellő határ­napokat tűzött ki 1858. máj. 14-ki végzésében. Ez ellen az árveréssel terhelendő alperes a főt">rvén vszékhez folyamodást adott be, a melyet különösen a polg. perrend. 539. §-val szoros kapcsolatban levő 504 — 505. §§. szabá­lyaira alapította. Azt fejté ki ugyanis, hogy a polg. per­rendnek 539. §-sa világosan azt kivánja meg, hogy az in­góságok elárverezésénél épen azon eljárás követtessék s azon szabályok alkalmaztassanak, melyek az ingatlanok­nál rendeltetnek fóganatosítatni. Es innen az következik, hogy a polg. perrend. 504—505. §§. értelmében az árve­rezési kérvényhez az ingóságoknál is az árverési feltéte­lek hozzá mellékelendők. Minthogy pedig azt az árve­rező felperes tenni elmulasztotta, őt kérvényétől elmoz­dítani s az árverés megtartását megtagadni kellett volna. Itt tehát azon kérdés merült fel, vájjon az ingósá gok árverezésénél mindenben ugy kell-e eljárni, mint az ingatlanokénál, miután a polg. perrend. 539 §-sa azt mondja : hogy a becsű s árverés tartására nézve ingó ja­vaknál épen ugy kell eljárni, mint az ingatlanokbani végrehajtásnál. És különösen vájjon közlendők-e az árve­rési feltételek is, mint ez az ingatlanoknál (504—505. §§.) kívántatik ? A főtiirvényszék e kérdést következőleg dönté el, az érintett folyamodás előterjesztése következtében. A felho­zott panaszalap — igy szól Ítélete — helyesnek s elfo­gadhatónak nem találtathatik; minthogy az ingóságok elárverezésénél az 539. §. által rendelt feltételek ezen végrehajtási tárgyak természete folytán más módosítást nem engednek meg, mint csak azt, mely a végrehajtási rendelvényben, és az árverési hirdetvényben nyilvánosan felvéve jelennek meg. (1858. július 6. 6,816. sz. a. határozat.) 111. Más ügyben. Pesti kereskedő L. váltóadósát S—t nemfizetés miatt bepörölvén, s kedvező ítéletet nyervén, árverezésért folyamodott, melynek tárgva S-nek ingóságai. Az árve­rés elrendeltetvén, az illető hirdetvény csak az egyik-, a német hivatalos lapba igtattatott be. Ez okból alperes a főtörvényszékhez folyamodott, azon árverezési végzés föl­függesztését s új határidők kitűzetését s kellő nyilvánítá­sát kérvén. A íőtörvényszék e panaszt alaposnak találta, miért az első bíróság végzését az árverési hirdetvénynek sza­bályellenes közzététele miatt a polg. perrend. 539. §. alap­ján megszüntette s új határidők kitűzését elrendelte. Mert a polg. perrendt. elvei szerint az árverések közzété­telénél lehető legnagyobb nyilvánosságot kell használni, hogy minél nagyobb vevő-verseny álljon elő, mi mind a hitelező, mind az adós érdekeinek kedvezőbb eladást idéz­het elő. Azért az 539. §. értelmében a hirdetvény lapokbai iktatásának egészlen vagy részbeni elmulasztása csak akkor engedhető meg, ha az nehézségekre akadna, vagy a vagyonhoz aránytalan költséggel járna, mi az idézett esetben 5,000 irtot meghaladó értéknél nem fordul elő. (1858. sept. 28. 