Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 6. szám

23 után lehető-e még, hogy oly kiáltást tehesien valaki. A törvényszék azonban azt el nem renddé , mivel a szakértők szerint, a halál oka az elvérzés volt, mi a sebcsités után bizonyos idő lefolyását nemcsak kijnem zárja, hanem feltételezi is. Az államügyész a vádesetnek történeti vázlatát előrcbocsátván, és az általunk már közlött első bűnvallomását, mint ennek későbbi módosításait s visszahuzásait is megemlitvén, mindenekelőtt azt igyekezett kimutatni , hogy vádlottnál a gyilkossági szándok tagadtatik ugyan, de a bűnt. per. 268. §. szerint világosan bebizonyitottnak tekintendő. Mert a készület s kivitel módjai, az éles kés használása, annak nem valami vágásra, hanem benső szúrásra használása, és pedig e leggyöngébb, legnemesb testrészekbe, minek szükségkép halálos veszélyt kellé eredményeznie, mind gonosz eltükélett szándokra mutat, és azok mind bebizonyított tények. Ily tények az előzmények is, u. m. a Pill. általi fenyegetés, a késnek magához vétele és megélesitése, mi mutatja, hogy biztos akart leniig nehogy czélját el hibázza, és az élesítés siettetése, mi ismét azon törekvését tanúsítja, hogy el ne szalassza a kedvező alkalmat bűnös czélja kivihetésére, tehát hogy szándokát kivihesse. Arra mutatnak a később történtek is, azon nyilatkozata az őt bekisért rendőrnek hogy talán el sem találta ugy, hogy meghaljon, s hogy bárcsak még egy szúrást adhatott volna neki. Ezekből világos a gonosz szándék — Azután megczáfolja azt, mintha vádlott az ivástól s dühtől oly öntudat nélküli lelki állapotba jött volna , melyben az ember semmit sem ismer fel, és öntetteiről sem bír tudattal. Mert bebizo nyúlt, hogy csak 4 kr. ára rhumot s 2 meszely bort ivott, mi oly fokoni elkábitást nála elő nem idézhetett. Az mivel ivását később szaporitotta, teljesen megczáfoltatott; meg az, hogy reggel pálinkát ivott, mert gyermekével szőlőt hozatott s evett, s azon korcsmában, hol állítólag még ivott volna, nem láttatott. És a tanúk , kikkel érintkezett azon nap, nem is láttak rajta ily kábitó ittasság jeleit; nem akkor sem, mikor bekisértetett , s mikor egész öntudattal beszélt s viselte magát. — Nem volt az dühtől sem elkábítva, egyrészt, mert arczon csapása és a gyilkolás között hosszas idő telt el minek okvetlen befolyása van a szenvedély csillapítására; másrészt^ mert egy tanú sincs, ki ily lelki állapotját tanúsítaná, míg tettei is ellenkezőt mutatnak , p. o. hogy a kést M. ellen a legnagyobb öntu. datot nyilvánító czélzással, s alkalmazással használta, nem, p. o. ütésre, vágásra , hanem szúrásra és pedig oly helyre, hol bosszú czélja legbiztosabban elérhető volt. Bebizonyitottnak tekinti azt is, hogy önkivégzési szándoka nem lehete; mert a 3'/2 hói vizsgálat alatt mit sem szolt róla, a bírósági tanúk igazolván, hogy minden beíratott, mit csak vallott; míg semmi jele sincs oly szándokának, még hivatkozott tanúi is, csak sebei miatti elveszthetését vallván. Alaptalannak mutatja ki vádlottnak azon állítását is, mintha őt azon szavak mellett „gazember, te még meg akarsz verni" bot felemeléssel maga M. Péter támadta volna meg; mert T. kereskedő, ki látta a kés villongását, látta azt is, hogy M. hátrált Pill. előtt; J-uő látta, hogy M. minden megtámadási készület nélkül állt P. előtt; R. rendőr pedig azt, hogy Pill. M-nak vállát tartá s igy M. a fal felé húzódott, senkisem látván azt, hogy M. bottal vagy szóval támadást intézett volna. — Megemlité azon [szakértői nézetet is, hogy a kés még beljebb is hatolhatott volna, mi azonban nem volt szükséges , mert öszhangzó vélemény az , hogy a tett szúrás minden esetben halálos volt. így kimutatva Pill. első vallomásának bizonyerejét, és gonosz szándokát, mint közvetlen tettest a gyilkosságban bűnösnek kimondatni, s kötél általi halálra ítéltetni kérte. A védő különösen kiemelve azon tényt, mikép a gyilkossági eseménykor a közszánalom nem az elhunyt, hanem a vádlott felé hajolván, ő tekintetett ez esemény áldozatjának, előre bocsátja azt, hogy a bizonyságok Pill-t mint engedelmes , becsületes és hű cselédet állitja elő, mint különösen egykori őrnagya, s a nemzet1 szinház igazgatósága; mig másrészt a sors által mindenféle kedvezményekkel bölcsőjétől fogva elárasztott M. Péter a köztudat, de