9,929. sz. a, határozat.) Jogi irodalom. Mindenekelőtt a lefolyt 1858. évből a jogtudomány terén igen nagy munkásságot kifejtő és a jogi ismeretek­ben felette dús német jogi folyóiratoknak nevezetesbjeit mutatjuk be a lefolyt évi tartalmukkal. — Ily irodalmi szemléknél oda fogjuk irányozni törekvésünket, hogy nemcsak átalános tájékozásra nyújtsunk alapokat, hanem hogy a jelentékenyebb eszméket irodalmunkba át is ül­tessük, ez által is a szükséges ismereteknek terjesztésére kívánván közreműködni. — Jahrbücher der deutschen Rechtswissen­schaftund Gesetzgebung. In Verbindung mit mehreren Grelehrten herausgegeben von dr. H. Th. Schletter, Professor der Rechte und Beisitzer des Apellationsgerichts zu Leipzig. IV. B. 1858. Eri ángén. E jogi folyóirat, melynek 3 füzetből álló 1858-ki fo­lyama előttünk fekszik, különösen kettő által igényelhet nagyobb figyelmet. Egyrészt t. i. az által, hogy nem­csak részletesen megismerteti a jogtudomány terén fel­merülő érdekes!) műveket, hanem kivonatilag k;>zli a né­met hírlapokban és folyóiratokban megjelenő összes jogi értekezéseket, sőt az egyes jogi esetekre vonatkozó főbb törvényszéki határozványokat is. Eszerint általa nem­csak az összes német jogirodalom legújabb állását képesí­tetünk megismerhetni, hanem a törvénykezési gyakorlat által kifejlődött eszméket és elveket is. Tehát e folyóirat élőnkbe állítja mind a tudománynak, mind agyakorlatnak vívmányait s buvárkodási gyümölcseit. Másrészt e fo­lyóirat folytonos figyelemmel kiséri és feljegyzi a német államok törvényhozásainak jogi működését s intézkedé­seiket is; míg végre az igazságszolgáltatási statistikát is hőn karolta fel, annak egyes német s más államokbani folyamáról számos érdekes adatokat közölvén. — Utóbbi tekintetből nevezetesen az ausztriai, bajor, s francziaor­szági bűnvádi törvénykezésnek, a hamburgi kereskedel­mi törvényszék működésének, a badeni s anhalt-dessaui bíróságok tevékenységének adatjait állítja elő, melyek több tekintetből érdekesek. Látjuk p. o. belőlük, hogy Bajorországban 1857-ben bűnvádi ügyekben a leg­főbb törvényszékhez 285 semmiségi panasz terjesztetett, mikből 221 vettetett el és csak 64 esetben semmisítetett meg az itélet. Halálos ítélet 16 egyénre mondatott ki, és pedig kettőre gyújtogatás végett; de csak hármon hajta­tott végre, kik gyilkosságban voltak elmarasztalva. — F r a n c z i a o r s z á g igazságügyi statistikájából látjuk, mikép ott évenként a jury számára büntető ügyekben 42.200 esküdt működik, kik között 607 munkás osztályú van, a legnagyobb rész: 20,622 földbirtokosokból állván. Az esküdtszékek elébe ez államban 1856-ban 4798 vád­eset került, mig az előbbi években az, 5 ezerét rendesen meghaladott. Azokból 1613, személy elleni bántalmakra vo­natkozott, mig 3185, vagyon elleni megtámadást s vétsé­get foglalt magában. Az ezekkel vádlottak száma: 6480 volt, ugy, hogy 5522 lakosra jött egy vádlott és 7457-re egy bűntett. A kimutatásból azt látjuk, hogy Franczia­országban a büntető hatalom szigora évről-évre növek­szik. Mig 1831-ben 420 vádlott mentetett fel; 1855-ben csak 250; s mig akkor 580, 1855 ben ellenben 740 Ítélte­tett el. Halálos itélet 1851-ben 45 és 1855-ben 61 hozat­tatott, utóbbiak közül 28-on az végre is hajtatott; 1851­ben csak 11 szenvedett halálos büntetést. A vádlottak kö­zül 1173 nő és 5307 férfi volt. 993 vádlott volt, kik még nem voltak 21 évesek. — Ezeken kivül Francziaország-

Next

/
Thumbnails
Contents