a hatósági bizonyíték szerint is oly egyén volt, kitől cselédjei jó bánásmódot soha sem élvezhettek, ugy , hogy közöttük folytonos harag s lázas iudulatosságnak, ellenszenvnek kellé uralkodni, a folytonos bántalmazások folytán , mint volt a vádlottra mért arczütése, mi minden jogérzelmii embert végelkeseredésre vihet; mily fellázadt indulatnak lett Pill. áldozatja. Kérdés tehát, hogy ily indulatok viharjában szülemlett-e a gyilkos szándék, mi nélkül gyilkossági bűntett nem lehető ; oly indulatok között, melyeknek beszámítása a törvényhozások által rendesen méltányoltatni szokott, habár nem egyformán is. Megemlitvén itt némely kül codexek intézkedéseit, nyilvánitja, hogy ha vádlott beismerné gyilkossági eltökélését, védelmével a 46. §-ra támaszkodva, csak a méltán felhevült indulatjainak viharját kérné tekintetbe vétetni; ámbár a jogérzet még ekkor sem engedhetné Pill-t ugy tekintetni , mint azon gonosz cseléd tettét, ki becsületes, jó gazdáját öli meg. — Azonban vádlott gonosz szándokát soha sem vállá be; miért kérdés, hogy az ellene bebizonyitottnak tekinthető-e a bűnt. per. 2G8. §. értelmében. A be nem ismert szándokosság védő szerint a 268. § értelmében ki nem deritetett. Állítják, hogy mondá : megölöm őtet, de az, ki ezt tanúsítja. Esch... cseléd, mint ellensége nem érdemelhet hitelt. A kést magához vette s elvitte magával, de ez még nem gyilkos szándokossági bizonyíték. A fenyegetés magában még nem tény; kés magához vételnek a meggyilkolás még nem következése. Felindulását mutatja a bot kézbevétele , s a kés eltétele. Itt kellene kimutatni, hogy hol, s mikor keletkezett P-ban a gyilkossági szándok. A kés magához vétele arra nem mutathat, mert akkor otthon maradhata, hogy ki lessé a kedvező alkalmat, akkor nagyobb erővel is birhatván a kivitelre, mint később. Azon szavai barátjához : servus Jancsi nagyon távoli gyanú okul szolgálnak. Akkor már az önkivégzési szándék dúlhatott fejében, tanúsított akkori komolysága, levertsége, életuntságra mutatván. A kés elég erős lehete élesítés nélkül is megölésre, de megélesiteté, hogy alkalmasb legyen önkivégzésére, mi nagyobb erőt igényel. Gyanú volt, hogy nem leste-e a kapuban M-t; de Tak. tanú szerint ez belül s vádlott kivül állt, tehát csak véletlenül jöttek össze. Hogy pedig akkor M. megtámadá s bántalmazá, ismert jelleme nagyon is valószínűvé teszi. Erre kelt fel újra első dühe. R. rendőrnek ingadozó s habozó vallomása a p. 269. §-nak kellékeivel nem bir; és tanúsága a szándokosság igazolására nem is terjed ki. — Azt, hogy a megtámadás M-tól jött, mutatja az is, mikép M. nem tartott az üveg ajtóju feljárás felé, hanem házmesterének laka felé, tehát, hogy őt fellelje s feleletre vonhassa fenyegetődzéseért. P. ingadozott vallomásaiban, de gyilkos szándokát soha sem ismerte el. Mig öngyilkossági eszméje valószínű, mert roncsolt egészsége, gyógyithatlan test baja, nyomora, valódi életuntságot idéztek elő; mihez jött M-nak otromba sértése büszkeségére, melyet még a katonaságtól öröklött. Eletuntsága Sz. s 0. tanúk által is igazoltatik. Tehát a gonosz szándok ellentéte tűnik ki, midőn a 268. §. a száudokosságot be nem bizonyítottnak veszi. — Azért csak az emberölésben kéri elmarasztatni, a 260. §. figyelembe vételével. — Az erre tett államügyészi feleletre védő ujolag kiemelte , hogy a megölésseli fenyegetés E. tanú képtelensége miatt nincs kimutatva, hogy gyilkos szándokkal bírva, nem botot, hanem miudjárt kést ragadott volna. Tettében magában csak a halál rejlik, de nem a gyilkos szándok is; tehát a jogszerű bizony 260. §. szerint nem létezik. Erre a bíróság visszavonult, s egy órai tanácskozás után viszszatérvén, a következő Ítéletet mondta ki : Vádlott Pill. Fer. M. Péteren elkövetett gyilkossági bűntettben, mint közvetlen tettes bűnösnek találtatván, a bűnt. perr. 284. S alapján kötél általi halálra Ítéltetik, az eljárási költségek terhének viselésével; az ügy a megkegyelmezési jog gyakorolhatására 0 Felsége elébe terjesztvén. — Ezen ítéletnek 291. § által kívánt indokolása lényegileg következőkben központosult. Vádlott első vallatásakor szabadon s tiszta öntudattal bevallá az okt. 1. történt 10 órai jelenetet az arcz ütéssel, azon szavait ,megütöttél majd boszszút állok', még lent kiáltá ,megölöm', továbbá a késnek magához